Dominanciájukat kihasználva az energia- és élelmiszerszektorban szereplő globális vállalatok egy oligopolisztikus piacot működtetve sorba jelentenek be rekordszintű profitokat. Mindezt, amikor tevékenységük éppen az egekbe emeli az energia-, illetve élelmiszerárakat.
Bakajannisz Péter írása a Makronómon.
Több mint egy évtizede jelent meg Naomi Klein “Sokkdoktrína - A katasztrófakapitalizmus felemelkedése” című könyve, amelyben a kanadai újságírónő és aktivista számos példán keresztül erős kritikát vet a neoliberalizmus által vezérelt szabadpiaci logikára, amely az utóbbi négy évtizedben a globalizáció segítségével a domináns gazdaságpolitikai elméletté vált szinte világszerte.
A bestsellerré vált több mint 600 oldalas kötetben Klein amellett érvel, hogy
természetes katasztrófákat, és a neoliberálisok segítségével saját képükre formálják a világot, nagyot profitálva a bizonyos „sokkokból”.
Ez volt a helyzet például a koronavírus által létrejött gazdasági válság ideje alatt is, amikor az óriási, már-már monopol helyzetbe lévő „globális vállalatok” a világszerte bevezetett lezárásokat kihasználva rekord mértékű profitra tettek szert, megerősítve ezáltal pozíciójukat, miközben letarolták a kisebb szereplőket a piacról.
Bár Klein könyve 2007-ben jelent meg, gondolatmenete a mai napig figyelemre méltó, főleg a jelenlegi többoldalú válság közepette: míg Európát szinte teljességében a közelgő tél aggasztja a magas energia-, illetve élelmiszerárak miatt, addig ezen iparágakban szereplő domináns vállalatok rekord szintű profitokat jelentenek be.
Ami az energetikai szektort illeti, a British Petrol (BP) 14 év óta a legmagasabb negyedéves nyereségéről számolt be, míg az amerikai energiaipari óriáscégek, az ExxonMobil és a Chevron, de Európa legnagyobb olajvállalata is – a Shell – szintén rekord negyedéves nyereséget jelentettek.
A ma már privatizált brit Centrica is (régebben British Gas) társaihoz hasonlóan bejelentette, hogy nyeresége megötszöröződött 2022 első hat hónapjában, míg a Tax Justice Network frissebb kutatása is arra mutat rá, hogy a német energiaszektor többletnyeresége 2022-ben nagyjából 113 milliárd euróra becsülhető, ami az állami költségvetés közel negyedének felel meg.
A helyzet nem sokban különbözik az élelmiszeriparban sem. Phoebe Stephens, a Torontói Egyetem (UoT) professzora frissebb elemzésében rámutat, hogy míg idén 23 százalékos árszínvonal növekedés várható, az amerikai Cargill nevű multinacionális élelmiszer-gigász nagy valószínűséggel rekord mértékű profitra tehet szert, míg a kanadai Loblaws első negyedéves bevétele csaknem 40 százalékkal nőtt a tavalyi évhez képest.
Továbbá, míg a fogyasztók, a kiskereskedelmi láncok és az elsődleges szektor szereplői (különösen a gazdák) szenvednek a tartós árszínvonal növekedésétől, addig az olyan globális gigászok, mint a Coca-Cola 12 százalékos forgalomnövekedést élvezhettek az éve első negyedévben.
A Makronómon már többször is beszámoltunk a korlátlan vállalati hatalomról és kapzsiságról, mint az infláció valódi okáról. Ahogyan azt írtuk: Robert Reich – a Clinton adminisztráció valamikori munkaügyi minisztere – szerint Amerika gazdasága néhány óriás nagyvállalat kezében koncentrálódik, amelyek korlátok és következetesség nélkül emelhetik az árakat.
Márpedig, ha a jelenlegi energia- és élelmiszerárak radikális emelkedését elemezzük, akkor fontos figyelembe venni, hogy míg az Oroszországgal szembeni szankciók és azok megtorlása miatt az EU energiaellátása csökkent, addig az energiaszolgáltatók költsége nem nőtt.
Ezen oligopóliumok kartellek létrehozásával együttműködnek egymással, kihasználva Oroszország ukrajnai invázióját, aminek eredményeként úgy emelik az árakat, ahogy jónak látják, s ez megmagyarázza az energiavállalatok hatalmas nyerességeit is.
Ami pedig az élelmiszer-árrobbanást illeti: az Analyst nevű görög kutatóközpont korábbi elemzésében hangsúlyozza, hogy a globális élelmiszer-kereskedelem volumene nem változott nagymértékben – inkább
hiszen nem sokkal az ukrán háború kitörése után milliárdok ömlöttek a mezőgazdasági spekulatív alapokba (Agra-funds), ennek eredményeképpen pedig az egyes alapok az orosz inváziót követően azonnal megszázszorozták napi forgalmukat.
Mindennek természetesen semmi köze a szabadpiachoz és az egészséges, versenyképességen alapuló kapitalista gazdasági rendszerhez, ami elvileg a nyugati világot jellemzi – inkább egyfajta „monopolkapitalizmusról” van szó. Az Analyst ennek fényében jogosan említi, hogy ha e fajta gazdasági spekuláció továbbá is fennmarad, káros eredményei hatalmas társadalmi megrázkódtatásokhoz vezethetnek, és a mainál is nagyobb veszélybe sodorhatják a (nyugati) világot.
(Fotó: 123RF)
Egyre súlyosabb nehézségekkel küzdenek azok, akik ingatlant szeretnének vásárolni vagy bérelni. Elsősorban Budapesten, de már a megyei jogú városok többségében is tarthatatlanná vált a helyzet a magas árak miatt, ezért a kormány a lakhatást elősegítendő tíz pontból álló csomagot dolgozott ki.
A Mandiner úgy tudja, meglesz az átlagos 12 százalékos minimálbér-emelés, de a részletekre csak holnap derül fény.
Megállapodást hozott az e heti egyeztetés a munkáltatók, a szakszervezetek és a kormány között.
Paul Morlandot, Nagy-Britannia vezető demográfusát kérdeztük.
Nem kis név jelentkezett be az elnöki posztra.
Nyugdíjaskommandóról beszélt a Tisza Párt első embere.
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
A támadás után az orosz és ukrán vezetők eltérő verziókat adtak elő a fegyverek típusáról és hatásáról.
