Fokozódik a feszültség a hozzánk nagyon közel eső balkáni régióban is, és egyre fokozódik az aggodalom a növekvő orosz befolyás miatt.
Furcsa egybeesés, hogy egy nappal azelőtt, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök elrendelte a tartalék csapatok mozgósítását az ukrán frontra, időt szakított arra is, hogy találkozzon Milorad Dodikkal, Bosznia-Hercegovina háromfős elnökségének szerb tagjával, akit sokan szeparatista vezetőnek minősítenek. A látogatásnak az adhat különös jelentőséget, hogy Dodik éppen a boszniai szerb enklávé, a Boszniai Szerb Köztársaság vezetéséért folytatott választási kampány közepén van, amelyben többször is felmerült a kilépés lehetősége a más etnikai csoportokkal való boszniai unióból.
Putyin az állami sajtó előtt mosolygott, és kezet rázva sok sikert kívánt Dodiknak a kampányhoz. „Remélem, hogy az eredmények megerősítik a hazafias erők pozícióját az országban" – olvasható a beszélgetés hivatalos leiratában. Sok mindenről árulkodik, hogy Putyin a történelmi mozgósítás közepette szakított időt arra, hogy egy 2018-ban kevesebb mint 400 ezer szavazattal megválasztott politikus kampányát erősítse.
A helyzettel foglalkozott a CBC oldalán John Last szabadúszó riporter. Az általa megszólított elemzők úgy nyilatkoztak, hogy
Most, hogy az etnikai feszültségek fokozódnak, várható, hogy Oroszország arra fogja használni befolyását az olyan személyiségeknél, mint Dodik, hogy
Többen, főleg a nem szerb nemzetiségűek úgy vélekednek, hogy a helyzet drámaian megváltozott, mióta Oroszország februárban megszállta Ukrajnát. Azóta Oroszország több kísérletet tett arra, hogy konfliktust szítson a Balkánon is. Úgy gondolják, hogy amely részeket Putyin nem tud elérni, azokat a régiókat destabilizálni szeretné.
Oroszország befolyása a Balkánon nem újkeletű. Amikor Szerbia a 19. században harcolt az Oszmán Birodalomtól való felszabadulásért, a térségben élő szerb etnikumúaknak kulcsfontosságú szövetségese volt Oroszország.
Amikor pediga NATO az 1990-es évek végén bombázta Jugoszláviát, majd 2008-ban elismerte Koszovó Szerbiától való függetlenségét, sok szerb nacionalista ellenséges magatartást kezdett tanúsítani a nyugati hatalmakkal szemben, és inkább az Oroszországhoz fűződő történelmi kapcsolatukat hangsúlyozták.
John Last által megszólaltatott szakértők szerint Oroszország nyugat-balkáni befolyásolási kampánya felgyorsult a Krím 2014-es inváziója és az azt követő ukrajnai annektálás után, amikor Oroszország agresszívan kezdett fellépni a NATO Kelet-Európában való előretörése ellen. Erre több példát is felhoz.
Az amerikai külügyminisztérium nemrégiben feloldott titkosított hírszerzési adatai szerint
Montenegró kormánya 2017-ben még azzal is megvádolta Oroszországot, hogy egy korábbi miniszterelnök meggyilkolására és puccsra irányuló összeesküvést szerveztek, hogy megakadályozzák az ország NATO-csatlakozását. Az ország ugyanezen év júniusában vált a NATO tagjává.
Egy évvel később orosz diplomatákat vontak be a görögországi ortodox papok megvesztegetésébe, hogy azok szólaljanak fel egy Észak-Macedóniával kötendő megállapodás ellen, amely utat nyitna az utóbbi NATO-tagságához.
John Last szakértői szerint Boszniában Oroszország azon dolgozik, hogy megakadályozza azokat a reformokat, amelyek közelebb vinnék Boszniát a NATO- és az európai uniós tagsághoz. Ugyanakkor erőteljes támogatásáról biztosította Dodik szerb nacionalistáit, akik a nemzeti szintű intézmények megakasztásával és az elszakadással való fenyegetéssel fokozták a feszültséget.
– írja John Last.
Eközben megfigyelők szerint Oroszország pénzt ölt a Szerb Köztársaság rendőri erőinek kiképzésébe és felfegyverzésébe, és segíti a kapcsolatokat a szerb és orosz ultranacionalisták között. Oroszország azzal is fenyegetőzött, hogy megvétózza az ENSZ által elrendelt boszniai békefenntartó misszió, az EUFOR meghosszabbítását, és Boszniában sugárzott egy dokumentumfilmet, amelyben szerb nacionalista vezetők az ország „denacifikálására" szólítottak fel.
Beszámol olyan véleményről is, hogy
az országban, és Boszniát egy olyan bizonytalanságban tartja, ahol állandóan fennáll a feszültség lehetősége.
Elemzők szerint ennek a zavarnak az a célja, hogy a Nyugatot a balkáni konfliktus kiújulására való felkészültségben tartsa, és megakadályozza, hogy a nyugati hatalmak nagyobb befolyást gyakoroljanak.
Last viszont idéz olyan elemzőt is, aki szerint „a helyi hatalom birtokosai egyre kevésbé akarják feláldozni magukat Oroszország kedvéért”.
Szerbiában az oroszbarát politika még mindig előfeltétele a nacionalista politikusoknak, mint például Aleksandar Vučić elnöknek. Alig egy hónappal áprilisi újraválasztása előtt támogatói ezrével vonultak az utcára, hogy támogassák Oroszország ukrajnai háborúját. A Putyin arcát ábrázoló pólók állítólag bestsellerek voltak.
Elemzők szerint Vučić győzelméhez elengedhetetlen volt a Szerbia energiaellátását ellenőrző orosz vállalattal kötött kedvezményes ármegállapodás.
Last beszámol Vučić másik arcáról is, aki gyakran próbálta egyensúlyba hozni az Oroszországnak nyújtott támogatását a nyugati hatalmakhoz intézett könyörgésekkel. Második beiktatási beszédét arra használta fel, hogy újból elkötelezze országát az uniós tagságra való törekvés mellett. A múltban kormánypárti bulvárlapok orosz dezinformációt okoltak az erőszakos zárlatellenes tüntetésekért és a Koszovóval kötött megállapodások aláásásáért, amelyek stabilabbá tennék a kapcsolatokat.
Egy szerb politikai elemző szerint, aki Szerbia külügyminiszterének tanácsadójaként is tevékenykedik, ez csak pragmatizmus, hiszen Szerbia gazdaságilag mélyen függ az EU-tól – kereskedelmét Németország, Olaszország és más uniós országok uralják. Majd hozzáteszi: „Szerbiában nem találunk senkit, aki rubelben tartaná meg a pénzét. Amikor pedig a szerbek autót vagy lakást vásárolnak, akkor euróban mondják meg az árat”.
Eddig egyoldalúnak hihetnénk a cikket, de John Last kitér arra is, hogy az EU csak lassan használja ki saját befolyását. A tagsági tárgyalások számos balkáni országban évek óta elakadtak.
Amikor az EU idén nyáron, válaszul Oroszország inváziójára, Ukrajnának tagjelölti státuszt adott, miközben Boszniára több feltételt szabott, Rajic szerint ezt sokan igazságtalannak tartották a régióban.
Véleménye szerint
John Last kihangsúlyozza azt is, hogy az elemzők egyelőre egyetértenek abban, hogy most nem valószínű a nyílt konfliktus. Mivel Oroszország konfliktus-kirobbantó képessége ebben a pillanatban – mondjuk úgy – korlátozott.
„A Balkánon minden bizonnyal több probléma van, mint 10 évvel ezelőtt, de még mindig jobb Belgrádban vagy Szarajevóban élni, mint Harkovban vagy Odesszában”
– zárja sorait Last.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Az Orbán Viktorral jó viszonyt ápoló politikusok felkeresték a magyar pavilont.
Nem járnak jó idők a Sparra: veszteséget termel, és a vezetés ezt azzal leplezné, hogy több fronton támadja a kormányt. A nemzetközi cég kulturálatlan magatartással vádolja a kabinetet a meghirdetett patrióta gazdaságpolitika miatt.
Januárban 77 ezer forinttal emelkedett a bruttó átlagkereset, ami így már 605,1 ezer forintra rúg. Ennek nettó értéke 400 ezer forint felett van, miközben a reálkereset értéke ismét 10,4 százalékkal nőtt, derült ki a KSH friss kereseti adataiból.
Kitűnő eredményeket ért el a turizmus februárban is, az előző évhez képest 18,9 százalékkal több vendégéjszakát töltöttek el a helyi szálláshelyeken. Ebben nagy szerepet játszott Magyarország pozitív nemzetközi imázsa, ami hozzájárult ahhoz, hogy Európából 28,3 százalékkal több vendég érkezett, valamint az Észak- és Dél-Amerikából származó látogatók száma is emelkedett.
„Nagyon elegem van” – írta közösségi oldalán a publicista.
Ilyen egy baloldali messiás.
