Russel Napier a folyamat fő érveként azt hangoztatja, hogy
a pénzteremtés ellenőrzésének hatalma a központi bankoktól a kormányokhoz került.
Azzal, hogy a Covid-válság idején állami garanciákat adtak a bankhitelekre, a kormányok gyakorlatilag átvették a pénzteremtés ellenőrzésének lehetőségét. Sokan ezt csak egy átmeneti vészintézkedésnek tekintették a járvány hatásainak leküzdésére, most azonban újabb vészhelyzet van, az ukrajnai háború és az ezzel járó energiaválság.
Kormánygaranciás hitelek Európában is
A fentiek okán – Napier szerint – a kormányok nem fognak visszalépni ezektől a politikáktól, mindig akad majd vészhelyzet. A folyamatot azzal is alátámasztja, hogy 2020 februárja óta például
Németországban a vállalatoknak nyújtott bankhitelek esetében, az összes új hitel 40 százalékát a kormány garantálja. Franciaországban az ilyen kölcsönök az összes új hitel 70 százalékát, Olaszországban pedig több mint 100 százalékát adják, mert a régi lejáró hiteleket új, államilag garantált konstrukciókba helyezik át.
Nemrégiben – mint ismert – Németország egy hatalmas új garanciarendszerrel állt elő az energiaválság hatásainak fedezésére. Ez lett az új normalitás. A kormány számára a hitelgaranciák olyanok, mint a varázslatos ingyen pénzt termő fa.
Nem kell több államadósságot kibocsátaniuk, nem kell adót emelniük, egyszerűen csak hitelgaranciákat adnak a kereskedelmi bankoknak. És a hitelgaranciák csak egy függő kötelezettséget jelentenek az állam mérlegében.
Azzal, hogy megmondják a bankoknak, hogyan és hol nyújtsanak garantált hiteleket, a kormányok oda irányíthatják a beruházásokat, ahová akarják,
legyen szó az energiáról, az egyenlőtlenségek csökkentését célzó projektekről vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó általános beruházásokról.
A kormányok tudják irányítani a hitelek és ezáltal a pénz növekedését, és vele együtt a gazdaság nominális növekedését is ellenőrizhetik.
Mivel a nominális növekedés a reálnövekedésből és az inflációból áll, ennek legegyszerűbb módja a magasabb infláció. Napier szerint
a magasabb nominális GDP-növekedés magasabb strukturális infláción keresztül történő megtervezése bevált módja annak, hogy megszabaduljunk a magas szintű adósságtól.
Persze ezt hivatalosan soha senki nem fogja kimondani, és a legtöbb politikus valószínűleg nincs is tisztában ezzel – véli.
Russel Napier úgy látja, hogy a fogyasztói árinfláció a 4-6 százalék közötti tartományban fog elhelyezkedni. Az energiasokk nélkül valószínűleg már most is ott tartanánk. Azért 4-6 százalék, mert ez egy olyan szint, amit a kormányok még megúszhatnak.
A pénzügyi elnyomás azt jelenti, hogy
az infláció magasan tartásával lassan “ellopják a pénzt” a megtakarítóktól és az idős, sokáig nyugdíjra takarékoskodó emberektől. Ez a lassúság pedig azért fontos, hogy a fájdalom ne legyen túl nyilvánvaló.