Írásukban rámutattak: a Nemzeti Energiastratégia eredetileg – 2030-ra – a hazai biogáz-termelés felhasználásával földgázfogyasztásunk 1 százalékának kiváltására adott reális lehetőséget, ami évi 85 millió köbmétert jelent. A biogáz-termelésben azonban ettől sokkal nagyobb potenciál van, a termelés felfuttatásával a fosszilis földgázimportunk akár 25 százaléka is kiváltható.
A biogáz megújuló energiaforrás, szerves anyagok bomlásakor keletkezik oxigénmentes körülmények között, mikrobák közreműködésével. Fő alapanyaga az állati hígtrágya, növényi- és vágóhídi hulladékok, energianövények, szennyvíziszap, kommunális szerves hulladék, melyből többféle technológiával, különböző méretű és teljesítményű biogáz üzemekben hő- és villamos energiát termelnek. A biogáz tisztításával és CO2 tartalmának leválasztásával biometánt kapunk, ami kémiailag és fűtőértékében semmiben sem különbözik a fosszilis földgázban levő metántól, tehát a földgázt részben kiváltva minden olyan célra hasznosítható, amire ma fosszilis földgázt használunk.
Zöld és bárhol használható lenne
A Klímapolitikai Intézet elemzése arra is rámutat, hogy a biogáz a földgázhálózattal nem rendelkező vagy a meglévő hálózatot nagyon alacsony szinten kihasználó települések költséghatékony, helyi erőforrásokra alapozott és klímasemleges energiaellátását is képes biztosítani. De akkor miért nem használtuk ki eddig a benne rejlő lehetőségeket, és milyen intézkedések kellenek, hogy Magyarország a Palkovics miniszter által említett mennyiséget tudja előállítani?
„Vitathatatlan, hogy a biogáz potenciálunk kiaknázása kitűnő eszköz lehetne a földgáz és villamosenergia importunk mérséklése terén, alkalmazásuk növelné az energiaszuverenitást, és növelné a vidéki kistérségek jövedelemtermelő képességét úgy, hogy a bevételek helyben maradnának.”