Közismert, hogy egyre több ország fejleszt ki és használ különböző „kiberképességeket”. Az újra és újra felbukkanó kibertámadásokkal kapcsolatos hírek rávilágítanak arra, hogy az ilyen típusú „incidensek” komoly fenyegetést jelentenek nem csak a gazdasági szereplők, de a nemzetközi béke és biztonság fennállására is. A legdrámaibb sikeres támadások mögött ugyanis döntő többségben bizonyos – a híradásokban gyakran felbukkanó – országok kormányai állnak.
Szerzők: Santo Martin és Bácsi Attila
Ezek az államilag felügyelt kibertámadások
mind a magánszektor, mind az állami szervezetek számára. A FireEye és McAfee Enterprise egyesítéséből létrejött Trellix kiberbiztonsági vállalat becslései szerint a kiberbűnözés a világnak jelenleg körülbelül ezer milliárd dollárjába kerül, és a költségek évről évre nőnek.
Érdemes előrebocsátani, hogy a kiberhadviselésnek 7 fő típusát különböztetik meg a módszerek és a cél alapján: ezek
A kiberképességekbe, mivel ez ma már kvázi “haditechnikának” számít, természetesen
hiszen a módszer olcsó, kevéssé igényel erőforrásokat, az elkövető kiléte sokszor nem egyértelmű, így a felelősséget is hárítani lehet. Egy nagyobb léptékű akció sikere pedig széles körű káosszal kecsegtet a célországban, tehát kis befektetéssel, inkognitóban lehet óriási károkat okozni, ahogy ezt – többek között – az orosz-ukrán konfliktusban is láttuk – de ne szaladjunk ennyire előre.
A Trellix már említett jelentéséből kiderül, hogy bár a támadók között lehetnek kiberbűnözők, egyéni vagy csoportba szerveződött hekkerek, a legnagyobb veszélyt a nemzetállamok és bűnözői közvetítőik jelentik, mivel ők a legképzettebbek, a legjobban felszereltek és a legkitartóbbak.
Az elmúlt évek számos nagyobb horderejű támadásában állami szereplők vettek részt (többek között a SolarWinds, a Colonial Pipeline és a Microsoft Exchange "Hafnium" incidens kapcsán is) akár közvetlenül, akár proxyként, vagy akár olyformán, hogy lehetővé tetszik a kiberbűnözők számára, hogy a területükről tevékenykedjenek.
Az amerikai Nemzeti Hírszerzési Hivatal igazgatójának 2021. évi fenyegetésértékelése szerint
Ezek a szereplők kívül esnek a nyugati jog és a bűnüldözés hatókörén, miközben a különböző országokat más-más motivációk vezérlik.
Észak-Korea például pénzt akar szerezni a Kim Dzsongun-rezsim fenntartására, megkerülve a nemzetközi pénzügyi szankciókat. Miközben dél-koreai célpontok ellen bomlasztást és félretájékoztatást alkalmaz, az állam leginkább bűnözői csoportként viselkedik.
A Sony Pictures emlékezetes észak-koreai hackelése egyedülállónak bizonyult, mert a koreai „Nagy Vezér” megsértésének tekintett cselekedettel kezdődött. A Chainalysis által nemrégiben készített jelentés szerint az észak-koreai támadók 2021-ben „közel 400 millió dollár (több mint 170 milliárd forint) értékű digitális vagyontárgyat loptak el”. Ugyanez a jelentés nagy valószínűséggel az észak-koreai hírszerző szolgálatot teszi a kibertámadások mögé.
Ezzel szemben Oroszország, Kína és Irán mind politikai, katonai és ipari indítékkal is rendelkezik. Az orosz állam a kémkedésre (különösen az energiaszektorban), a dezinformációra és a kényszerítésre összpontosít, ugyanakkor kiberbűnözőit a pénzügyi haszonszerzés is motiválja, miközben tevékenységüket a Kreml tolerálja (ha nem is bátorítja). Oroszország néhány politikai célú kiberakciója is kockázatot jelent a globális vállalkozások számára: az ismert NotPetya állítólag az orosz hírszerző ügynökségnek az ukrán kormány ellen intézett támadásából származik, de a támadás hatása gyorsan elterjedt a vállalatok körében szerte a világon, melyet később az elemzésünk további részeiben még bővebben kifejtünk.
Az orosz támadások árnyékában Kína folyamatosan tömeges IP-lopásokat követ el: Christopher Wray FBI-igazgató szerint jelenleg több mint 2000 nyitott kémkedési ügy van folyamatban, amelyeket Peking irányít gazdasági és technológiai célok támogatása érdekében.
A támadások számának és irányának pontosabb nyomonkövetése érdekében a Center for Strategic & International Studies több, mint egy évtizede folyamatosan listázza az állami szereplők által végrehajtott több tucat kibertámadásról közzétett részleteket.
A CSIS mellett más kutatóintézetek is nyomon követik a világszerte sikeresen beazonosított kibertámadásokat. A Council on Foreign Relations Cyber Operations Tracker szerint az idén, azaz 2022-es év augusztusáig Oroszország 27 célzott kibertámadásért volt felelős, míg 24 támadás mögött Kína állt. Kína elsősorban tajvani, indiai és amerikai célpontokra összpontosított, míg Oroszország fő célpontja Ukrajna volt. A legnagyobb különbség az, hogy míg az orosz kibertámadások célja gyakran a zajkeltés és káoszteremtés, addig a kínai támadások a lehető legnagyobb „titokban” történnek, a lehető legjobban álcázva a támadó fél „kilétét”.
Elemzésünk következő részét néhány napon belül közöljük.
Az elemzés eredeti forrása:
Makronóm Intézet – A KIBERHADVISELÉS ÉS A KIBERVÉDELEM SZEREPE A BIZTONSÁGPOLITIKÁBAN – A MAKRONÓM INTÉZET BIZTONSÁGPOLITIKAI ELEMZÉSE
(Fotó: 123RF)
Hadházy Ákos tüntetései, VOKS 2025, a 2026-os országgyűlési választások esélyei – ezekről is vitázott a Presszó e heti adásában Fodor Gábor és Dopeman.
A Telex, a 444, a qubit, a wmn.hu, a hvg és a 24.hu felületein messze több a család és a gyerekvállalás negatívumait kiemelő cikk, mint amennyi a szülőség pozitívumait helyezi előtérbe.
Románia könnyen a „bukott angyal” sorsára juthat.
Talán soha ilyen jól nem fickándozhatott a szörnyű diktatúra alatt Gulyás Balázs, mint most, Magyar Péter blökijeként. Lentulai Krisztián írása.
Sokak szerint már el is dőlt a jövő évi választás sorsa.
Stratéga különkiadás Demkó Attilával, NKE John Lukács intézet programvezetőjével.
Ebben a jövőképben mi nem csupán láncszem vagyunk a régiók között, hanem egy olyan alkotótér, amely képes egységbe szervezni a két kultúrkör legnemesebb eszméit.
