Kezd szappanoperává terebélyesedni a Scholz-kormány 200 milliárdos terve. Két uniós biztos berágott, véleményezett, von der Leyen pedig gyorsan kihátrált mögülük.
Az elmúlt héten Olaf Scholz szövetségi kancellár, Robert Habeck gazdasági miniszter és Christian Lindner pénzügyminiszter okosnak vélt tervet jelentett be: a gázárféket brutális hitelfelvétellel próbálják behúzni, így maximalizálva az egekben járó energiaárakat. Miután egy ekkora, 200 milliárd eurós nagyságrendű kölcsön felvétele teljesen szembemegy Németország alkotmányban is rögzített adósságpolitikájával, a kormány egy külön árnyék-költségvetési zsebet, a Gazdasági Stabilizációs Alapot tömné ki vele, így kerülve el, hogy költségvetési összegnek tűnjön. (A kormány tehát ársapkát vezetne be a gázárak esetében, majd az alapból származó pénzből finanszírozná a szolgáltatóknak a megállapított plafon és a gázimportőrök által a világpiacon fizetett összeg közötti különbözetet.)
A német állami számvevőszék elnöke, Kay Scheller már nem látta ilyen tisztának és egyszerűnek az ügyletet, és élesen bírálta Scholzék tervét. Mint mondta, a speciális alapok esetében ugyanúgy adósságról van szó, mindegy, milyen köntösbe csomagolják és milyen kifejezést aggatnak rá. Bírálatában arra is rámutatott: az utóbbi években túlságosan is elszaporodó alapok átláthatósága – szigorú parlamenti felügyelet hiányában – egyre komolyabb aggályokat vet fel. „A szövetségi költségvetésre az egységesség elve vonatkozik, vagyis teljesen átláthatónak kell lennie mind a parlament, mind a közvélemény számára” – hangsúlyozta.
A java még csak ezután következett. Több uniós állam is botrányosnak nevezte, hogy Németország gyakorlatilag a saját gazdaságát menti meg a hitellel,
Scholznak azt is a szemére vetették, hogy abból a válságból menekül ilyen módon – az uniós alapértékeket és elveket félredobva –, amelyet az orosz gázfüggőség és a Gazprom európai térhódítása miatt nagyrészt éppen a németek hoztak létre. A kritikusok szerint az egyik legnagyobb veszélyét a tervnek az jelenti, hogy a 200 milliárd eurós mentőötlettel a németek minden erejüket a gázbeszerzésre fordíthatják, akár azon az áron is, hogy rálicitálnak más országok ajánlatára, ezzel tovább emelve a gázárakat, óriási feszültséget teremtve az Unióban.
A terv bejelentése az Európai Bizottságban is azonnali felhördülést okozott. Ursula von der Leyen alapból egy rendkívül kellemetlen helyzetben találta magát: Németország – amely most határain belül gyakorlatilag ársapka bevezetésére készül, hogy aztán a 200 milliárdos hitelből kompenzáljon – volt az egyik legerősebb ellenzője az orosz gázra kivetett ársapkának, és a tény, hogy az EB vezére nem vette fel a 15 uniós tagállam által támogatott ötletet a szankciós lehetőségek listájára,
Aztán robbant a bomba: a leghangosabban két uniós biztos tiltakozott a német terv ellen. Thierry Breton belső piacért és Paolo Gentiloni gazdaságpolitikáért felelő uniós biztosok közös cikkben magyarázták el, mennyire problémás a német lépés. Breton úgy fogalmazott: „míg Németország megengedhet magának egy 200 milliárd eurós hitelt, addig más tagállamok ezt nem tehetik meg”. A biztosok szerint a német önsegélyező terv súlyos kérdéseket vet fel, többek között azt, hogy
Írásukban hangsúlyozták a belső piac széttöredezésének veszélyét, valamint azt, hogy minden eszközzel ellen kell állni a szolidaritás és az egység felbomlásának – utalva ezzel Scholzék „Európa kezét elengedő” törekvéseire. A francia-olasz páros szerint Németország éppen a közös piac értékeit ássa alá azzal, hogy állami finanszírozással juttat előnyökhöz német vállalatokat a riválisokkal szemben, egy olyan szituációban, amikor a tét – a szükséges gázmennyiség biztosítása – így is minden eddiginél magasabb.
Von der Leyen kétségtelenül cudar helyzetbe került önjáró biztosai miatt.
amely semmire nem kötelezi az EB-t – azaz gyakorlatilag a Bizottság elhatárolódott saját, legmagasabb rangú munkatársaitól.
A német kormány eddig nem adja jelét, hogy hagyná magát megingatni elhatározásában. A kérdés, hogy Olaszország és Franciaország (a lázadó biztosok hivatalosan nem hazájukat képviselik, de azonos állásponton vannak kormányukkal) meddig hajlandó elmenni, hogy megakadályozza a német tervet, vagy, ami számukra még fontosabb, rábírják Scholtzot az uniós ársapka elfogadására.
A hétvégi EU-csúcson minden bizonnyal ez lesz az egyik legforróbb téma, eddig azonban a német kormány sziklaszilárdan kiáll elképzelése mellett. Scholtz maga dacosan-büszkén nyilatkozta, hogy tervük rendkívül határozott, bölcs és kiegyensúlyozott, majd kissé gúnyosan hozzátette: „talán elkerülte egyesek figyelmét”, hogy
Németországnak pedig egyébként is kötelessége megmenteni az energiavállalatait.
A gigahitel ötletgazdája, Christian Lindner pénzügyminiszter ugyanakkor kedden úgy nyilatkozott: „nyitottak vagyunk más eszközök megvitatására, de ez a válság nagyon különbözik a koronajárványtól”. Lindner ezzel Angela Merkel két évvel ezelőtti, hasonló speciális alapra épülő „önmegmentő” tervére célzott, amely ugyanekkora felháborodást váltott ki. Az a történet akkor Merkel visszavonulásával és egy óriási, közös EU-s járványalap létrehozásával ért véget.
A két uniós biztos is célzott egy ilyesféle megoldásra a jelenlegi krízis kapcsán, amikor úgy fogalmaztak: közös európai eszközökben kell gondolkodni.
amelyet a járvány idején kedvező kölcsönök biztosításának formájában, 100 milliárd eurós alappal hoztak létre a tagállamok munkahelyeinek megőrzése és a foglalkoztatás finanszírozására. Scholtz hasonló, de minimalistább megoldásra mutogat, amikor az EU-s koronavírus-járvány utáni helyreállítási alap még bent ragadt forrásairól, mint lehetséges eszközökről beszél.
A német terv sorsa az EU-csúcson mindenképpen véglegesedni fog. A közös piacon belüli, állami hátszéllel támogatott versenyhelyzet kiélezése jelen pillanatban nagyon nem tesz jót a Scholz-kabinet megítélésének, de – a két biztos szándékainak megfelelően – elindíthat egy olyan folyamatot, amely az energiaválság megközelítését közös platformra emeli. Hogy ez aztán ismét egy „minden tagállam egyenlő, de egyesek mégis egyenlőbbek a többinél” helyzethez fog-e vezetni, az a következő epizódokból kiderül.
Fotó: MTI/AP/Virginia Mayo
Mivel a kormánytól nem kapnak megfelelő információkat, a Fidesz európai parlamenti frakciója írásbeli beadvánnyal fordul az Európai Bizottsághoz a sok százezer magyar családot érintő tervezett megszorítások ügyében.
A Tisza arra készül, hogy eltörli az ársapkát.
Az olasz miniszterelnök felhívta arra a figyelmet, hogy egyes jelentések alapján felfüggeszthetők bizonyos források.
Hivatalosan is megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások első szakaszai, de az uniós tagság még hosszú évekig várathat magára – írja a New York Times.
Most minden azon múlik, mennyire lesz tartós az iráni-amerikai megállapodás. Ha tényleg vége a háborúnak, az a magyar gazdaságra, így a forintra nézve is nagyon jó hatással lehet, de más területeken is megérezhetjük a döntés következményeit, így például az üzemanyagáraknál.
Pontosan két hónap telt el a magyar választások óta.
A klímaváltozással foglalkozó tudósok azt vizsgálják meddig emelkedhet a nyári hőmérséklet a melegrekordokat döntő kontinensen.
A fotón úgy tűnik, mintha Martin Reichardt náci karlendítést tett volna, amit a poltikus tagad.
