EU-csúcs után: a közös ló háta

Felemásra sikeredett a prágai informális EU-csúcs. Ahogyan várni lehetett, a két fő téma az energiaellátás biztonsága és Németország váratlan húzása, a 200 milliárd eurós hitelfelvétele volt, amellyel „kivásárolná” magát a válságból. 

A találkozó a legfontosabb kérdésekben tulajdonképpen eredménytelenül zárult, így a vezetők abban állapodtak meg, hogy majd később megállapodnak. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke mégis eredményesnek nevezte a csúcsot: mint mondta, legalább kiderült, mennyire eltérőek a vélemények az energiaválság kezelése kapcsán. „Közös a szándék a közös megoldásokra” – hangsúlyozta, de az már nem derült ki, melyek azok.

Plafonmélység

Az eltérő vélemények egyetlen lényeges, nagyon egyszerű alapra vezethetők vissza: az EU-s tagállamok egymáshoz képest merőben más energiaforrásoktól, államoktól és exportőröktől függnek, így az, hogy milyen energiahordozót és honnan vásárolnak, alapvetően határozza meg viszonyukat más országok elképzeléseihez. A legvitatottabb terv az ársapka bevezetése az importgázra, ezt azonban több ország (köztük Németország és Magyarország is) élből elutasítja, mondván:

mivel nagy az esélye, hogy a szállítók inkább arra kanyarodnak a világpiacon, ahol többet fizetnek nekik a gázért. (Jelenleg az USA és Norvégia a két legnagyobb gázszállító, ám az energiaárak annyira elszálltak, hogy velük is csillagászati összegekért zajlik a kereskedés.) 

Szóba került egy közös európai adósságemelési lépés lehetősége is, amellyel valahogy kompenzálni tudnák az energiaköltségek folyamatos emelését a fogyasztók felé, ám Németország azonnal nemet mondott erre a verzióra is. Olaf Scholz kancellár rámutatott:

Németország egyébként is több tagállamnál kicsapta a biztosítékot azzal, amikor a napokban bejelentette: 200 milliárd eurós hitelt fog felvenni a saját energiabiztonsága és gazdasága megmentésének érdekében.  Egyfelől érthető lépés lenne, ráadásul azok az országok (köztük hazánk) is fellélegezhetnének, amelyek ezer szálon kapcsolódnak a német iparhoz. Ha Németország összeomlana, azzal gyakorlatilag az egész Uniót rántaná magával, ez a forgatókönyv pedig mindent felborítana, ami a mai európai gazdasági közösséget jellemzi. Másfelől: érthető egyes tagállamok felháborodása, amikor arról beszélnek, hogy nemzeti megmentő tervek helyett közös, európai elgondolásokra van szükség,

Mint mondják, azzal, hogy Berlin ekkora összeget öl bele abba, hogy kivásárolja magát a válságból – és állami hátszéllel szerez előnyt vállalatainak – a közös piac alapelveit és értékeit veszi semmibe, szélesítve az amúgy is tátongó szakadékot a gazdag és a nem annyira tehetős országok között. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök egyenesen úgy fogalmazott: „az EU leggazdagabb állama megpróbálja kihasználni a válságot, hogy versenyelőnyt szerezzen vállalkozásainak. Ez nem igazságos. A közös piac így nem fog működni”. Mások, köztük Franciaország és Olaszország a németek kommunikációjának hiánya miatt lettek idegesek, és az önjáró üzemmód helyett az egyeztetést ajánlották Scholz figyelmébe. 

A német kancellár hiába érvelt azzal, hogy a 200 milliárdos mentőcsomag idén, jövőre és 2024-ben oszlik szét, indoklása lepergett a résztvevőkről. A házigazda Petr Fiala cseh miniszterelnök az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat hangoztatta, majd kiemelte: ezt a válságot nem lehet kizárólag nemzeti megoldásokkal kezelni, csak közös, az egész Uniót átölelő tervek segíthetnek. Véleményét osztotta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is, aki úgy fogalmazott: egyben kell tartani az egységes piacot, és el kell kerülni a széttagoltságot. Ez azonban a kancellárt nem hatotta meg, így a patthelyzetet sem tudták feloldani.

Díszcsomagolás

A megoldatlan problémák mellett volt némi eredmény is a csúcson, már ha az újabb, immár nyolcadik szankciós csomag elfogadását annak lehet tekinteni. A terv alapvetően a kereskedelmi és a technikai szektort illeti, a már megszokott szervezeti és pár tucat személyes vagyonbefagyasztással A szankciós politika mostani lépésének egyértelmű nyertese Magyarország. Orbán Viktor miniszterelnök csúcstalálkozó utáni értékelése szerint az energiaszankciók területén

A csomag így nem vonatkozik sem Magyarország orosz gázimportjára, sem a nukleáris erőművekből származó energiára, tehát azt is lehetővé teszi, hogy Magyarország továbbra is zavartalanul építhesse Paks 2-t.

Ami a jövőt illeti: október 20-án a tagállamok vezetői újra tesznek egy kísérletet a közös tervek kidolgozására. Talán addigra azt is kitalálják, milyen irányba kellene indulniuk. Újabb szankciós csomagra már szinte biztosan nincs kilátás: az EU egyszerűen kifogyott az eszközökből, és gyakorlatilag már nincs mit szankcionálnia.

Fotó: Olaf Scholz német kancellár, Mark Rutte holland miniszterelnök és Emmanuel Macron francia államfő érkezik az EU-tagországok állam- és kormányfőinek informális találkozójára Prágában 2022. október 7-én.
MTI/EPA/Martin Divisek