Ahogy a pénz megjelenése átalakította a társadalmakat, úgy fogják átalakítani a digitális devizák is.
A jelenleg általunk ismert pénzforgalom és maga a pénz is az átalakulás küszöbén áll, amely egyértelmű hatással lesz a társadalomra és a pénzügyekre, ez utóbbin belül pedig a bankszektorra is.
Az, hogy a készpénz egyre inkább háttérbe szorul a fejlett gazdaságokon kívül a közepes és alacsony jövedelmű országokban is, jelzi ezt a korszakhatárt. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor egyfajta verseny rajzolódik ki a hivatalos valuták és a magánvaluták között, ami igaz hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. A pénz átalakulását egyértelműen a digitalizáció vezérli a digitális technológiákkal egyetemben, amelyekkel ösztönözhetők hasznos innovációk. Ezek pedig végső soron kiterjeszthetik az alapvető pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést.
A másik oldalon viszont ott van, hogy a klasszikus digitális banki technológiák fokozhatják a gazdasági hatalom koncentrációját, ami lehetőséget nyújt mind a kormányoknak, mind a nagyvállalatoknak, hogy betekintsenek az emberek pénzügyeibe, illetve magánéletébe. Igaz a bitcoin alapját is jelentő blokklánc technológia éppen ennek ellenkezőjét szeretné elérni, de azért az még messze van, hogy a világ fontos jegybankjai háttérbe szorítsák, vagy akár csak a blokkláncra költöztessék nemzeti valutáikat. Az elmozdulás a digitális (tehát nem a kripto-) valuták irányába nagy kihívás elé állítja a tradicionális pénzintézeteket, amelyeken belül különösen a kereskedelmi bankok üzleti modelljei szembesülhetnek komoly feladatokkal. Egyrészt az új digitális technológiák megteremtik az alapot olyan új online bankok létrehozására, amelyek több ügyfelet képesek elérni, másrészt évek óta olyan webes platformok jöhetnek létre, amelyek direkt módon tudják összekapcsolni a megtakarítókat a hitelfelvevőkkel és fordítva.
Az ilyen típusú új intézmények, illetve platformok versenyt teremtenek, illetve fokozzák azt, egyúttal elősegítik az innovációt, valamint csökkentik a költségeket. Ezekkel az új megoldásokkal a megtakarítók a megtakarítási hitel- és biztosítási termékek szélesebb skálájához juthatnak hozzá, de a kisvállalkozók számára a bankoktól eltérő forrásokból is biztosíthatnak kellő finanszírozást szigorú biztosítéki és hitelezési követelményeket támasztva. A belföldi és nemzetközi fizetések egyre olcsóbbak és gyorsabbak, ami így a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgálhat.
Egy ilyen átalakulással várható kezdetben, hogy a kriptovaluták, mint például a Bitcoin forradalmasítani fogják a fizetéseket. Ez annak köszönhető, hogy a kriptovaluták nem támaszkodnak központi banki pénzre vagy megbízható közvetítőkre – kereskedelmi bankok, hitelkártya-társaságok – a tranzakciók lebonyolításához. A kriptovaluták ellen szól viszont, hogy az ingadozó árak, valamint a tranzakciók mennyisége és feldolgozási ideje hatástalanná teszi őket, mint csereeszköz. A kriptovaluták újabb formái az ún. stablecoinok, amelyek többnyire úgy nyerik el stabil értéküket, hogy jegybanki pénz és állampapírtárakkal fedezik. Ez a típus viszont egyre nagyobb teret hódít fizetőeszközként. A központi bankok nem véletlenül aggódnak amiatt, hogy a decentralizált fizetési rendszerek, mint a Bitcoin és annak leágazásai vagy a privát stabil érmék kiszorítanák mind a készpénzt, mind pedig a szabályozott pénzintézetek által kezelt hagyományos fizetési rendszereket a pénzügyi sé gazdasági stabilitásra gyakorolt hatások miatt. Lehet, hogy teljes egészében a magánszektor kezében lévő fizetési infrastruktúra hatékony és olcsó, de pénzügyileg zűrzavaros időszakban egyes részei befagyhatnak, ha elvész a bizalom. Működő fizetési rendszer nélkül pedig a modern gazdaság egyértelműen megtorpanna.
Erre az aggodalomra tekintettel a központi bankok a banki pénzük digitális formáinak, a központi banki digitális valutáknak (CBDC) kibocsátását helyezték kilátásba a lakossági fizetésekhez a pénzügyi befogadás szélesítésétől – az ingyenes digitális fizetési rendszerhez való könnyű hozzáférés biztosítása még a bankszámlával nem rendelkezőknek is – a fizetési rendszerek hatékonyságának és stabilitásának növeléséig terjednek egy nyilvános fizetési lehetőség megteremtésével. A CBDC képes lenne megakadályozni az olyan illegális tevékenységeket, mint a kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozása, melyek névtelen készpénzes tranzakciókon alapulnak. Ez több gazdasági tevékenységet hozna be a formális gazdaságba, amivel így nehezebb lenne az adók kijátszása. A kisvállalkozások számára különösen hasznos lenne, hiszen alacsonyabbak a tranzakciós költségek és elkerülhetők lennének a készpénzkezeléssel együttjáró problémák, illetve kockázatok. A devizák digitalizálódása a gyakorlatban még például a szinte minden nap használatos OTP Simple Pay vagy a CIB applikáción keresztül érhető tetten.
A CBDC ugyanakkor kockázatot hordoz magában a bankrendszerre nézve. A kereskedelmi bankok kulcsszerepet játszanak az egyes gazdaságok zökkenőmentes működését biztosító hitelek finanszírozásában. Ha a háztartások a szokásos bankszámlákról átállnának a jegybanki digitális valutákra és kamatfizetés nélkül is ezt tekintenék biztonságosabbnak, akkor a kereskedelmi bankok ki lennének éhezve a betétektől és a központi bankok olyan nem kívánatos helyzetbe kerülnének, hogy át kellene venniük a hitelosztást eldöntve, hogy mely cégek, illetve szektorok érdemelnek hitelt és melyek nem. Emellett még az is közrejátszhat, hogy a jegybanki lakossági fizetési rendszer akár el is folythatja a magánszektor innovációját, amelynek célja a digitális fizetések olcsóbbá és gyorsabbá tétele. Hasonló aggodalmat jelent a magánélet megszűnése, mivel bármely központi bank a bizalmas kezelést biztosító védelem mellett is ellenőrizhető nyilvántartást szeretne vezetni a tranzakciókról annak biztosítása érdekében, hogy digitális valutáját csak törvényes célokra használják fel. A CBDC így azt a kockázatot hordozza magában, hogy megsemmisíti az anonimitás és a magánélet maradványát is a kereskedelmi ügyeletekben. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy jól megtervezett CBDC, amely kihasználja a gyorsan fejlődő technikai változásokat sok hasonló kockázatot képes lehet mérsékelni, így érdemes figyelembe venni, hogy valamikor a jövőben esetleg a CBDC is felválthatja a készpénzt, illetve ezzel helyettesíthetnék.
Mindezek az új technológiák kétségtelenül megnehezítenék a központi bankok számára a kulcsfunkciók ellátását, mint a munkanélküliség és az infláció alacsony szinten tartását a kamatlábak manipulálásával. Mikor egy jegybank megváltoztatja az irányadó kamatlábat, az kihat és befolyásolja a kereskedelmi banki betétek és hitelek kamatlábait. De amennyiben a digitális hitelezési platformok elterjedése csökkenti a kereskedelmi bankok szerepét a megtakarítók és a hitelfelvevők közötti közvetítésben, abban az esetben egyelőre nincs kielégítő és világos válasz arra vonatkozóan, hogy hogyan fog működni a monetáris politikai transzmissziós mechanizmus.
A jegybanki kibocsátású pénzek funkciói változás előtt vannak. Eddig a magánvaluták és a fiat valuták, azaz a kormány által kibocsátott valuták versenyeztek egymással. A jegybankok megjelenésével a fiat valuták javára tolódott el az egyensúly, amely lényegében elszámolási eszközként, csereeszközként és értéktárolóként is szolgál.
A digitális valuták különbéle formáinak megjelenése és a mögöttük lévő technológia ugyanakkor megteremtette a lehetőségét, hogy elkülönítse ezeket a funkciókat, így teremtve közvetlen versenyt a fiat valutákért. A jegybanki valuták több, mint valószínű, hogy megőrzik az értéküket, illetve a digitális formában kibocsátó országokban csereeszközként is.
Kétségtelen, hogy a magánszemélyek által közvetített fizetési rendszerek egyre nagyobb jelentőséggel bírnak, fokozva a versenyt a magánpénz és a jegybanki pénz különböző formái között csereszközként betöltött szerepükben. A piaci erőket magukra hagyva az egyes pénzkibocsátók és fizetési technológiák szolgáltatói válhatnak dominánssá. Ezek a változások pedig alapjaiban érinthetik a pénz természetét és szerepét a gazdaságban.
Az új megoldások átformálhatják a nemzetközi tőkeáramlást, az árfolyamokat és a nemzetközi monetáris rendszer szerkezetét is. Ezek hasznokat és új kihívásokat egyaránt jelenthetnek.
A nemzetközi pénzügyi tranzakciók mindenképpen gyorsabbak, olcsóbbak, transzparensebbek lennének. Mindezek hasznukra válnak azon befektetők számára, akik diverzifikálni szeretnék a portfóliójukat, azoknak a cégeknek, amelyek pénzt kívánnak szerezni a globális tőkepiacokon és azoknak a gazdasági bevándorlóknak, akik a hazájukba szeretnének pénzt visszaküldeni. Mindezek mellett a határokon átnyúló gyorsabb, olcsóbb fizetések kereskedelmet fellendítő hatással bírnak, ami fokozottan hasznukra válik a feltörekvő és fejlődő gazdaságok számára, hiszen a GDP döntő többségét ezek az országok az exportbevételekre építik fel.
A határokon átnyúló fizetések új csatornái nem csupán a kereskedelmet könnyíti meg, de az illegális pénzáramlásokat is, amelyek egyúttal új kihívásként jelennek meg a különböző szabályozó szervek, illetve a kormányok számára. Ez megnehezíti a legitim befektetési tőke határokon átnyúló áramlásának ellenőrzését, ami különösen nagy kihívást jelent a feltörekvő piacgazdaságoknak, amelyek időszakonként gazdasági recesszióba süllyedtek a külföldi tőke nagymértékű és hirtelen kiáramlása végett. Ezeknek a gazdaságoknak a sebezhetőségét fokozza a világ vezető központi bankjainak monetáris politikai lépései, amelyek kiválthatják adott esetben a tőkeáramlást.
csak annyira erős, illetve hiteles, mint az azt kibocsátó intézmény. Azt mindenképp le kell szögezni, hogy önmagában a CBDC (tehát a digitális jegybankpénz) megjelenése, sem nemzetközi fizetések akadályainak lebontása nem segít a nemzetközi monetáris rendszer, illetve a főbb valuták közti erőegyensúly átrendezésén. Mivel a feltörekvő piaci devizák közti közvetlen tranzakcióköltség csökken az csökkenti az olyan valuták iránti igényt, mint a dollár és az euró.
A fő tartalékvaluták ugyan megőrzik dominanciájukat, mint értéktároló eszközök, hiszen ez a dominancia nem csupán a kibocsátó ország gazdasági méretének, valamint a pénzügyi piac mélységének függvénye, hiszen fontos egy erős intézményi alap is, amely elengedhetetlen a befektetők bizalmának fenntartásához. A technológia nem helyettesítheti a független jegybankot és a jogállamiságot sem.
Ehhez hasonlóan a CBDC sem oldja meg a jegybanki hitelességben mutatkozó esetleges gyengeségeket, mint ahogy más olyan problémákat sem, mint adott esetben egy kormány fegyelmezetlen fiskális politikája, amely direkt módon befolyásolja a nemzeti valuta értékét. Ha egy kormánynak magas a költségvetésében a deficit, akkor a jegybanknak több pénzt kell teremtenie ennek a deficitnek a finanszírozására, aminek ugyanakkor inflációnövelő és a jegybanki pénz vásárlóerejét csökkentő hatása van attól függetlenül, hogy fizikai kézzel fogható vagy digitális pénzről beszélünk.
Végső soron a kormányok kezében a döntés, hogy az új pénzügyi technológiáknak ellenállnak-e, felvállalják-e azokat vagy esteleg passzívan fogadják őket. A kriptovalutákkal és CBDC-vel akut a kérdés, hogy egyrészt a kormányoknak milyen szerepet kell vállalniuk a pénzügyi piacokon, másrészt, hogy a kormányok hatással vannak-e olyan területekre, amelyeket lehetőség szerint a magánszektorra bíznának, harmadrészt, hogy a kormányok képesek-e kompenzálni a piaci kudarcokat a fejlődő gazdaságokban és olyan fejlett gazdaságokban is, ahol nagyszámú a bank nélküli, illetve az alulbankozott háztartás. Ez utóbbira jó példa az Amerikai Egyesült Államok.
A közelmúltbeli folyamatok intő jelként szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a kriptovaluták fellendülése és összeomlása elengedhetetlenné teszi ennek a szektornak a szabályozását, amennyiben meg akarjuk őrizni a pénzügyi piacok integritását, biztosítani akarjuk a megfelelő befektetővédelmet, valamint, ha elő akarjuk mozdítani a pénzügyi stabilitást.
Mindezekkel együtt is, mivel nagy a hatékonyabb fizetési szolgáltatások iránti kereslet, mind kiskereskedelmi, mind nagykereskedelmi és határokon átnyúló szinten, a magánszektor által irányított pénzügyi innovációk előnyösek a háztartások és a vállalatok számára. Ebben a vonatkozásban a jegybankok és a pénzügyi szabályozó szervek előtt álló legjelentősebb kihívás a pénzügyi innováció és a tájékozatlan befektetők kockázatainak mérséklése, valamint a pénzügyi stabilitás egyensúlyának megteremtése.
Ezek az új pénzügyi technológiákkal a szegényebb háztartások számára is könnyebbé válik a pénzügyi termékekhez, szolgáltatásokhoz való hozzáférés, ami lényegében „demokratizálja” a pénzügyeket. De azt figyelembe kell venni, hogy a pénzügyi technológiai innovációk kettős hatást gyakorolnak a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségre, még azok is, amelyek hatékonyabb pénzügyi közvetítést tesznek lehetővé.
Az új pénzügyi technológiák, innovációk előnyeit többnyire azért a gazdagabbak ragadhatják meg, közülük is azok, akik a pénzügyi hozamok növelésére és a kockázatok diverzifikálására használnák őket, de a meglévő pénzintézetek is saját hasznukra alkalmazhatják ezeket a változtatásokat. De az is igaz, hogy mivel ez utóbbiak gazdaságilag háttérbe szorítottak és korlátozott digitális hozzáféréssel rendelkeznek, valamint nincsenek pénzügyi ismereteik, a változtatások egy része olyan befektetési lehetőségekbe vonhatja be őket, amelyek kockázatait nem ismerik fel teljesen.
Egy másik változás, amit ezek az újítások elhozhatnak az a nagyobb nemzeti és nemzetközi rétegződés. Ezzel a kisebb gazdaságok és a gyenge intézményekkel rendelkezők hirtelen azt tapasztalják, hogy valutáik a jegybankjaikkal együtt eljelentéktelenedtek, amivel lényegében még nagyobb gazdasági és pénzügyi hatalmat juttatnak a nagyobb gazdaságok kezébe.
De még egy ilyen világban is fontos szerepe van a kormányoknak a szerződéses és tulajdonjogok érvényesítésén keresztül a befektetők védelmével és a pénzügyi stabilitás biztosításával egyetemben. Ráadásul az innovatív pénzügyi termékek jobban működnek úgy, ha a kormányzat felügyeletéből eredő bizalomra épülnek. A kormányok felelősek azért, hogy a törvények és az intézkedések támogassák a tisztességes versenyt. A kriptovaluták és a bitcoin a kormány oldaláról azért problémásak, mert államilag nehéz ellenőrizni őket.
Borítókép: MTI/ EPA/ Rungrodzs Jongrit
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Nem járnak jó idők a Sparra: veszteséget termel, és a vezetés ezt azzal leplezné, hogy több fronton támadja a kormányt. A nemzetközi cég kulturálatlan magatartással vádolja a kabinetet a meghirdetett patrióta gazdaságpolitika miatt.
Januárban 77 ezer forinttal emelkedett a bruttó átlagkereset, ami így már 605,1 ezer forintra rúg. Ennek nettó értéke 400 ezer forint felett van, miközben a reálkereset értéke ismét 10,4 százalékkal nőtt, derült ki a KSH friss kereseti adataiból.
Kitűnő eredményeket ért el a turizmus februárban is, az előző évhez képest 18,9 százalékkal több vendégéjszakát töltöttek el a helyi szálláshelyeken. Ebben nagy szerepet játszott Magyarország pozitív nemzetközi imázsa, ami hozzájárult ahhoz, hogy Európából 28,3 százalékkal több vendég érkezett, valamint az Észak- és Dél-Amerikából származó látogatók száma is emelkedett.
Nehezen viselte a Liverpool egyiptomi labdarúgója, hogy csak csereként, a 79. percben küldte őt pályára a német edző a West Ham elleni szombat délutáni Premier League-meccsen.
