Újabb háború készül? Az amerikai szenátus 4,5 milliárd dollárral szállna be Tajvan védelmébe!

Az orosz-ukrán háborúval egy időben az Indo-csendes-óceáni térségben is egyre forróbb a helyzet. Ezt Nancy Pelosi házelnök augusztus 2-i tajvani látogatása alapozta meg, hiszen ilyen horderejű látogatásra 25 éve nem volt példa Tajvan esetében. Kína ezt fenyegetésként értelmezte, így azóta folyamatosan hadgyakorlatozik Tajvan közvetlen közelében, sőt ballisztikus rakétákat lőtt ki, amelyek átrepültek a szigetország felett.

Veszélyben az „egy Kína” politika

Az Amerikai Egyesült Államok szenátusának külügyi bizottsága sem enyhítette a helyzetet, mikor elfogadta azt a javaslatot, amely Tajpejnek 4,5 milliárdot nyújtana az ország védelmére, mindezt 4 év alatt. De nem csak erről a támogatásról van szó. A törvényjavaslat egyúttal megerősítené a Tajvannal való kapcsolatokat, több katonai hardvert biztosítana a kínai invázió elrettentésére, valamint megerősítené az elnök hatalmát, hogy szankciókat szabjon ki azokkal a kínai tisztviselőkkel és pénzintézetekkel szemben, akik a sziget elleni akciókban vesznek részt. 

A szenátus külügyi bizottsága ezt a törvényjavaslatot 17-5 arányban fogadta el, és most a teljes szenátus elé kell kerülnie megfontolásra. Nem számoltak azonban a Fehér Ház aggályaival, de több olyan szenátor is aggodalommal figyeli a fejleményeket, akik támogatták a javaslatot, hiszen semmiképp sem akarnak konfliktust kockáztatni Kínával.

A Fehér Ház támogatja a javaslat egyes részeit, de összességében kritizálják a Biden-adminisztráció prominens tisztviselői, mert szerintük ebben a formájában felborítaná az Egyesült Államok eddigi „egy Kína” politikáját. Az „egy Kína” politika lényegében arra alapul, hogy az Egyesült Államok kerüli a hivatalos kinyilvánítást és álláspontot Tajvan szuverenitásával kapcsolatban. Ennek tiszteletben tartásával tudta az Egyesült Államok kialakítani kapcsolatait Pekinggel több mint 40 éve. A Fehér Ház attól is tart, hogy a törvényjavaslat a kérdéssel kapcsolatos politikai döntéshozatalt kivenné az elnök kezéből, és azt a Kongresszushoz utalná.

Az előterjesztők ugyanakkor azért tartják szükségesnek a törvényjavaslat jelenlegi formájának elfogadását, mert szerintük a kínai elnök Hszi Csin-ping az eddiginél tekintélyelvűbb, militaristább irányba vezeti Kínát, amire válaszul az Egyesült Államoknak kötelessége Tajvan védelmének megerősítése, így erre szolgálna a 4,5 milliárd dolláros összeg. A támogatók is érzik azonban a kérdés súlyosságát, illetve érzékenységét. Egyes republikánus szenátorok – de voltak olyan demokrata szenátorok is, akik a javaslat ellen szavaztak – viszont úgy érvelnek, hogy a védelmi támogatás helyett lehetne keresni más olyan alacsonyabb horderejű eszközöket, amelyek hasonló eredményeket érnének el.

De az is kétségtelen, hogy a teljes szenátus elé mindaddig nem kerülhet a törvényjavaslat, amíg azt a Fehér Ház teljesen nem fogja támogatni, így tárgyalások szükségesek a szenátus külügyi bizottsága és a Fehér Ház között a javaslatról.

A kínai reakció

Kína logikusan hevesen reagált a törvényjavaslatra, amit a több mint 40 éves „egy Kína” politika aláásásának és Tajvan formális elismerésének fogott fel. Kína a javaslat miatt diplomáciai panaszt nyújtott be az Egyesült Államoknak. A kínai diplomácia leszögezte, hogy amennyiben tovább tárgyalják, előmozdítják vagy törvényi erőre emelik a javaslatot az nagymértékben új politikai alapokra fogja helyezni az eddigi kínai-amerikai kapcsolatokat. A kínai-amerikai kapcsolatok romlása súlyos következményekkel járna a békére és a stabilitásra nézve, főleg a tajvani-szoros vonzáskörzetében.

A Fehér Ház a kínai fenyegetések ellenére kezdeményezte a tárgyalást a szenátus külügyi bizottságával a törvényjavaslat módosításáról azzal érvelve, hogy a több mint 40 éves „egy Kína” politika változatlan marad. A fő aggodalmat a törvényjavaslat azon része jelenti, amely a korábbi tajvani jogszabályokat, valamint a tajvani-amerikai kapcsolatokat módosítaná azzal, hogy kiterjesztené azokat a feltételeket, amelyek szerint az Egyesült Államok fegyvereket szállíthat Tajvan számára.

A tajvani kapcsolatokról szóló törvényt még 1979-ben fogadta el az Amerikai Egyesült Államok, ami a már többször említett „egy Kína” politika sarokkövének minősül. Lényegében ennek a törvénynek a megújításáról lenne szó többek között, ami felborítaná az eddigi békés egymás mellett élését Kínának és az Egyesült Államoknak. Eddig is nagy szó volt, hogy a két szuperhatalom képes volt viszonylag békésen élni egymás mellett annak ellenére is, hogy Tajvan státuszának kérdésében sosem értettek teljeskörűen egyet.

A novemberi félidős választások bonyolítják a helyzetet

A demokraták számára ugyanakkor presztízskérdés is az, hogy a szenátus elé tudják-e vinni a javaslatot, hiszen a novemberi félidős választások egyre közelednek. A kampányban pedig nem vetne jó fényt a demokratákra, hogy ha a teljesen demokrata irányítás alatt álló Kongresszusban nem tudnak végigvinni egy alapvetően demokrata oldalról érkező javaslatot. Ugyanakkor abban a szenátus egyes republikánus szenátorai is egyetértenek, hogy Tajvan kérdésében a lehető leggyorsabban meg kell tenni a szükséges lépéseket. A kérdés rendkívül érzékeny, így jelenleg nem lehet megjósolni, hogy mi lesz a tárgyalások kimenetele. A tárgyalásokra és az egész kérdésre rányomja a bélyegét a közelgő kampány, miközben az amerikai társadalom talán még sosem volt ilyen polarizált.  Egy kis idealizmussal élve az lenne a legjobb forgatókönyv, ha a törvényjavaslatot a tárgyalások után úgy tudná elfogadni a szenátus, majd ezt követően úgy tudna törvényerőre emelkedni, hogy az egyrészt ne veszélyeztesse az eddigi, immár több mint 40 éves „egy Kína” politikát, másrészt tartalmazzon konkrétumokat Tajvan védelmének kellő megerősítésére vonatkozóan. Ellenkező esetben kézzelfogható közelségbe kerülhet egy újabb, ezúttal ázsiai háború, amely bár tőlünk messze zajlana, de hatásai bizonyosan még nehezebb helyzetbe hoznák a világot, és benne Magyarországot is újabb kihívások elé állítaná.

Borítókép: MTI/ EPA/ Ritchie B. Tongo