Hiperinflációs folyamatok Európában

13.000.000.000.000.000 százalék. Ekkora volt a havi áremelkedés mértéke az inflációs folyamatok csúcsán 1946-ban Magyarországon. Egyben ez a legmagasabb havi inflációs ütem, amit valaha bármelyik országban mértek. 

Az 1946-os magyar áremelkedés egyértelműen hiperinflációs folyamatokat mutatott. Phillip Cagan 1956-os könyve, a The Monetary Dynamics of Hyperinflation szerint akkor beszélhetünk hiperinflációról, hogyha az árak havi növekedési üteme legalább egy éven keresztül 50 százalék feletti. 

A hiperinflációval nem csak az a gond, hogy a bérek növekedése sokszor nem tud vele lépést tartani, erodálja a megtakarítások értéket, illetve macerás az eladóknak folyamatosan frissíteni az árakat. A legnagyobb probléma az, hogy a megszüntetése nem tud fájdalommentesen történni. 

Magyarország – mint láttuk – világbajnok az infláció csúcsértéke tekintetében, ám nem egyedüli állam, mely kénytelen volt testközelből megtapasztalni a hiperinflációt. Ausztria, Németország, Brazília, Kína, Franciaország, Görögország, Jugoszlávia, Peru és Zimbabwe is kénytelen volt megélni ennek pusztító hatásait. Az egyik legfontosabb tapasztalat talán az, hogy a legjobb, amit tehetünk, az az, hogy elkerüljük a hiperinflációt. 

Valószínűleg sokan követik mostanában a gázárak brutális emelkedését. Ahogyan az 1. ábra mutatja, az európai földgáz árak rakétaszerűen emelkednek az elmúlt hónapokban. Június elején még 80 euró alatt volt egy megawattóra gáz ára, a cikk írásának pillanatában azonban már a 340 eurót közelíti ez az érték. 

Az emelkedés ráadásul folyamatos. Júniusban 73 százalékot emelkedett a gáz ára Európában, júliusban még 36 százalékot, augusztus 26-ig pedig további 69 százalékkal növekedett a légnemű energiahordozó tőzsdei ára. Azaz bár nem minden hónapban haladta meg az 50 százalékot az áremelkedés, a három érték átlaga egyértelműen magasabb Cagan korlátjánál. 

Természetesen jelenleg nem beszélhetünk európai hiperinflációról. És ennek nem csak az az oka, hogy júliusban 50 százalék alatt volt az áremelkedés üteme, hanem az is, hogy nem a teljes fogyasztói kosarat vizsgáltuk, csak annak egy kis szeletét, a gáznak az árát. 

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a gáz nem csak a lakások fűtése szempontjából lényeges, hanem egyben egy fontos ipari termelési tényezőt is jelent. A termelési inputok árának emelkedése pedig egy idő után meg fog jelenni az előállított javak árában is. Az energia áremelkedése tehát széles körű inflációs folyamatokat indíthat.