Oroszország februári ukrajnai inváziója óta az Európai Unió hét szankciós csomagot fogadott el Oroszországgal szemben. Törökország a háború kezdete óta semleges pozíciót próbál felvenni, ami a helyenként egyedülálló monetáris politikájában is jól látszik. A török monetáris politikának és a szankcióknak ebből a helyzetből fakadóan van egy érdekes közös nevezője.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
A háború kirobbanása óta egyöntetűen elmondható, hogy a nyugati országok egyre inkább eltávolodtak Oroszországtól, ezzel is megpróbálva leválasztani őt a világgazdasági vérkeringésről. Törökország érdekes pozíciót vett fel a konfliktus kezdete óta. Egyfajta semleges, közvetítő szerepet próbál betölteni, ami az ukrán kikötőkből való gabonaexport újraindításában sikeresnek is bizonyult. Törökország helyzete az orosz-ukrán dichotómiában is érdekes, hiszen fegyverrel támogatja Ukrajnát, ugyanakkor nem fogadta el az Oroszország elleni szankciókat.
Törökország egész nemzetgazdaságában kulcsszerepe van az orosz szálnak. A török turizmus nagyobb része orosz turistákból táplálkozik. Jelenleg is, az orosz turisták mellett emigránsok áramlanak be tömegével többnyire Isztambulba és a tengerparti területekre, felvásárolva az ingatlanokat.
Emellett Oroszország beszállt a 20 milliárd dolláros dél-törökországi Akkuyuban létesíteni kívánt atomerőmű finanszírozásába is.
Ami a kereskedelmet illeti: általánosságban a háború kirobbanása óta a legtöbb ország csökkentette vagy teljesen megszüntette az Oroszországba irányuló exportját. Törökország ebből a szempontból is kivételt képez, hiszen Törökország Oroszországba irányuló exportja dollárban kifejezve 60 százalékos növekedést mutatott a háború kezdete óta. Ebben a hatalmas növekedésben benne van az is, hogy valószínűleg a szankcióval sújtott nyugati cégek közvetítőként használják fel Törökországot az Oroszországba irányuló exportra. Az Oroszországba irányuló török exportnak ugyanakkor van egy másik olvasata is. Törökország érdekes monetáris politikája miatt nem engedheti meg magának, hogy csökkentse vagy teljesen leállítsa az exportot, hiszen szüksége van az orosz valutára.
Törökországban az infláció a 80 százalékhoz közelít a júliusi adatok szerint. A török központi bank ennek ellenére a közgazdaságtani várakozásokkal ellentétben nemhogy emelte volta a kamatlábat, hanem az augusztus 18-i bejelentése alapján az eddigi 14 százalékról 1 százalékponttal, 13 százalékra csökkentette azt. A török fogyasztói árindex egy éves változási ütemét az alábbi ábra szemlélteti.
Forrás: TurkStat
Ennek az irreális jegybanki lépésnek a hátterében Erdogan, Törökország elnökének szándékai húzódnak meg. Azért csökkentette a kamatlábat 1 százalékponttal a török központi bank, mert így csökkennek a hitelfelvételi költségek. Ezzel akarja Erdogan felpörgetni a gazdaságot, amitől azt várja, hogy az 1 év múlva nyáron esedékes elnökválasztáson javítani tudja az esélyeit. Ennek ugyanakkor megvannak a súlyos következményei is: Törökország fizetőeszköze a líra 2018 óta értékének a háromnegyedét vesztette el a dollárral szemben. Az egyre gyengülő líra pedig fűti az inflációt, ami az import költségeit is tovább emeli.
Éppen ezen okoknál fogva Törökország nincs abban a helyzetben, hogy beszüntesse az Oroszországba irányuló exportját, hiszen szüksége van külföldi valutára ahhoz, hogy lírát tudjon vásárolni a pénzpiacokon. A líra vásárlására pedig azért van szüksége Törökországnak, mert ezzel képes támogatni a valuta értékét anélkül, hogy hozzányúlna a konkrét árfolyamhoz. A török jegybank valószínűleg több tízmilliárd dollárt költött már erre a célra.
Oroszország ezzel egyidőben bővelkedik a kemény valutában a szénhidrogén-export miatt, ugyanakkor a szankciók miatt kevés számukra egyrészt a barátságos ország, másrészt a külföldi áru. Törökországnak pedig égető szüksége van külföldi valutára, hiszen ez képes megerősíteni a török devizatartalékokat, amihez az Oroszországba irányuló export fokozása tud hozzájárulni végeredményben. Srí Lanka esetében láthattuk, milyen következményei vannak annak, ha egy országnak elfogynak a devizatartalékai. Az exportőröknek bevételeik egy részét egyébként is be kell váltaniuk hazai valutára. A szankciók alól való kibúvó és ez a fajta egyedülálló török monetáris politika tehát összekapcsolódik.
Ez a fajta török stratégiai pozíció értelemszerűen zavarja a nyugati országokat és az Amerikai Egyesült Államok már több ízben figyelmeztette Törökországot, hogy adott esetben szükség szerint úgynevezett másodlagos szankciókat helyezhetnek kilátásba.
Borítókép: MTI/ EPA/ Török elnöki sajtóiroda
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
A románoknak sem kellett sok, hogy meggondolják magukat.
Ötven bázisponttal, 7,75 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa keddi ülésen. A kamatfolyosó két szélét szintén ilyen mértékben mérsékelték. Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője kommentálta a döntést.
Gigaprojekt indul, számunkra is komoly jelentősége lehet.
Kiderült, mire készülnek.
„Februárban pedig ismét kifizettük a baloldal által elvett 13. havi nyugdíjat” – fogalmazott a miniszter.
„A csavaros észjárású Joe abszolút katasztrófa! ” – reagált közösségi oldalán a republikánusok elnökjelöltje.
