Maniókatermelésben viszont világelsők, de kukorica, köles, cirok, földimogyoró, kakaó és déligyümölcsök terén is jól állnak. A mezőgazdasági termelésben az északi és déli területek között jelentősek a különbségek. Északon főleg az égi áldásra várnak, hogy jó legyen a termés, az állatok meg dús mezőn legeljenek. Délen viszont már megjelentek a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari nagyüzemek, a tejgazdaságok, a baromfitelepek, vágóhidak. De ezek kellenek is, ha Lagost, a húszmilliós fővárost akarják élelmezni.
Ám ha Nigériáról hallunk, akkor nem ezeket az eredményeket taglaljuk, hanem borzalmasabbnál borzalmasabb merényletekről, robbantásokról, emberrablásokról szólnak a hírek. Mi ennek az oka? Az etnikai és vallási megosztottság. Amikor még a nagyhatalmak vonalzóval húzták a határokat, akkor senki sem törődött azzal, hogy a papírok mögött emberek élnek. Ez különösen igaz Nigériára. Három nagy – a hanuszák, a jorubák és az igbók – és 250 kisebb etnikum él a szövetségi köztársaságban. Ezek esetében nem nehéz feldobni egy olyan témát, ami egyeseket azonnal arra buzdít, hogy fegyverrel harcoljanak a függetlenségükért.
A vallási kérdésekben legalább háromfelé oszlik az ország: az északi részen nagy többségben az iszlám az úr, délen a keresztény vallás hódít, míg közte vannak a természethívők.
Nigéria az a terület, ahol az északról terjeszkedő muzulmán vallás a déli kereszténységgel találkozik. Az iszlám hódító vallás, nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy mi történik azokkal a népcsoportokkal, akik az útjába kerülnek. A keresztények védekeznek, amennyire tudnak.
Vaskéz
A Boko Haram terrorszervezet kiváló példa erre. A muzulmán szektából 13 éve vált terrorszervezetté. Céljuk a nyugati oktatás akadályozása, mindennek az elutasítása, amely a volt gyarmatosítóktól érkezik, és a fekete muzulmánok védelme. Gyilkosainak fegyvereitől az elmúlt években 40 ezren vesztették életüket, és legalább százezren súlyosan megsebesültek. Legjobb napjaiban sem tömörített a terrorszervezet tízezer harcosnál többet, mára osztódással szaporodott, vagy három szervezet működik a helyén, együttes létszámuk nem haladja meg az ötezer főt. És ezekkel a néhány száz fős, egész területeket terrorizáló csapatokkal nem bír el a nigériai hadsereg. Pedig szinte mindenki segít nekik. Az amerikaiak a hírszerzést felügyelik, a nyugat-európaiak - a franciákkal élen - a katonák kiképzéséért felelősek. Mostanában – ha megsemmisíteni nem is tudták a szervezetet – a terroristák zöme a szomszédos országokba menekült, de még onnan is végrehajtanak olyan elrettentő merényleteket, mint idén pünkösdkor a protestáns hívek halomra lövése a nigériai Owó templomában. Tizenhárom év kevés volt arra, hogy a hatóságok kivágják ezt a rákos fekélyt, amely az ország társadalmát gyötri. Ha nem is akarják, akkor nem is megy. Közben a terrortámadások elől kétmillióan elmenekültek a lakóhelyükről, és táborokban húzzák meg magukat.
Az országban nincs belbiztonság.