Irán és Oroszország egy globális földgázkartell létrehozására törekszik

 „A földgázt széles körben optimális terméknek tekintik a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiára való átállásban, így a globális áramlás minél nagyobb részének ellenőrzése lesz az energiaalapú hatalom kulcsa az elkövetkező tíz-húsz évben, ahogyan azt kisebb léptékben már láthattuk Oroszország gázszállításain keresztül Európára gyakorolt hatalmában” - mondta egy magas rangú iráni forrás.

A múlt hónapban a Gazprom és a Nemzeti Iráni Olajtársaság (NIOC) között aláírt 40 milliárd dolláros egyetértési megállapodás egy lépcsőfok ahhoz, hogy Oroszország és Irán megvalósíthassa régóta dédelgetett tervét, miszerint a gázszolgáltatók globális kartelljének központi résztvevői legyenek, ami hasonló a kőolajszállítókéhoz, mint a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC). A jelenlegi Öböl-exportáló Országok Fórumán (GECF) alapulva ez a „gáz-OPEC” lehetővé tenné a világ gázkészleteinek jelentős részének koordinálását és a gázárak ellenőrzését az elkövetkező években. A világ legnagyobb gáztartalékainak listáján az első és a második helyet elfoglalva, a két ország ideális helyzetben van ehhez. 

Az orosz-iráni szövetség a globális ellátási mátrix két kulcsfontosságú elemének - a szárazföldön csővezetéken keresztül szállított gáz, illetve a hajón keresztül szállított  cseppfolyósított földgáz (LNG) - minél nagyobb részét kívánja ellenőrizni.

Hamid Hosseini, az iráni olaj-, gáz- és petrolkémiai termékek exportálói szövetségének elnöke a Gazprom-NIOC egyetértési megállapodás aláírása után azt nyilatkozta: „Most az oroszok arra a következtetésre jutottak, hogy a világ gázfogyasztása növekedni fog, és az LNG-fogyasztás irányába mutató tendencia erősödött, és egyedül nem képesek kielégíteni a világ keresletét, így nincs helye a gázversenynek Oroszország és Irán között.". Hozzátette azt is, hogy „az orosz-ukrán háború győztese az Egyesült Államok lesz, és el fogja foglalni az európai piacot, így ha Irán és Oroszország együttműködéssel csökkenteni tudja az Egyesült Államok befolyását az olaj-, gáz- és termékpiacokon, az mindkét ország számára előnyös lesz”.

A Gazprom-NIOC megállapodás négy kulcsfontosságú eleme

Az egyik elem az, hogy az orosz állami támogatású gázóriás teljes körű támogatást ígért a NIOC-nak a Kish és Északi Parsz gázmezők 10 milliárd dolláros fejlesztésében, azzal a céllal, hogy a két mező naponta több mint 10 millió köbméter gázt termeljen.

A másik elem, hogy a Gazprom teljes mértékben segíteni fog egy 15 milliárd dolláros projektben is, amelynek célja a nyomás növelése az Irán és Katar közötti tengeri határon fekvő szuperóriás Déli Parsz gázmezőn.

A harmadik elem, hogy a Gazprom teljes körű segítséget nyújt a különböző cseppfolyósított földgáz (LNG) projektek befejezéséhez és a gázexportvezetékek építéséhez.

A negyedik elem pedig az, hogy Oroszország minden lehetőséget megvizsgál arra, hogy a Közel-Kelet további nagy gázhatalmait is arra ösztönözze, hogy csatlakozzanak a gáz- OPEC kartell fokozatos kiépítéséhez - mondta egy magas rangú iráni forrás az OilPrice portálnak.

Az orosz-iráni szövetség úgy is értelmezhető, hogy a gáz-OPEC konstrukcióval igyekeznek megnyerni nyílt vagy rejtett támogatását a többi jelentős közel-keleti termelőnek, akik bizonytalanok az Oroszország-Irán-Kína tengely vagy az USA-Európa-Japán tengely melletti elköteleződésben.

Katart (első számú LNG-szállító, amely a világ harmadik legnagyobb, 24 billiárd köbméteres gáztartalékával bír) Oroszország és Irán már régóta egy ilyen gázkartell elsőszámú jelöltjének tekinti. Irán osztozik Katarral egy 9700 négyzetkilométeres lelőhelyen, amely legalább 51 billiárd köbméter gázt és 50 milliárd hordónyi természetes kondenzátumot tartalmaz. Iránnak kizárólagos jogai vannak ezen a területen 3700 négyzetkilométerre, a híres Déli Parsz mezőn (amely mintegy 14 billiárd köbméter gázt tartalmaz), míg a fennmaradó 6000 négyzetkilométert (és 37 billiárd köbméter gázt) a katari Északi mező foglalja magában.

Teherán és Doha között 2017-ben új együttműködési megállapodás született a közös lelőhelyről. 

Az év elején Katar emírje, Tamim bin Hamad Al Thani sejk látogatást tett a Fehér Házban, márciusban pedig találkozott Robert Habeck német gazdasági miniszterrel. Ez utóbbi látogatáson megvitatták, hogy Katar hogyan tudna segíteni az Európába irányuló gázszállításoknál. E látogatásokat megelőzően azonban Katar egy sor hosszú távú LNG-szállítási megállapodást kötött Kínával, ami komoly aggodalmat keltett Washingtonban, ezért is látogatott Al Thani januárban az Egyesült Államokba.

A Katar és Irán közötti jó kapcsolat biztosítja a hatalmas közös gázlelőhely optimális működését. Ezen túlmenően, Oroszország és Irán egy másik sebzett területet is lát Dohában, amelyet kihasználhatnak a gáz OPEC felépítésében, mégpedig a szomszédjával, Szaúd-Arábiával szembeni ellenszenvét. Katar 2017 és 2021 közötti blokádját Szaúd-Arábia szervezte, és kezdetben az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Egyiptom aktívan támogatta, később pedig csatlakozott ehhez Jordánia, Líbia és más kisebb állam is. Ezt Katar soha nem felejtette el, ahogyan azt a támogatást sem, amelyet Irán és Oroszország nyújtott Dohának ebben az időszakban, mind önállóan, mind Törökországon keresztül.

és ez a három ország játszott szerepet a GECF megalapításában, amelynek 11 tagja a globális gáztartalékok 71 százalékát, a forgalmazott termelés 44 százalékát, a gázvezetékek 53 százalékát és az LNG-export 57 százalékát ellenőrzi.

Már régóta hangzanak el olyan tervek, hogy fokozzák a GECF tagjai közötti együttműködést olyan mértékben, hogy a gázpiacon olyan erős legyen, mint egykor az OPEC volt, mielőtt a 2014-2016-os olajárháborút kirobbantották az amerikai palaolajszektor ellen, amit Szaúd-Arábia elvesztett.

Még 2008 októberében találkoztak Oroszország, Irán és Katar magas rangú személyiségei Teheránban, hogy megvitassák a háromoldalú együttműködést és az OPEC-hez hasonló gázexportáló országok kartell létrehozásának lehetőségét. Az ötlet nem valósult meg teljesen, mivel Katar nem volt hajlandó határozottan csatlakozni az orosz-iráni szövetséghez, ami azt jelenti, hogy az LNG piac kívül maradt Moszkva és Teherán ellenőrzésén. Igaz, hogy Irán elegendő gázkészlettel rendelkezik ahhoz, hogy idővel LNG-nagyhatalommá váljon, és a Gazprom-NIOC megállapodás egy része ennek megvalósítására irányul, de az is igaz, hogy ez egy közép- és hosszú távú projekt.

Rövidebb távon azonban vannak arra utaló jelek, hogy Katar a gáz OPEC melletti vonakodása lassan elmúlik. Doha gazdasági terveinek kritikus eleme, hogy továbbra is maradna a világ első számú LNG-exportőre, miután a közelmúltban egy időre elvesztette ezt a helyet, és ebben az összefüggésben a Kínával kötött hosszú távú megállapodások rendkívül fontosak számára.