Erdogan első reakciója a visszatámadás volt. Rendkívül finoman úgy fogalmazott, hogy amit a diákhitelek kapcsán kamatemelésnek látnak, az valójában nem kamatemelés, csupán egy újragondolt összeg, amelyet az előre nem látható magas infláció (amely egyébként 80 százalékos, ami 1998 óta a legmagasabb) miatt állapítottak meg. A gyakorlatban ez valóban azt jelentette, hogy a fiatal diplomásoknak a felvett hitelösszeg nagyjából háromszorosát kellett fizetnie. A helyzetet súlyosbította, hogy a fiatalok munkanélküliségi rátája Törökországban 20 százalék körül mozog, ami sokuk anyagi helyzetét még reménytelenebbé teszi.
Összehasonlításképpen: Magyarországon a Diákhitel 2 és az egyszeri Diákhitel Plusz kamatmentes volt és az is marad. Az előbbit kifejezetten a képzési költség finanszírozására hozták létre, amit az igénylés után közvetlenül az adott egyetemnek utalnak, az utóbbi szabadon felhasználható, maximum 500 ezer forintos összeg. A Diákhitel 1 szintén szabad felhasználásra, havonta 15 ezertől 150 ezer forintig, félévente 750 ezer forintig terjedő felvehető összeg, amely évekig változatlanul 1,99 százalékos kamattal működött. Ezt emelte meg a Diákhitel Központ Zrt. július 1-jétől 4,99 százalékra, amiből lett ugyan némi zúgolódás, de az így kalkulált törlesztőrészlet még mindig összehasonlíthatatlanul kedvezőbb a piaci hitelekhez képest, ahol egy hasonló konstrukciójú kölcsönt 14-17 százalékos kamattal vehetnének fel a hallgatók, nem beszélve arról, hogy a nappali tagozatosok – állandó munkaviszony és rendszeres jövedelem hiányában – nem tartoznak a bankok által legjobban preferált hitelkérők közé. Magyarországon a Diákhitel ezzel együtt is megőrizte eredeti célját: olyan támogatást nyújt, amelynek visszafizetése összehasonlíthatatlanul könnyebb egy banki hitelnél, miközben lehetőséget teremt arra, hogy a nehezebb anyagi háttérrel rendelkezők is diplomát szerezzenek, és mindenki, aki szeretne, egyetemre járhasson.
Erdogan maga is érezte, hogy ez az indoklás édeskevés lesz a feldühödött diákhitelesek megnyugtatására, így váratlan húzással bevállalta azt, amit az ellenzék ígért: „Látva fiataljaink helyzetét, úgy döntöttünk, hogy csak a felvett összeget kell visszafizetniük. Ez azt jelenti, hogy 26 milliárd líra adósságot engedünk el több mint 3 és fél millió fiatalnak” – jelentette be, sőt, még azt is hozzátette: a kormány úgy döntött, hogy aki nem tud azonnal elhelyezkedni a munkaerőpiacon, az az álláskeresés idejére törlesztési kötelezettségének elhalasztását kérheti.
Kölcsönvoks?
Bár Erdogan lépése kétségtelenül rendkívül népszerű lett az érintettek körében, a kampány érthető módon nem állt le.
A Köztársasági Néppárt azonnal azzal vádolta az elnököt, hogy az ő ötletüket ellopva próbálja megnyerni magának azt a 13 millió fiatalt, akik jövőre már szavazni fognak.
Ebben nem is tévednek, hiszen ők maguk is pontosan ezt csinálják, csak éppen döntési lehetőség nincs a kezükben. Erdogan számára természetesen nagy a tét. A hallgatók felé tett gesztusok fontosságát jelzi, hogy a kamatok elengedéséről szóló döntést ő maga jelentette be, miközben egyre sűrűbben bukkan fel diáktalálkozókon is. A héten azt is hangsúlyozta, hogy kormánya az előzőekhez képest tizennégyszer több ösztöndíjat biztosít a felsőoktatásban részt vevők számára, az egyéb támogatások mellett pedig megemlítette a hallgatók ingyenes nyári kollégium használatát. Az ellenzék erre azzal vágott vissza, hogy az ösztöndíjakat egy szűk (elsősorban kormányzati körökhöz kötődő) csoportra szabták, míg az egyetemi kollégiumok száma enyhén szólva sem kielégítő, a meglévők állapota pedig egészen siralmas.
A kollégium fejlesztések 2010 előtt teljes zsákutcába jutottak Magyarországon. A baloldali kormányok által erőltetett átgondolatlan és elhibázott Public Private Partnership (PPP) konstrukciók óriási adósságba kergették az intézményeket, a helyzet pedig annyira súlyossá vált, hogy a kormánynak több mint tíz évébe telt, hogy 150 milliárd forint értékben ki tudjon váltani 50 ilyen konstrukciót. A befektetők által üzemeltetett kollégiumi helyek visszaadása (a tavalyi évben ez 300 ezer négyzetmétert és 6000 helyet jelentett) kirángatta az intézményeket az adósságból, így évente összesen 10 milliárd forintot takarítanak meg. A program idén is folytatódik, a Kulturális és Innovációs Minisztérium a jelenlegi 50 000-es férőhely bővítését célozta meg.