A megszólaltatott közlekedéstervezési szakértő üdvözölte a projekt végét, mert a kezdettől fogva nem bízott annak gazdasági megtérülésében. Inkább Oroszország geopolitikai projektjének tartotta, amelyen árukat és technológiát tudna eljuttatni egy olyan országból, amely nem tagja a NATO-nak. Az érveit azzal támasztotta alá, hogy a háború előtti szállítási forgalom nem volna elegendő a vonal megépítése körüli összes lehetséges költség 20 százalékának fedezésére.
Az új vonal értékét legutóbb nyolcmilliárd euró körülire becsülték, ami a mai viszonyok között hárommilliárddal többe is kerülhet.
Ugyanakkor már jelentős beruházások történtek a projektben. Egyedül az elkészített tanulmányok több mint hatmillió euróba kerültek. Úgy tűnik, az egyes országok vasúttársaságai öt-öt millió euróval csatlakoztak a közös céghez.
A projekt hátrányai közé tartozott, hogy az orosz és az ukrán fél is hozzáfért volna a vonalhoz, és az osztrák és szlovák vasutaknak esélyük sem lett volna ellenük, tekintettel arra, hogy milyen árakon vásárolnak energiát és berendezéseket. Ezenkívül a Bécsben kirakott áru utáni vámtételekből nem részesült volna a szlovák fél.
A tanulmány 2050-re számolt az új infrastruktúrával, napi 36 konténervonattal. Évente 23 millió tonna árunak kellett volna itt áthaladnia. Összehasonlításképpen: 2020-ban 43 millió tonnát szállítottak összesen a szlovák síneken. Több szakértő is megkérdőjelezte ezt az optimista becslést. A tanulmány az áruk megoszlásáról is szólt. Míg Szlovákia körülbelül annak egyharmadával, addig Ausztria akár az 52 százalékával is számolhatott volna.