Azzal fenyeget a vén Európa, hogy leköti magát az orosz lélegeztetőgépről

A háború kirobbanása óta dinamikusan emelkednek az élelmiszer- és az energiaárak, az infláció csúcsokat, a háború áldozatokat követel. Az energiaellátás kérdése egyre gyakrabban kerül előtérbe, ez pedig akarva akaratlanul is konfliktusokhoz vezet ez egyes államok alapjaiban eltérő helyzete miatt.

Német felháborodás

Legújabban a zöldpárti német gazdasági miniszter és alkancellár Robert Habeck és az orosz állami irányítású Gazprom között látszik kibontakozni egy élesnek ígérkező konfliktus az Északi Áramlat vezetéken keresztül szállított gáz ára és mennyisége kapcsán. A vita kirobbanásának okát az orosz cég bejelentése szolgáltatta, mivel elmondása szerint az Északi Áramlat gázvezetéken karbantartási munkálatokat végeznek. A munkálatok miatt pedig a Németországba szállított napi gázmennyiséget 70 millió köbméter alá korlátozta, miközben az eredetileg szállított gázmennyiség jóval 140 millió köbméter felett van. A német felháborodás szerint a karbantartási munkálatok nem járhatnak ekkora csökkentéssel, sokkal inkább politikai lépésnek tartják az eredetileg vállalt gázmennyiség drasztikus csökkentését. A gázmennyiség csökkentésére azért reagáltak ennyire hevesen a németek, mert ez a csökkentő stratégia valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy megemeli a jelenleg sem alacsony gázárakat. A Gazpromnak eredetileg napi 167 millió köbméternyi gázt kellene Németországba szállítani az Északi Áramlat vezetéken keresztül. Ezt a gázáramlást csökkentette a Gazprom elsőkörben napi 100 millió köbméterre, majd végül 67 millió köbméterre.

A német vádat, hogy a Gazprom lépése politikai indíttatású lenne semmi nem támasztja alá, ahogy nem is cáfolja semmi. Az ehhez hasonló konfliktusok viszont a háború elhúzódásával, az infláció felfutásával, az energiaárak és az élelmiszerárak dinamikus emelkedésével, az ellátási láncok töredezettségével csak egyre szaporodni fognak, arról nem is beszélve, hogy egyelőre nem tudni biztosan, hogy a majomhimlő jelent-e akkora veszélyt és lezárásokat, mint a koronavírus-járvány jelentett. Igaz, ez utóbbi világjárványról sem jelenthetjük ki egyelőre biztosan, hogy lecsengett. Vannak olyan nemzetgazdaságok, amelyek még a pandémiás sokkahatások alól sem szabadultak fel, és az ő helyzetüket az elhúzódó háború és hatásai csak tovább rontják. Összefoglalva tehát egy ilyen feszült nemzetközi légkörben a konfliktusok megszaporodására kell számítani.

Bajban Olaszország

A cég bejelentése azonban nem volt előzmény nélküli, hiszen közvetlenül ezelőtt mintegy 15 százalékkal csökkentette az olaszországi gázszállítást. Olasz részről az Eni adott hangot először felháborodásának. Az olasz cég világszerte 73 országban végez nyersanyag kitermelést, finomítást, de kereskedelemmel is foglalkozik, és az utóbbi időben fő tevékenységi körét jelentik a környezetbarát és megújuló energia központú beruházások is.

Az olasz Eni és az orosz Gazprom közti szerződés eredetileg napi 63 millió köbméter gáz érkezésére szól. A napi gázexport mennyisége ezzel nagyjából a felére csökkent, hiszen csak a vállalt gázmennyiség fele érkezett meg a Tag-vezetéken, ami Ukrajnán, Szlovákián és Ausztrián keresztül szállítja a gázt Olaszországba. Az Eni ugyan felszólította az orosz céget a hiányzó mennyiség pótlására, de csupán a vállalt mennyiség 65 százaléka érkezett meg. Ez volt az első példa arra, hogy Algériából több gáz érkezett Olaszországba, mint Oroszországból. Előbbiből 64 millió köbméternyi gáz érkezett a dél-európai országba a Transmed-vezetéken keresztül, míg utóbbiból csupán 32 millió köbméter érkezett. Igaz máshonnan is érkezett még földgáz Olaszországba. Többek között az Azerbajdzsán és dél Puglia közti Tap-vezetéken keresztül 28 millió köbméter.

Az olaszoknak ez hatalmas érvágás, hiszen erősen függnek az orosz gáztól: importjuk 40 százalékát tette ki az előző évben (29 milliárd köbméter). De nagyságrendileg hasonló arányban függ Németország is az orosz gáztól, hiszen a háború előtt 55 százalék volt az orosz import aránya földgázfelhasználás tekintetében. Habár ez jelentős csökkenést jelent az olaszoknak, de jelen állás szerint az ország nincs kritikus helyzetben, hiszen 52 százalék felett áll az olasz gáztározók töltöttsége. Az olasz kormány azonban figyelmen kívül hagyva a tározók jelenlegi töltöttségét, hosszútávon gondolkodva elkötelezett az orosz földgáztól való függetlenedés és a nemzeti földgáztermelés irányába. Ezt Robero Cingolani, Olaszország környezeti átmenetért felelős tárca nélküli minisztere is megerősítette konkrét cselekvési tervvel egybekötve: a fúrások újraindítása, a belföldi gáz- és kőolajmezők feltárása tengeren és szárazföldön elengedhetetlen. Ez azért érdekes, mert nagyjából két és fél éve betiltották a tengeri és szárazföldi gáz-és kőolajmezők feltárását. Ennek a tiltásnak a feloldása azonban nem fér össze a kormányzati célokkal, hiszen a fűtési szezon kezdetéig az olasz kormány 90 százalék felettire akarja emelni a tározók töltöttségét, amihez jelenleg 17 milliárd köbméter gázra van szükség, a jelenleg tárolt kb.10 milliárd köbméterhez képest.

Ennek is köszönhető, hogy Olaszország a háború kitörése óta – Németországhoz hasonlóan – új beszállítókat keres, ennek kapcsán pedig elsősorban az észak-afrikai gázexportot igyekeznek növelni.

Nincs rubel – Nincs gáz

Érdekes viszont az időbeliség: a Gazprom ezt a lépését 2 héttel azután jelentette be, hogy az uniós vezetők bejelentették az orosz olajimport blokkolását 2022 végéig. A gázszállítás beszüntetése nem az első eset lenne orosz részről, hiszen Lengyelországban, Finnországban, Bulgáriában, Dániában és Hollandiában már ezt meglépték miután nem voltak hajlandók rubelben fizetni az orosz gázért. A felháborodást zárójelbe rakva orosz részről logikus követelés a rubelben való fizetés: ezzel Oroszország képes növelni a rubel árfolyamát, amire a nyugati szankciók után mindenképp szüksége lenne az országnak. A rubelben való fizetés pedig megnöveli a deviza iránti keresletet, ami keresletnövelő hatásán kívül a valuta értékét is erősíti.

Látszólag magabiztos Németország

Az orosz gázexport csökkenésével kapcsolatban a német kormány látszólag magabiztos, ugyanakkor egyáltalán nem tűnik megoldottnak a gázellátás a téli fűtési szezonra. A gáztározókat ugyan Németország jelenleg még képes feltölteni, de jóval magasabb áron. A fő problémát inkább az jelenti, hogy a tározók felöltésével egyidőben csökkenteni kellene az országban az ipari fogyasztók és az áramtermelés estében a fogyasztást. Az áramtermelésben pedig úgy tudnak kevesebb földgázt felhasználni, ha ezzel párhuzamosan hasonló arányban bővítenék a szénalapú termelést, amiért érthető – főleg politikai – okokból a német zöldek nem igazán lelkesednek, hiszen a választási kampányban többek között a szénalapú termelés ellen léptek fel. A választást követően rövidesen le is állították és tartalékba helyezték a szén alapú termelést, amit most újra be akarnak indítani. Ezzel képesek lennének a szénalapú áramtermelést növelni, így csökkenne ugyan a földgázfogyasztás, de a lépés környezetvédelmi szempontból aggályos.

Az áramtermelés mellett a másik problémát a földgáz ipari fogyasztása jelenti. A német földgázfelhasználásból való részesesdése 37 százalékos az ipari fogyasztóknak. Erre új árverési megoldással tervez válaszolni a német kormány. Lényegében ez azt jelentené, hogy a felhasználás visszafogásáért cserébe ezeknek a fogyasztóknak pénzt kínálnának, a csökkentett fogyasztásból felszabaduló földgázmennyiséget pedig így képesek lennének a tározókba való töltésre fordítani.

A tározók üzemeltetői is nehéz helyzetben vannak, hiszen folyamatosan emelkednek a gázárak is. A német kormány ezt a problémát hitel útján igyekszik kezelni. A Német Állami Fejlesztési Bankon (KfW – Kreditanstalt für Wiederaufbau) keresztül hitelkeretet nyújtanának a tározók üzemeltetőinek 15 milliárd euró értékben. Ez a kedvezményes hitel azt lenne hivatott szolgálni, hogy a téli fűtési szezonra elraktározott gáz árát képesek legyen megfizetni.

Ezeket a lépéseket a német kormány elengedhetetlennek tartja, de ezek egyelőre még csupán tervek. De ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak nem lehet kizárni, hogy ezek a lépések a valóságban is megjelennek, ha a Gazprom további csökkentéseket jelent be, habár a mostani számok is elég ijesztőek: a legutóbbi bejelentés előtt napi szinten több, mint 1400 GWh érkezett az országba, ami a bejelentést követően valamivel 700 GWh-ra csökkent. De ilyen csökkenés történt az ukrán-szlovák-cseh úton érkező orosz gázzal kapcsolatban is 600-ról 200 GWh-ra.

A német gázexport csökkenésében más európai országok is érdekeltek, hiszen ez a szállítás révén közvetetten érinti Franciaországot, Ausztriát és Csehországot is. Éppen ezért a földgázzal való takarékoskodásra hívták fel minden német állampolgár figyelmét, hiszen a 37 százalékos ipari földgázfogyasztást sorrendben a lakosság követi 31 százalékkal, őket pedig 13 százalékkal a kereskedelmi és a szolgáltatói szektor követi.

Ha a háború kitörése előtti számokat nézzük, akkor Németországban az össz földgázfelhasználást tekintve 55 százalék volt az orosz import aránya, amit a német kormány a lehető legalacsonyabb szintre szeretne leszorítani, ami április végén már 35 százaléknál járt. A német gáztározók uniós szinten is nagynak számítanak, hiszen kapacitásuk 23 milliárd köbméter, vagyis az egész Európai Unió gáztározói kapacitásának 25 százalékát teszik ki. Ezzel Németország globális szinten negyedik kapacitást tekintve, követve az Amerikai Egyesült Államokat, Ukrajnát és Oroszországot. Ugyanakkor jelen állás szerint nincs veszélyben a német gázellátás, mivel a tározók töltöttsége jelenleg 57,03 százalék, amivel a 2015-ös, a 2017-es, a 2018-as és a 2021-es azonos időszak értékeit is jóval túlteljesíti.

Előtérben az orosz földgázfüggőség csökkentése – Izrael jelenthet kiutat

A németek szerint az európai országoknak a környezetvédelmi szempontok előtérbe helyezése mellett az orosz lépések miatt is egyre égetőbb probléma a fosszilis tüzelőanyagoktól való függetlenség kérdése. A német-orosz kapcsolat már korábban sem volt felhőtlen, hiszen az orosz invázió megindítása előtt nem sokkal a németek felfüggesztették az Északi Áramlat 2 nevű közös projektjüket.

A németek a Gazprom bejelentését követően is elég magabiztosnak tűnnek, de egyelőre kivárnak, hogy a bejelentés milyen folyamatokat indít el az európai és német gázpiacon. Más gázforrások is rendelkezésre állnak, és az elmúlt időszakban pedig a németek ezeknek az egyéb lehetőségeknek a kiaknázására törekedtek. Mindenesetre jelen állás szerint nem néznek szembe ellátási problémával. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy az Európai Unió friss keretmegállapodást írt alá Izraellel és Egyiptommal, amellyel szeretnék az unióba exportált izraeli földgáz mennyiségét növelni.

Habár az izraeli földgázexport kapcsán még sok a bizonytalanság, annyi biztos, hogy ez egy lehetőség az orosz gáztól való függetlenedésre. Egy kairói energetikai konferencián került sor a megállapodás aláírására, ami történelmi jelentőségű pillanat volt, hiszen Izrael először exportálna története során nagy mennyiségű földgázt Európába, amit az izraeli energiaügyi minisztérium is megerősített. A dokumentumot Karine Elharrar, Izrael energiaügyi minisztere, Tarek El Molla, Egyiptom kőolajipari minisztere és Kadri Simson, az Európai Unió energiaügyi biztosa írta alá. Egyiptom bevonására azért volt szükség a megállapodásba, mert az izraeli gázt egyiptomi cseppfolyósító üzemekbe küldik, és majd csak ezt követően tudják az európai piacokra szállítani. Ennek a megállapodásnak az aláírásával az EU szándéka a gázfüggőség csökkentése mellett az volt, hogy ösztönözze az európai cégeket az izraeli és egyiptomi kutatási pályázatokon való részvételre. A cseppfolyósított LNG földgáz exportja a megállapodás végett meg fog emelkedni Európában, azonban a szállítmányok kibővítése még több évet vehet igénybe.

A jelenlegi helyzetet figyelembe véve az orosz gáztól való függetlenség kérdése egyre égetőbb problémaként jelenik meg az Európai Unió számára, hiszen az előző évben a földgáz import 40 százaléka Oroszországból érkezett. Viszont a megállapodás aláírása azon nem változtat, hogy az Európai Unió az előrejelzések szerint 2030-ig nagymennyiségű földgázra szorul az oroszoktól. Az unió vezető politikusai ennek függvényében 2050-ben határozták meg azt az időpontot, amikor elérhetik a zéró emissziós státuszt.

Borítókép: MTI/ Szigetváry Zsolt