A szankciós háború mutatja meg, hogy van-e alternatívája az amerikai pénzügyi hegemóniának

Ukrajna orosz inváziója után két héten belül az Egyesült Államok és szövetségesei együttesen egy sor szankciót vezettek be, hogy elszigeteljék Oroszország pénzügyi rendszerét. A közelmúltban bevezetett szigorú nyugati szankciók az oroszországi dollármentesítési kezdeményezések és a kialakulóban lévő, a nem dolláralapú pénzügyi rendszer stressz-tesztjét is jelentik.

Az orosz bankok SWIFT-lekapcsolása mellett a nyugati szankciók az orosz jegybank és a szuverén befektetési alapok, az orosz pénzügyminisztérium és az orosz oligarchák eszközeit is célba vették. Ezek a büntetőintézkedések gyakorlatilag eltörölték a hidegháború után harminc évvel tartó nyugati pénzügyi kapcsolatokat Oroszországgal.

Az ázsiai országok válasza Putyin elnök ukrajnai háborújára korántsem volt egységes. Japán és Dél-Korea, az Egyesült Államok két legfontosabb szövetségese Kelet-Ázsiában, súlyos szankciókkal sújtott egyes orosz entitásokat. Szingapúr ugyan nem szerződéses szövetséges, de szintén bevezetett szankciókat Oroszország ellen.

Ezzel szemben az Egyesült Államok szerződéses szövetségese, a Fülöp-szigetek úgy döntött, folytatja a 17 orosz katonai szállítóhelikopter vásárlását 249 millió dollár értékben. India, az Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségese, nem ítélte el Oroszország Ukrajna elleni invázióját, és nem vezetett be szankciókat, bár tartózkodott az ENSZ Biztonsági Tanácsának szavazásától. Indiához hasonlóan Kína sem nevezte inváziónak Oroszország Ukrajna elleni katonai akcióját, hanem tartózkodott az ENSZ Biztonsági Tanácsának szavazásától.

A nyugati büntető szankciók nem kívánt következménye lehet az orosz-kínai dollármentesítési partnerség megerősítése. Egy ilyen partnerséghez való csatlakozás India számára is vonzó lehet. India érdeklődést is mutatott, ezért Oroszországgal és Kínával közösen vizsgálják meg a SWIFT alternatíváját, amely lehetővé tenné számára az amerikai szankciók hatálya alá tartozó országokkal való kereskedelmet.

Bár India jelenleg nem rendelkezik saját belföldi pénzügyi üzenetküldő rendszerrel, azt tervezi, hogy egy jelenleg fejlesztés alatt álló szolgáltatást összekapcsol az orosz SPFS-sel (System for Transfer of Financial Messages, a SWIFT orosz megfelelője), amely kapcsolódhatna a kínai CIPS-hez is (Cross-Border Interbank - fizetési rendszer, a nyugati SWIFT kínai változata).

Ennek az alternatív rendszernek a globális lefedettsége vonzó lehet azoknak az országoknak, amelyek vagy ki vannak téve az Egyesült Államok szankcióinak, vagy elégedetlenek az amerikai dollár globális dominanciájával. 

Bár India nem volt lelkes szószólója egy ilyen dollármentesítési partnerségnek, a szankciók megkerülése mellett fejlesztette az Oroszországgal folytatott rúpia és rubel elszámolású kereskedelmét.

Indiának nem idegen az efféle cseremegállapodás. Az 1953-as indo-szovjet kereskedelmi megállapodásban India és a Szovjetunió hasonló csereprogramot írt elő, amelyben a két fél megállapodott abban, hogy minden kétoldalú fizetést rúpiában rendeznek. Bár ez a szovjet korszak után, 1992-ben megszűnt, az orosz állam és az indiai állam új mechanizmusokat dolgozott ki, például a India rúpiás adósságának felhasználását közös befektetésekre az orosz-indiai stratégiai partnerség előmozdítása érdekében.

2014 és 2019 között az India és Oroszország közötti kétoldalú kereskedelem rúpia-rubel árfolyamon bonyolódott, amely Modi miniszterelnök hivatali ideje alatt ötszörösére nőtt, a teljes kétoldalú kereskedelem 6 százalékáról 30 százalékra.

India ma az orosz fegyverek legnagyobb vásárlója. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet adatai szerint 2016 és 2020 között Oroszország az indiai fegyverimport mintegy 49,4 százalékát adta, míg India az orosz fegyverexport mintegy 23 százalékát fogyasztotta el.

2019-ben Oroszország és India megegyezett arról, hogy India több mint 5 milliárd dollár értékű orosz S-400 légvédelmi rendszert vásárol rúpia-rubel átutalással, pontosan azért, hogy elkerüljék a CAATSA szankcióit. 2021-ben a két ország teljesen feladta a dollárt a fegyvereladások során. A Rosoboronexport, Oroszország egyetlen állami közvetítője a fegyverexportban és a CAATSA szankcióinak elsődleges célpontja, szinte teljesen eltávolodott a dolláralapú elszámolástól.

A világpiaci folyamatok a kormányokon kívül más szereplőket is ösztönöznek arra, hogy alternatív mechanizmusokat dolgozzanak ki a szankciók megkerülésére. A vállalati entitások is szeretnék kezelni a kockázatokat. Az amerikai szankciók által közvetlenül nem érintett orosz vállalatok szintén aktívan törekedtek alternatív fizetési mechanizmusok kidolgozására, az amerikai dollár dominanciája elleni fedezetként.

2018 óta az orosz állami tulajdonú Alrosa PJSC bányász, a világ legnagyobb nyersgyémánt-gyártója karátban mérve, sikeresen tesztelte a rubelfizetést indiai és kínai külföldi ügyfelekkel.

Oroszország reménye az, hogy a Kínával és Indiával közösen kifejlesztett dollármentesítő mechanizmusai immunitást nyújthatnak a nyugati szankciókkal szemben.

Kínának és Indiának is megvan a maga orosz dilemmája. Ha úgy döntenek, hogy segítik Oroszországot a szankciók megkerülésében, ha lelepleződnek pénzügyi szervezeteiknek súlyos másodlagos szankciókkal kell szembenézniük, a hírnév károsodása mellett.

Ha úgy döntenek, hogy nem nyújtanak könnyítést Oroszországnak, Putyin kormányának csődje, komoly visszaesést okozhat az alternatív globális pénzügyi rendszer kiépítésére irányuló próbálkozásukban.

Ha nem sikerül megmenteni Oroszországot a nyugati szankcióktól, az azt sugallná, hogy a törekvő dollármentesítési partnerség nem tud ellenállni az Egyesült Államok és szövetségesei által kiszabott stressztesztnek.