A fásítás nem csodaszer és hazánk nagy része alkalmatlan is rá

Az MTI-hez eljutatott elemzés szerint a faültetés eredményét számos körülmény befolyásolja, és rosszul megvalósítva ártalmas is lehet. A légköri szén-dioxidot legtartósabban az erdők kötik meg, de a telepítésük energiát igényel, és az előkészítés szintén szén-dioxidot szabadít föl a talajból. Ha a fáknak öntözésre is szükségük van a megmaradáshoz, még nagyobb lesz az energiaszükséglet, fásítani ezért arra alkalmatlan helyen nem érdemes, írták.

Hozzátették ugyanakkor, hogy a szén-dioxid megkötése nemcsak a föld feletti növénytömegtől függ, gyepes területek ugyancsak alkalmasak lehetnek erre. Elnyelőképességük viszont az erdőkéhez hasonlóan akkor a legjobb, ha önfenntartásra képesek. Az elemzők szerint ezért nem egyszerűen a fásítás, hanem az őshonos növényzet helyreállítása a legjobb megoldás.

A Dunántúl nyugati-délnyugati része, és az ország északi-északkeleti területeinek nagy része inkább erdők telepítésére, az Alföld viszont túlnyomórészt gyepek létesítésére alkalmas. Idegenhonos növényfajok telepítését ökológiai szempontok miatt nem javasolják. Körültekintően kell tehát eljárni, figyelembe véve a leendő vegetáció túlélési esélyeit, vízigényét, illeszkedését a természetes ökoszisztémákhoz, és nem mellékesen a társadalmi igényekhez, áll a közleményben.

(MTI)