Vádak és valóság: gázfüggőség, avagy ki mit tud(ott) a gázfüggőség csökkentésében?

Sajnálatos módon az orosz-ukrán háború hevében van olyan felelőtlen ellenzéki (Kocsis-Cake Olivio) vélemény, hogy azonnal el kellene zárni a gázcsapokat, vagy úgy kellene küzdeni az orosz agresszió ellen, hogy ne is fűtsünk egy ideig, mint ahogy az Európai Bizottság alelnöke, a liberális Frans Timmermans mondja. Persze mondhatjuk érzelmekkel fűtötten, hogy Timmermans nagyságrendileg a magyar havi bruttó átlagfizetést keresi meg naponta és könnyen beszél, de inkább nézzük a rideg számokat!

Mi, mennyi és miért?

A 2020. évi magyar áramtermelésünk közel felét a paksi atomerőmű fedezte, további 26 százalékát földgázból, 11 százalékát szénből állítottuk elő, míg a nukleáris energia és a megújuló források szerepe egyre nagyobb (ez utóbbi aránya csaknem megkétszereződött az elmúlt tíz évben), a földgázé és a széné egyre kisebb a villamosenergia-előállításban. Magyarország 2020-ban az Eurostat adatai szerint 12 193 millió m3 földgázt importált, 95 százalékát Oroszországból, ami Csehország és Lettország után (akik 100 százalékban orosz gézt importálnak) a harmadik legmagasabb arány az EU27 országok között. 

– eközben a GDP 25 is százalékkal bővült, a lakossági fogyasztás pedig 17 százalékkal emelkedett –, ezen belül az orosz import csaknem 46 százalékkal, így a részesedése összességében 4,15 százalékponttal csökkent. Mindezen idő alatt az EU27 átlaga ezen a téren majdnem 6 százalékponttal nőtt 2011 óta, Németország orosz gázimport aránya pedig csaknem a duplájára ugrott, azaz 65 százalék fölé és több Nyugat-Európai ország is elkezdett még több orosz földgázt beszerezni úgy, hogy korábban nem, vagy alig vásároltak onnan.

Magyarország földgáz fogyasztása – szintén az Eurostat adatai szerint – 2020-ban 10 631 millió köbméter volt, a hazai kitermelés pedig mindössze 1,57 milliárd m3. A kitermelt, illetve importált földgáz egy részét betároltuk, egy részével pedig kereskedtünk a nemzetközi piacon.

A legfrissebb magyar lépések az energiafüggőség csökkentésére

Magyarország 2021. január 1-jétől 2027. október 1-jéig éves szinten 1 milliárd köbméteres gáz-kapacitást foglalt le a horvátországi Krk LNG-termináljában. Az orosz Gazprommal 2021. szeptember végén került aláírásra újabb 10+5 évre szóló évi 4,5 milliárd köbméter gáz megvásárlására vonatkozó gázszerződés, kedvező feltételekkel. Az egész Európai Unióban Magyarországon a harmadik legolcsóbb a lakossági földgáz ára az Eurostat szerint. Az áram árát tekintve pedig a legolcsóbb ország vagyunk.

Ennek kapcsán Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter elmondta, hogy az EU gázfelhasználásának 48 százaléka tavaly a Gazpromtól származott – a 2021. év első hét hónapjában 23 százalékkal nőttek a vállalat európai irányú szállításai. A második helyen a norvég források álltak, az előző évben 24 százalékkal.

„Magyarországon az energiaellátás biztonsági, szuverenitási és gazdasági, nem pedig politikai kérdés” – jelentette ki Szijjártó, majd így folytatta: „A realitás az, hogy valós, működőképes alternatívák hiányában Magyarország energiaellátását jelenleg legbiztonságosabban, legkiszámíthatóbban a Gazprommal kötött hosszú távú szerződés keretében lehet garantálni.” A megállapodás tíz plusz öt évre, azaz tizenöt évre szól. Tíz év után van opció a vásárolt mennyiség módosítására, adott esetben csökkentésére is.

A fő kérdés, hogy kin múlott-múlik, hogy Magyarország gázfüggősége és általában az ország energiafüggősége csökkenjen? A választ a múltban kell keresnünk, méghozzá a legnagyobb magyar energiaipari vállalat, a MOL történetén keresztül.

Az 1994 decemberében a szocialista-liberális Horn-kormány által elfogadott döntés értelmében a MOL részvényeinek 30–35 százalékát stratégiai befektetőknek ajánlották fel, aminek az volt a lényege, hogy a MOL esetében a tartós állami tulajdoni hányadot mindössze 25 százalék + 1 szavazatban határozták meg.

A maradék állami tulajdon sorsa 2003-ban, a szocialista Medgyessy-kormány idején került ismét napirendre. 2004. február 17-én összesen 11 316 000 darab, a MOL Rt. “A” sorozatú törzsrészvényeinek 10,5 százalékát képező részvényt adott el az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) nemzetközi és magyar intézményi befektetőknek, gyorsított eljárásban. Az immáron már nem magyar állami tulajdonban lévő MOL 2006. május 29-én opciós jogával élve tőzsdei tranzakción MOL-törzsrészvényt vásárolt, aminek következtében az állam befolyása 11,74 százalékról mindössze 1,74 százalékra csökkent. 2006. december 31-ig az ÁPV Zrt. nyilvános értékesítéssel eladta a MOL Rt.-ben fennmaradó 1,74 százalékos részesedését is, 

Az egyik legnagyobb külföldi tulajdonos 1995 óta az osztrák OMV. 

Ezzel Magyarország lényegében megszüntette a saját mozgásterét. Nem véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc a Magyar Szocialista Párt színeiben immáron újraválasztott miniszterelnökként így fakadt ki 2006 decemberében: „Valaki tárgyalja már meg a Gazprommal, hogy adja kevesebbért a gázt nekünk! Van jelentkező? Én szívesen rábízom Orbán Viktorra, aki négy év alatt egyszer nem jutott el Moszkváig. Hát, talán majd ő fogja elintézni”. 

A legnagyobb mértékű háztartási energia áremelésre éppen a következő évben, 2007-ben került sor, melynek mértéke az előző évhez viszonyítva 24,6 százalék volt. A vezetékes gáz éves szinten 39,6 százalékkal nőtt. A KSH adatai szerint 2003-hoz viszonyítva a háztartási energia összességében 95,9 százalékkal drágult Magyarországon: a vezetékes gázért 2009-ben a bázisévhez képest több mint két és félszeres árat kellett fizetni, míg az elektromos energia fogyasztói ára 74,9 százalékkal emelkedett – és még sehol sem voltunk a 2008/2009-es pénzügyi világválság hatásaitól.

Mi történt ekkor?

A MOL részvényeket éppen akkorra sikerült kiárusítani, amikor a Fekete-tengerben, a román partokhoz közel 200 milliárd köbméter mennyiségű gázmezőt tártak fel (Neptun Deep) 2008-ban. Ennek a tulajdonosa felerészben az Exxon amerikai cég, felerészben pedig az OMV román leányvállalata. Magyarország 2010 után azonnal erőfeszítéseket tett, hogy a gázfüggőségét csökkentse, ezért lobbizni kezdett egy kedvező gázbeszerzési konstrukció érdekében. Még a termelés elindulása előtt – bízva az amerikai-osztrák-román projekt sikerében – a magyar fél máris évi 1,75 milliárd köbméter szállítási kapacitást kötött le a román gázra. Ám az elmúlt három évben egy helyben toporgott a román gázprojekt, adminisztratív és adózási szabályokra hivatkozva azóta sem indult el sem a gáztermelés, sem a szállítás. 2019 májusában Szijjártó Péter külügyminiszter személyesen utazott el a texasi Houstonba, ahol az Exxon székhelye is van: „Ha az Exxon Mobil szeptemberig nem dönti el, befektet-e a román fekete-tengeri földgázmező projektbe, akkor Magyarország ismét kénytelen lesz Oroszországgal tárgyalásokat kezdeni egy újabb hosszú lejáratú földgázszállítási megállapodásról.”

Eközben 2016 óta fut fel az amerikai palagáz termelés és export, 2019-re már világelsővé vált. A Reuters napokban közzétett elemzése szerint az orosz-ukrán háború nyertese egyértelműen a jóval drágább amerikai palagáz export. Az USA gáztermelésének mintegy 80 százalékát a palagáz adja. A világ legnagyobb palagáz kitermelője pedig 2017 óta az Exxon.

Mindössze annyi haladás történt az elmúlt két és fél alatt, hogy a román állami Romgaz 2021 novemberében megállapodott az Exxonnal, hogy 1,06 milliárd dollárért megvásárolja a részesedését, így a román kormánynak nagyobb beleszólása lenne az új gázmezőn feltárt gáz sorsába, bár a projektüzemeltetési feladatokat az Exxon az OMV-nek adná át. Elvileg, mert az ügylet egyelőre még nem valósult meg, a Romgaz azt közölte, hogy az eladás várhatóan csak 2022 első negyedévében zárulhat le, ha megtörténik egyáltalán. Romániából 2022 januárja óta lényegében nem érkezik földgáz Magyarországra, sőt, jelenleg mi exportálunk oda gázt.