Öt tényező, amivel az ukrajnai háború sújtja a globális élelmiszer ellátási rendszert

Európa valószínűleg átvészeli ezt az átmeneti vihart. Gazdálkodói már felkészültek az alapvető inputanyagok, például a műtrágyák és az állati takarmányok még magasabb költségeire, így a fogyasztók valószínűleg nem üres szupermarketek polcait fogják látni ősztől sem. Nagy kérdés, milyen áron. Az árak biztosan emelkedni fognak – különösen az olyan kulcsfontosságú termékek esetében, mint a napraforgóolaj –, de a gazdag nyugati gazdaságok megengedhetik maguknak a diverzifikációt, és az azzal járó magasabb árakat.

Riasztóbb a kép a fejlődő világban. A közel-keleti és észak-afrikai országok – amelyeket amúgy is sújt az aszály – jóval magasabb árakkal szembesülhetnek olyan alapvető élelmiszerek esetében, mint a kenyér. És ha az emberek éheznek, vagy nem tudják ellátni családjukat, valószínűleg még a politikai helyzet is instabillá válhat.

A Politico hasábjain Eddy Wax és Gabriela Galindo felsorolta azt az öt legfontosabb hatást, amelyet az orosz-ukrán konfliktus gyakorol a világ élelmiszer ellátási rendszereire.

1. Emelkedő élelmiszerárak

Ukrajna óriási exportőre olyan árucikkeknek, mint a búza, a kukorica és a napraforgóolaj, de Oroszország inváziója leállítja a kereskedelmet, mert

Ennek már most is jelentős hatása van: a gabona és az olajos növények ára rekordmagasságba szökött, főleg a kereskedők bizonytalansága miatt. A legrosszabb forgatókönyv szerint ebből a régióból akár néhány évre is befagyhat az export.

Bár a politikusok igyekeznek megnyugtatni mindenkit, hogy nem lesz élelmiszerhiány Európában, de Ukrajna akkor is az EU negyedik legnagyobb külső élelmiszer-beszállítója. Az EU kukoricaimportjának több mint felét, búzaimportjának mintegy ötödét, növényi olajimportjának csaknem negyedét Ukrajnából szerzi be.

Ezután még tovább drágulnak a nyersanyagok, amelyek áremelkedésére amúgy is számítani lehetett, mivel az az európai gazdák költségei is emelkedtek. A műtrágyák ára – az EU-behozatal 30 százaléka Oroszországból származik – ez már 142 százalékkal drágult a tavalyi év hasonló időszakához képest.

A szerzők ironikusnak tartják, hogy az uniós gazdálkodók évek óta panaszkodtak a túlságosan sikeres ukrán export miatt. Az egyre nyomuló Brazíliához hasonlították, amely olcsón előállított élelmiszerekkel árasztja el az EU piacait, alákínálva az európai áraknak. A sors furcsa fintora, hogy néhány hónapja még a francia mezőgazdasági miniszter, Julien Denormandie megemlítette Ukrajnát, amikor egy új nemzeti címkézési szabályról beszélt, amely segít az éttermekben étkezőknek megállapítani, hogy a csirke a tányérjukon Franciaországból vagy máshonnan származik-e.

2. Az éhínségtől való félelem

Az egekbe szökő gabonaárak viszont szélesebb körben váltanak ki félelmet,

A közvetlen válságövezetben olyan országok vannak, mint például Egyiptom, Tunézia, Algéria, Marokkó, Libanon és Törökország, amelyek megdöbbentő mértékben függenek Ukrajnától és Oroszországtól. A Gallup kutatása szerint az Algériába irányuló búzaimport 48 százaléka származik Ukrajnából. Ezeknek az országoknak más exportáló nemzetekhez kell fordulniuk gabonavásárlás érdekében, ami tovább fogja növelni a globális árakat.

A két harcoló ország adja a globális búzaexport 29 százalékát, és a kenyér alapvető élelmiszer az ellátott szegény országokban. Ami Oroszországot illeti, senki sem tudja, hogy Moszkva továbbra is hajlandó a megszokott mértékben élelmiszert exportálni, vagy korlátozná a kivitelt, amennyiben a szankciók a saját lakosságának okozna élelmiszerhiányt.

De nemcsak a Közel-Keletnek és az észak-afrikai országoknak van okuk az aggodalomra. A globálisan emelkedő élelmiszerárak hatással lesznek a legszegényebb és alacsony élelmiszerbiztonsággal rendelkező országokra, Bangladestől, Madagaszkáron át, Jemenig. Az amúgy is magas gabonaárak a konfliktus első két hetében tovább emelkedtek. Próbálják helyettesíteni a búzát, más terményekkel, például rizzsel vagy árpával, de ezek globális árai is mindenütt emelkednek.

Az ENSZ Élelmezésügyi Világprogramja 2021-ben a világ éhezőinek szánt készleteinek több mint felét Ukrajnából szerezte be. A segélyszervezetek által összegyűjtött pénz nem lesz elég a tervezett élelmiszermennyiségek beszerzésére, így nem csoda, hogy Jordan Cox, az ENSZ Élelmezésügyi Világprogramjának kommunikációs vezetője a 2022-es évet „a katasztrofális éhség évének” minősítette.

például az egy évtizeddel ezelőtti arab tavasz forradalmai is visszavezethetőek élelmiszerhiányra.

A világ élelmezés-biztonságának mértékéről nyáron kapunk választ. Kérdések vannak már most is, a válaszokat pedig még nem tudjuk: vajon az ukrán gazdálkodók be tudják-e takarítani a termésüket, amelyhezmost kellene vetniük a tavaszi árpát, majd a napraforgót és kukoricát. Ha sikerül is a vetés, a harcok elhúzódása tönkreteszi-e a növényzetet vagy megakadályozza-e az aratást.

3. Növekvő protekcionizmus

A szerzők bírálják azokat a politikusokat, akik attól tartanak, hogy nem tudják majd élelmezni a lakosságot. (Megj.: mintha nem ez volna a politikus felelőssége.) Lezárják a határokat, élelmiszert halmoznak fel, és megakadályozzák az exportot. Ezzel növelik a felhalmozással és a kereskedelmi összeomlással kapcsolatos félelmeket . A G7 miniszterei is figyelmeztettek, hogy súlyos piaci zavarok idején ne vezessenek be kereskedelmi akadályokat a politikai vezetők.

A szerzők kiemelik Magyarországot, amely ahogy fogalmaznak: „a gabonaexportot fokozottan ellenőrzi, bár az ország azt állítja, hogy a lépés nem teljes mértékű exporttilalom. Ezt az Európai Bizottság is szigorúan elítélte...” 

Eközben Törökország, Argentína és Szerbia – valamint maga Ukrajna és Oroszország – szintén exporttilalmat rendelt el, vagy azzal fenyegetőzött.

A mennyiben a nagy exportőrök ezt teszik, akkor félő, hogy a nemzetközi piacokon az árak sokkal jobban emelkednek, és ez még inkább fájdalmas lesz az élelmiszerimporttól függő országoknak.

Az amerikai tisztviselők amiatt aggódnak, hogy

A francia Bruno Le Maire gazdasági miniszter amellett érvelt, hogy helyes volt végig követni „élelmiszer-szuverenitási” programjukat, amit most a háború következményei is igazolnak. A program célja volt, hogy az Unió belső erőforrásaira építsenek, ne az Ukrajnából származó állati takarmányra, a brazil szójára vagy az orosz nitrogén alapú műtrágyákra hagyatkozzanak.

Az EU vezetői a legutóbbi versailles-i találkozójukon ígéretet tettek a blokk saját növényi fehérjetermelésének fellendítésére, ami az EU mezőgazdasági rendszerének hagyományosan gyenge pontja.

4. Zöld álmok szertefoszlottak

Az ukrajnai háború azt jelentheti, hogy

A kevesebb ukrán kukorica kevesebb takarmányt jelent, azaz magasabb takarmányárakat az európai gazdálkodók számára, akik már amúgy is nehezen boldogulnak.

A fenyegető takarmányhiánytól való félelem miatt

Az Európai Bizottság fontolgatja az uniós mezőgazdasági miniszterek többségének javaslatát, hogy ideiglenesen töröljék az ugaroltatás követelményét.

Tehát egy „környezetet óvó” intézkedést függesztenének fel, hogy ehelyett állati takarmányt termesszenek. Ez azonban éles támadásokat váltott ki a Zöldek részéről, akik szerint ez egy ideális lehetőség arra, hogy csökkentsék a hús- és tejiparnak átadott erőforrások mennyiségét.

A Bizottság kijelentette, hogy tervezi a (nem éppen zöld) sertéságazat – amelyet leginkább szorongat a gabona árának emelkedése  – támogatását, ami szintén visszatetszést váltott ki, többek között a gazdaságilag liberálisabb skandináv országokban.

5. Napraforgó hiánya

Az EU importálja Ukrajna napraforgóolaj-termelésének felét, így a konfliktus nyilvánvalóan ellátási zavarokat fog okozni. Egy spanyol édesipari csoport vezetője már figyelmeztetett, hogy akár két-három héten belül kifogyhatnak a készleteikből. A megmaradt készletekért fog folyni a küzdelem, az árak pedig emelkedni fognak. Keresik a napraforgóolaj alternatíváját, de nehéz lesz a veszteség pótlása.

Az étterem- és vendéglátóipar erőteljesen kitett, mivel a napraforgóolajra támaszkodnak ételeik főzésénél, sütésénél. Számukra a napraforgóolaj lesz az első csapás, majd a takarmányok áremelkedése miatt valószínűleg a baromfihús ára a következő.

Az ipar keresi az alternatívákat, hogy a szupermarketek polcai számára  megmaradhasson az olajkínálat, de mindezen törekvések árát a vásárló fogja megfizetni. Ugyanakkor a rekord élelmiszer-infláció már most megszorítja a háztartások költségvetését.