Az viszont már biztos, hogy a SWIFT-ből való kizárás hatására a SWIFT kínai változatához – a Cross-Border Inter-Bank Payments Systemhez (CIPS) – kapcsolódó részvények berobbantak. Nem csak a GPS-ből van ugyanis orosz és kínai verzió (itt számoltunk be arról, hogy a kínai verzió sokkal többet tud, mint az amerikai GPS), de a SWIFT-tel sem talált fel a Nyugat semmi újat vagy nélkülözhetetlent.
A piacon már néhányan arra fogadnak, hogy a SWIFT dicsőséges napjai a Nyugat saját intézkedéseinek köszönhetően érnek véget. Abban nem teljesen értenek egyet az elemzők, hogy mekkora a SWIFT jelentősége, mert egyre többen hangoztatják azt, hogy az egész egy szimbolikus, erőtlen lépésnek tekinthető.
A SWIFT csak egy szimbólum, nem akadályoz meg mindent
Alistair Milne, a Loughborough University pénzügyprofesszora is kifejtette a minap, hogy a SWIFT-felhajtást a médiának köszönhetjük, de nem ez jelenti az igazán durva szankciót, hanem inkább az orosz jegybankkal szembeni korlátozások.
Ahhoz, hogy megértsük a SWIFT-ből való kilövés korlátozott gyakorlati hatását, érdemes megnézni Iránt. Az Egyesült Államok 1987 óta alkalmaz kereskedelmi tilalmakat Iránnal szemben, és időszakosan meg is erősíti azokat. Ez Barack Obama 2011 februárjában hozott rendeletében csúcsosodott ki, amely befagyasztotta az iráni kormány, a központi bank és a pénzügyi intézmények összes amerikai vagyonát. Az iráni bankok csak később, 2012 márciusában kerültek ki a SWIFT rendszerből. Ez csak kiegészítette az iráni vállalkozásokra és pénzügyi közvetítőkre vonatkozó közvetlen korlátozásokat, írja a professzor.