Wilhelm elárulta, hogy ezt ő személyesen is tapasztalta, hiszen több újrahasznosító telepen is járt már a világ több országában, ahol hegyekben álltak a kidobott autógumik. Véleménye szerint lenne lehetőség revulkanizálni (vagyis felmelegíteni a terméket, majd újraformázni), de ez inkább veszteséges lenne, mint nyereséges. Éppen ezért inkább darálják a gumikat, majd az így keletkezett darálékból készítik a granulátumokat, amelyeket aztán formáznak. Háromfajta gumilapot gyártanak: az egyiket játszótereken, a másikat fitnessztermekben használják, a harmadik fajta pedig a lovardák padlózatának eleme.
A cég nem csak a német nyelvterületen tevékenykedik: az utóbbi időben már Amerika felé is terjeszkednek, természetesen csakis magas minőségű darabokkal. Wilhelm szavaival élve: „Kezdetben mi is próbálkoztunk olyannal, hogy gyártunk jobb és rosszabb minőségű darabokat is - viszont ha véletlen olyan vevőhöz kerül egy rosszabb minőségű elem, aki korábban jobb minőségű terméket vásárolt tőlünk, akkor az imázsunk romlik, és utána valószínűleg ő már nem fog tőlünk vásárolni. Ezért van az, hogy mi csak magas minőségű termékeket gyártunk. Erre jó a német piac, mert ott csak ilyen termékeket gyártanak, és ezeket értékesítik is.”