Háborút indítottak a műanyagok ellen: növényi rostból készít evőeszközöket egy magyar vállalkozó házaspár
2022. február 12. 07:43
„Nem kell nagy felszereltség a környezettudatos életmódhoz” – vallja Fülöp Villő, aki férjével egy nem hagyományos anyagból, növényi rostszálakból készít evőeszközöket. A házaspár vallja, hogy „sok kicsi sokra megy”, már azzal sokat teszünk a környezetünkért, ha otthon lecseréljük a műanyagokat. Interjúnkban elárulják, miért is választották alapanyagnak eredetileg a kendert, milyen kihívásokkal jár a gyártás, és a magyarok mennyire környezettudatosak.
2022. február 12. 07:43
p
16
1
13
Mentés
Fülöp Villő az Óbudai Egyetemen ismerkedett meg a kenderrel – elmondása szerint már akkor magával ragadta a haszonnövény sokszínűsége, ezért rengeteg olvasás és kutatás után férjével, Rédey Somával kidolgozták a tökéletesen környezetbarát evőeszköz ötletét.
Lebomlik a Vilhemp kanál, ha elásom a kertben?
Villő: Igen, viszont jóval lassabban, mintha ipari körülmények között komposztálnánk. A lassú bomlás ellenére még így is sokkal jobb, mint a műanyag társai – nem kőolaj-származékból készül, ezért nem keletkeznek mikroműanyagok és nem szennyezi a környezetet.
Soma: A gyors bomláshoz szükség van egy sötét helyre, megfelelő hőmérsékletre és páratartalomra. Amennyiben - elsősorban ipari körülmények között – minden adott, akkor a Vilhemp evőeszköz 28 nap alatt lebomlik. A természetes összetevőknek köszönhetően ez a folyamat akkor is elindul, ha csak elássuk a kertben, viszont jóval lassabban.
Milyen eljárással készülnek az evőeszközök?
Soma: A termékeink eredetileg kenderből készültek, az EU-s jogszabályoknak megfelelően viszont – mivel a termékeink étellel érintkeznek – ma már farost zúzalékot használunk. Ez önmagában egy elég száraz anyag, ezért kötőanyagként politejsavat (PLA) használunk, mivel nemcsak a feladatát látja el jól, de nagy mennyiségben és nem is túl drágán beszerezhető.
Villő: E kettő – a növényi rostszálak és a PLA – kombinációja nagyon jól működik, ezért nemrégiben megkaptuk az OK Compost tanúsítványt a TÜV Austriától – ez azt jelenti, hogy a termékünk bizonyítottan komposztálható és gyorsan lebomlik.
A műanyag evőeszközökhöz képest a Vilhemp termékek mennyire strapabíróak?
Villő: Hasonlóan hajlékonyak és strapabíróak mint a műanyag, viszont a PLA miatt már alacsonyabb hőmérsékleten (40-50 °C) meglágyulnak. Ez csak annyit jelent, hogy egy tűzforró húsba beleszúrva egy kicsit meghajlanak az evőeszközök. A hőállóság növelésén folyamatosan dolgozunk, biztató eredményeink vannak.
Soma: Arra törekszünk, hogy a Vilhemp evőeszközök többször is használhatóak legyenek, ezért a műanyaghoz hasonlóan erős szerkezetűek és el is lehet mosogatni ezeket.
Melyik szelektív szemetesbe dobhatom?
Villő: A komposzthulladékok közé dobható, viszont Magyarországon ezt még nem gyűjtik külön. Reméljük, hogy hamarosan itthon is lesz külön szemetes a komposztálható anyagok gyűjtéséhez.
Soma: Később szeretnénk indítani egy projektet, ahol vállaljuk, hogy a használt eszközöket összegyűjtjük és komposztáljuk. Fontos, hogy a műanyaghulladékok közé ne dobjuk a Vilhemp evőeszközöket – a két anyag eltérő tulajdonságokkal bír, ezért újrahasznosításkor nem keveredhetnek.
Az itthoni rozsdamentes acél evőeszközeim helyett miért válasszak Vilhemp evőeszközt?
Soma: Természetesen az a legjobb, ha minél tartósabb terméket használunk, ugyanakkor vannak olyan helyzetek, amikor ez nem megoldható, például olyan eseményeken, amelyeken műanyag evőeszközöket használnánk – ez lehet akár egy születésnapi ünnepség vagy kirándulás, ahová az ember inkább egy eldobható alternatívát választ.
Mi történik, ha véletlenül megeszek egy kis darabot az evőeszközből?
Soma: Fontos leszögezni, hogy ezek nem ehető tárgyak, erre vonatkozóan még nem végeztünk kísérleteket. Az biztos, hogy nem olyan káros, mint műanyagot enni, tudomásunk szerint nincs káros hatása – ugyanúgy átmegy a szervezeten, mint a műanyag darabka.
Egy 2019-es Harvard tanulmány szerint a vásárlók 65 százaléka azt mondja, hogy környezetbarát termékeket szeretne vásárolni, viszont csak 26 százalékuk teszi ezt. Miért van ez?
Villő: Valószínűleg azért, mert a környezetbarát termékek jóval drágábbak – sokkal egyszerűbb a legolcsóbb terméket levenni a polcról, viszont a környezettudatos életmód lemondással jár. Nem csak magasabb árat kell érte fizetnünk, de sok odafigyelést is igényel: szelektíven kell gyűjteni és arra is kell gondolni egy bevásárlás során, hogy ne hagyjuk otthon a vászonszatyrunkat.
A környezettudatos életmód sokak számára felesleges időpazarlás és haszontalannak tartják addig, ameddig nem érzik a saját bőrükön a mértéktelen szennyezés okozta problémákat.
Soma: Sok kicsi sokra megy – az ellátási lánc szereplőinek kellene csak egy kicsit jobban odafigyelnie a környezetre, hogy globálisan javuljon a műanyagszennyezés problémája.
A magyarok környezettudatosak?
Soma: Én azt tapasztaltam, hogy az elmúlt pár évben fontosabbá vált a magyarok számára a környezetvédelem, az emberek hajlandóak megfizetni a környezetbarát eszközöket és megértik, hogy ennek ára van. A gyerekek többsége már alapvetőnek tartja, hogy szelektíven gyűjtenek. Mi is azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy ne dobjunk ki mindent egyből, inkább javítsuk meg. Egyre több vendéglátóhelyen látok szelektív szemetest – ennek az is az egyik oka, hogy meg akarják fogni a környezettudatos vendégeket is.
Villő: Szerintem Magyarország egy erős középmezőnyben van.
Lenne még hova fejlődni, viszont ez nem egyszerű, mivel a magyar társadalom igencsak árérzékeny.
Megértem, hogy a környezetbarát eszközök megterhelik az egyéni pénztárcát, viszont később sokkal nagyobb árat fizetünk majd a mértéktelen szennyezésért.
Mivel lehetne környezettudatosságra motiválni az embereket?
Soma: Az embereket általában pénzzel lehet motiválni. Korábban több betétdíjas palackot lehetett vásárolni és szerintem jó lenne, ha manapság is lenne erre lehetőség.
Villő: Szerintem nagyon fontos a belső motiváció. Az embereknek késztetést kellene éreznie arra, hogy tegyenek a környezetükért. Ez elsősorban oktatás és nevelés kérdése, minél hamarabb tanítjuk meg a gyerekeknek ezt az életformát, annál valószínűbb, hogy később is ezt az utat választják.
Magyarországon minden adott a környezettudatos életmódhoz?
Villő: Szerintem minden településen biztosítanak lehetőséget a szelektív hulladékgyűjtésre, a komposztálás pedig nagyon egyszerűen megoldható, akár a kertben is.
Nem kell nagy felszereltség ahhoz, hogy valaki környezettudatosan éljen.
Soma: Szerencsére egyre több „zöld támogatás” érhető el itthon, ezért az elmúlt években több zöld startup indult el, mint korábban. Jó látni, hogy a hozzánk hasonló környezetbarát vállalkozók egy kisebb közösséget alkotnak, ahol segítjük és támogatjuk egymást.
Hogyan viszonyulnak a húsfogyasztáshoz és a fast fashion ruhákhoz, amelyek több kutatás szerint is nagyban hozzájárulnak a környezetszennyezéshez?
Villő: Igyekszem minimálisra csökkenteni az általános fogyasztásomat: csak azt vásárolom meg, ami valóban szükséges. Gyakran járunk garázsvásárokba, ahol olyan értékeket találunk, ami másoknak feleslegessé vált. A gyerekeknek is gyakran veszünk használt játékokat és próbáljuk tudatosságra nevelni őket. Ha megunják a játékaikat, akkor azokat mi is továbbadjuk.
Soma: A gyerekek esetében fontos, hogy hozzájussanak a megfelelő tápanyagokhoz, ezért húst is eszünk. Számomra fontos a változatos étrend, amiben zöldség, gyümölcs, tejtermék és hús is szerepel. A ruháinkat illetően már körülbelül tíz éve ugyanazokat a ruhákat hordjuk, mivel addig használjuk, ameddig javíthatóak. A mai fogyasztói társadalomban ez persze nem mindig megoldható, hiszen a telefonok és az autók már úgy vannak tervezve, hogy pár év után újat kelljen vásárolnom.
Megvalósítható a Zero Waste (hulladékmentes életmód)?
Villő: A hulladékmentesség nagyon nagyfokú tudatosságot igényel. Minden elismerésem azoknak, akik képesek akárcsak megközelíteni ezt az életmódot. Én is igyekszem kevesebb hulladékot termelni, de van még mit tanulnom.
Hogyan képzelik el a Vilhemp vállalkozást tíz év múlva?
Villő: Pár éven belül szeretném kipróbálni az anyagunkat más téren is. Örülnék, ha 10 év múlva az emberek már tudatosabbak lennének a környezetükre, ezzel a termékünkre is nagyobb igény lenne.
Soma: Szeretném, hogy minél többen megismerjék a nevünket és minket, fejlődhessünk és egyre több elégedett vásárlót szolgálhassunk ki. Jelenleg bérgyártást alkalmazunk, ezért nem látok bele abba, hogy milyen energiaforrásból készül a termékünk, később viszont szeretném ha a saját gyárunkban megfigyelt körülmények között tudnánk gyártani a terméket, minél kisebb ökológiai lábnyommal.
A vállalkozás elindításához kaptak támogatást?
Villő: Az EIT ( Európai Innovációs és Technológiai Intézet) keretein belül a KIC (Knowledge Innovation Centre) hirdetett egy pályázatot a Klímainnovációs Közösség szervezésében, ahol környezetvédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos ötleteket vártak a jelentkezőktől. Két fős csapatok indulhattak, ezért Somával együtt dolgoztuk ki, majd adtuk be az eredetileg kenderből készíthető eszközökről szóló pályamunkánkat.
Soma: Mondhatni, hogy a járványhelyzet is elősegítette a munkánkat, mivel otthonról dolgoztunk és több időnk maradt kísérletezni a kenderrel. Korábbi tanulmányaim során a műszaki egyetemen megismerkedtem egy professzorral, aki sok tanáccsal látott el minket – még arra is lehetőséget kaptunk, hogy laboratóriumi körülmények között tesztelhettük az evőeszközeinket.
Megéri ma Magyarországon vállalkozónak lenni?
Soma: Ha gyors hasznot vár valaki, akkor sehol sem éri meg vállalkozni. Egy vállalkozót a terméke szeretete hajt és a tudat, hogy saját magának dolgozik. Nagyon izgalmas a vállalkozói élet, viszont ha valaki egyik napról a másikra akar meggazdagodni, akkor ne ezt az utat válassza.
Mit üzennének azoknak, akik vállalkozni szeretnének?
Soma: Ha van egy jó ötletük akkor ne habozzanak, vegyék a fáradságot és dolgozzanak rajta, megéri beleölni az energiát.
Villő: Semmit sem szabad elkapkodni, körültekintően, lépésről lépésre kell haladni.
+1
Nem tudom mire veri magát a XXI. századi modernitás, amikor életminőségben az asztali áldást mondó nagyszülei nagyságrendekkel fölötte álltak...
https://modoros.blog.hu/2013/03/30/a_zacskobol_evo
Mi lenne, ha az emberek asztalnál ülve ennének, ahogy kell, nem az utcán futkorászva kender vagy egyéb életidegen evőeszközzel?
Nem lenne utcai kosz, nem lenne sok gyomorbajos, viszont lenne újra méltósága az evésnek!
Kirándulásra ahol ilyen evőeszközzel kéne enni, oda van egy készletem. Egy süteményes villa, ugyanolyan hosszú de méretéhez képest nagyobb fejű szintén ezüst kanál és egy kés amelyiket levágtam méretre. Ez az egész egy valamikori zsebkés tokban viszem magammal. Az ezüstött a jéghideg vízben is le lehet mosni, akármilyen zsíros. Én így oldottam meg a műanyag problémát. Aki lustább annak lehet javasolni a honvédségi kanálgépet, csak pár centivel hosszabb mint a magam válogatta készlet.