Osztrák kutatóintézet: globálisan is erős cégeket kellene létrehoznia Közép- és Kelet-Európának

Egy eléggé megszokott gazdaságnövekedési stratégia a „fejlett” államok által, az alacsony hozzáadott értékű gazdasági tevékenységek (pl. gyártás) kiszervezése olyan országokba, ahol alacsonyabb bérekért a munkavállalók hasonló munkát tudnak elvégezni. Már nem kevesen hangsúlyozták, hogy a kiszervezett gyártásra alapozó növekedés, egy bizonyos szintig ugyan ösztönzi a növekedést a tőkét fogadó országokban, egy idő után viszont stagnálási jeleket mutat.

Ez a helyzet Közép- és Kelet-Európában, ahol a gazdasági növekedés nagymértékben támaszkodott a kiszervezett külföldi tőkére, s a régió gyártóbázisként működött a „gazdagabb” magországok számára olcsó, de egyben jól képzett munkaerője miatt. Nem véletlen, hogy

Erre már egyre többen kezdtek rájönni és hangsúlyozni a gazdasági modell váltásának fontosságát. Például, az egész feltörekvő Európa is egyetért, hogy vége az olcsó munkaerő korának, számoltunk be a Makronómon, ahogyan arról is írtunk, hogy a horvát gazdasági szakértők is hangsúlyozták egy „patriótább” gazdasági modell szükségességét.

Ezúttal pedig egy bécsi gazdasági kutatóintézet mutatott rá, hogy

Elavult növekedési modell

A közép- és kelet-európai országok már több mint három évtizede tértek át a kapitalizmus által vezérelt piacgazdaságra és azóta néhányan elég komoly konvergencia dinamikát mutattak be a „fejlett” nyugati országok felé. Ráadásul Csehország és Szlovénia kényelmesen felülmúlt néhány régebbi tagállamot, például Görögországot és Portugáliát, elérve az EU egy főre jutó GDP körülbelül 90 százalékát, mutat rá a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézete (wiiw) legfrissebb tanulmányában.

A kutatás szerint, a konvergencia folyamat – különösen a fejlettebb országok esetében – 2007 óta lelassult és a jelenlegi növekedési modell úgy tűnik, hogy elérte határait: a szervezet kutatói rámutatnak, hogy

ami egy erős jele lehet annak, hogy itt az ideje új növekedési modellen gondolkodni a régió számára.

Az utóbbi évtizedekben végbement növekedési dinamikát ugyanis a „magországok” összeszerelő üzemeként hajtotta végre a közép- és kelet-európai régió, a termelésre helyezve a hangsúlyt, ami az értéklánc legkevésbé jövedelmező része, emeli ki a tanulmány.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a régióbeli országoknak már régen feljebb kellet volna lépniük az értékláncon és az a tény, hogy ez nem történt meg, arra utalhat, hogy léteznek bizonyos korlátozó tényezők, amelyek „csapdába ejtik” ezen országok fejlődési pályáit.

A termelési láncban a gyártás szakasza állítja elő a legkisebb hozzáadott, azaz többletértéket. Ezért fontos, hogy a gyártást megelőző és az azt követő termelési szakaszok is megjelenjenek egy országban
Forrás: György László (2017): Egyensúlyteremtés – A gazdaságpolitika missziója.

A globális megatrendek komoly kihívást jelentenek

Az osztrák intézet kutatói arra is figyelmeztetnek, hogy a régió országainak az említett „fennakadáson” kívül, komolyan figyelembe kellene venniük a következő évek várható „megatrendjeit”, ideértve a koronavírus világjárvány következtében sok esetben megfigyelt termelési lokalizációt, a szerkezeti változásokat az autóiparban, a klímaváltozást, a digitális forradalmat, ahogyan a demográfiai hanyatlást is.

Richard Grieveson – az intézet igazgatóhelyettese – kiemelte, hogy Közép-Kelet-Európa nagy mértékben függ a munkaerő-intenzív exportágazatoktól, amelyek az elkövetkező években hatalmas szerkezeti változáson esnek majd keresztül:

tette hozzá.

A kutatók felhívják a figyelmet, hogy például az újabb autóipari előírások a klímaváltozással kapcsolatban, vagy a termelés lokalizálása gondot jelenthetnek ezen országok számára, hiszen jelentősen támaszkodnak a külföldi tőkére, aminek meg kell feleniük, még talán akkor is, ha érdeke szembe megy a nemzeti érdekekkel.

„Vegyük például az autóipart, amely rendkívül fontos a régió számára: a belsőégésű motorok fokozatos kivonása sok munkahelybe fog kerülni” - hangsúlyozza Grieveson, hozzátéve, hogy az átállás költségei mind társadalmilag, mind gazdaságilag meglehetősen magasak lehetnek.

Energiaügyi fronton is például, a visegrádi négyek nem kevésszer ütköztek Brüsszellel, s ha bár le vannak maradva a nyugati országokkal szemben, ami a „zöld átállást” illeti, a trendek jó irányba mutatnak, hangsúlyozza a kutatás.

Grieveson azt is kiemeli, hogy bár a régiónak előnyei is származhatnak a termelési lokalizáció eredményeképpen, fontos figyelembe venni azt is, hogy a jövőben a külföldi működőtőke-befektetések többé nem lesznek a növekedés fő hajtóereje.

Egyben lehetőség is

Az imént említett kihívások, egyben komoly lehetőségeket is kínálnak Közép-Kelet Európa számára. Ráadásul, a kutatók szerint a régió egyik legnagyobb előnye, hogy

Ez egy nagyon előnyös kiindulópont bármilyen strukturális változást figyelembe véve, azonban ezt óvatosan kellene végrehajtani, figyelmeztet Grieveson. A régebben Makronómnak is nyilatkozó közgazdász felhívja a figyelmet, hogy

A kutatók kiemelik, hogy elsőként ezen országoknak kivitelesen fontos lenne rugalmas fiskális és monetáris politikát végrehajtaniuk és alkalmazkodni a világ, illetve az Unión belül megfigyelt trendekhez és szabályokhoz. A szakértők hozzáteszik, hogy sokkal könnyebb lenne alkalmazkodni az aggregát kereslet növelésével, amire viszont az EU intézményi infrastruktúrája nem ad megélhető lehetőségeket.

A második legfontosabb prioritás az értékláncon való feljebb lépés, jelenik meg a jelentésben.

Ez gyakorlatban több logisztikát, több marketinget, kutatást és fejlesztést (K+F) és egyéb, nem termelési feladatokat jelente az egész régión keresztül. A kutatók kiemelik, hogy mindezt nem lehetséges végrehajtani egy kelet-ázsiai gazdaságpolitikát követve, viszont egyaránt fontos, hogy

Mindezt a kutatás szerint

Az utóbbi évtizedekben a főáramú neoklasszikus közgazdaságtan, ahogy a neoliberalizmus hívői, szinte ellenségként tekintettek az iparpolitikára, a szó gazdaságpolitikai javaslatként jelenik meg a bécsi intézet kutatásában. Míg a fejlett nyugati liberális piacgazdaságok gyakran kritizálták az állami beavatkozás minden formáját, addig ezek hajtották végre a legkeményebb iparpolitikai intézkedések, írtuk korábban a Makronómon.    

Az osztrák intézet szerint a nagy digitális forradalom, további nagy lehetőséget jelenthet régiónk számára, hiszen a belépési korlátok általában alacsonyabbak, mivel az ehhez szükséges infrastruktúrát könnyebb bevezetni, mint a gyártás esetében.

Ezen túlmenően,hangsúlyozzák:

A negyedik prioritás a kutatók szerint,

Bár nem biztos, hogy mindenki egyetért az agendával kapcsolatban, a kutatás kiemeli, hogy a régió komoly forrásokhoz juthat hozzá a következő években, és a kormányoknak azonosítaniuk kellene a nagy potenciállal rendelkező vállalatokat, köztük a kis- és középvállalkozásokat, amelyek nagy innovációs kapacitással rendelkeznek.

Ötödik legfontosabb prioritásként, az osztrák kutatóintézet

Elemzésében kiemeli, hogy a negatív demográfiai trendek önmagukban is ösztönzik az automatizálást, a kormányok azonban előmozdíthatják ezt a folyamatot magasabb minimálbérek megállapításával, ami arra kényszeríti a cégeket, hogy automatizálják az alacsony termelékenységű munkákat.

Ezzel összhangban, a kutatók azt javasolják, hogy annak érdekében, hogy azok, akik az automatizálás miatt elveszítik alacsony termelékenységű állásukat és hogy hosszú távon ne maradjanak munkanélküliek, a kormányoknak aktív munkaerő-piaci politikákat kell alkalmazniuk, és jelentősen be kell fektetniük az oktatásba, hogy megkönnyítse a munkavállalók átmenetét a termelékenyebb (és jobban fizetett) munkára.

Végül, a kutatás hangsúlyozza, hogy

Ennek fényében is javasolják egy progresszív adórendszert bevezetését, amely szerintük nem csak a kormányzati bevételek növekedéséhez vezethet, hanem csökkentheti is a gazdasági-szociális egyenlőtlenségeket.  

Ismét a magországok profitálnak

A kutatás végül rámutat arra is, hogy egy ilyen átalakulás esetében, ismét az úgynevezett „magországok” (Németország, Ausztria) profitálnának nagyot.

Grieveson hangsúlyozza, hogy bár a KKE régió „felemelkedése” erősebb versenyt jelentene a fejlett Uniós tagállamok számára, ami a magas hozzáadott értékű folyamatokat illeti, egyaránt a német és osztrák cégek továbbra is kelet-közép-európai országokba telepíthetik termelésük jelentős részét és jó haszonra tehetnek szert ezekből a beruházásokból, hiszen