Kína két-óceán stratégiája satuba szorítja Indiát

A ForeignPolicy hasábjain, C. Raja Mohan, a Foreign Policy rovatvezetője és a Szingapúri Nemzeti Egyetem Dél-Ázsiai Tanulmányok Intézetének vendégkutató professzora írt egy elemzést a két legnépesebb állam vitáiról.

Bár a himalájai határ menti konfliktus volt az, amely az elmúlt két évben uralta India és Kína közötti problémákat, Peking könyörtelen nyomást gyakorolt ​​Újdelhire a Maldív-szigeteknek és Srí Lankának felkínált kezdeményezéseivel, beleértve a befektetési és biztonsági segítségnyújtást. A közelmúltban történt némi visszaesés a kapcsolatokban, de

Újdelhi elméletileg hasznot húzhatna a földrajzi közelségből, de Peking sokkal több erőforrást – gazdaságit és katonait – vet be, kihasználva a kis nemzetek természetes igényét, hogy csökkentsék a nagy szomszéd dominanciáját. Sőt, India közelsége azzal is jár, hogy a közeli szomszédok között mindig könnyebben alakulnak ki viták, amelyeknek akár történelmi gyökerei is vannak, míg egy távoli hatalomról alkotott kép rózsaszínűbb lehet. Ázsia két nagyhatalma közötti versengés a két szigetállamban szorosan összefonódott a belpolitikával is,

Az Egyesült Államok mesterséges külpolitikai konstrukciója, az indiai-csendes-óceáni térség gondolata kizárná Kínát, viszont Peking továbbra sem veszi le a tekintetét az Indiai-óceánról. Noha, Peking szempontjából a hozzá távoli nyugati terület talán kisebb prioritással bír, mint a Csendes-óceán, tagadhatatlan, hogy Kína két-óceán stratégiáját követi.

India nem számolhat azzal, hogy Kínát – a világ második legnagyobb gazdaságát és a katonai felszerelések egyik fő szállítóját – távol tudja tartani a szomszéd szigetországoktól.

Wang Yi Eritreában kezdte afrikai útját, a stratégiai fontosságú Vörös-tenger partján, valamint Kenyában, Kelet-Afrika legnagyobb gazdaságában, az Indiai-óceáni kereskedelem történelmi központjában.

Peking és Nairobi azonban visszautasította azokat a híreket, mi szerint kínai haditengerészeti bázist szeretnének létesíteni Kenyában, miután az USA Védelmi Minisztériumának a kínai katonai erőről szóló jelentése a közelmúltban azt sugallta, hogy Peking különböző afrikai országokban, köztük Kenyában is támaszpontokat alapítana.

Nairobi, amely hagyományosan az angol-amerikai szférán belül van, régóta katonai kapcsolatokat ápol korábbi gyarmati hatalmával, Nagy-Britanniával, valamint az Egyesült Államokkal. Washington és London a térségben eddig a terrorizmus elleni küzdelemre összpontosított, most viszont úgy tekinthetnek Kelet-Afrikára, mint az indo-csendes-óceáni térség fontos részére a Pekinggel való rivalizálás során

Az elmúlt években Kína fokozta kapcsolatait a Seychelle-szigetekkel, a Comore-szigetekkel, Mauritiusszal és Madagaszkárral, amelyek közül bármelyik kulcsfontosságú lehet a jövőben az Indiai-óceánon matató kínai haditengerészet számára.

A Mozambiki-csatorna – egy stratégiai vízi út, amely elválasztja a dél-afrikai kontinenst Madagaszkártól – tetején található a Comore-szigetek. Az, hogy Wang, a Comore-szigetekről a Maldív-szigetekre és Srí Lankára indult, jelzéssel bír. India is elkezdhet aggódno, hiszen az Indiai-óceán szigeteit érdekövezetének tekinteni. Bár India még nem gyakorolt ​​hatást a Comore-szigeteken, várhatóan a Maldív-szigeteken és Srí Lankán dühödt geopolitikai vitába keveredhet Kínával .

Maldív-szigetek 1965-ben a brit birodalmi függéstől való megszabadulása után, szoros kapcsolatokat épített ki Indiával. Nem nehéz átlátni a Maldív-szigetek jelentőségét, amelyek az Indiai-óceán középső részének számos fő tengeri útvonala közelében fekszik. 2013-ban Abdulla Yameent megválasztották a Maldív-szigetek elnökévé, aki szakított az Indiával való barátság hagyományos politikájával, amire Kína erőteljesen megjelent.

Amikor a választók 2018-ban leváltották Yameent, az Ibrahim Mohamed Solih elnök vezette új kormány próbálta csökkenteni a Maldív-szigetek hatalmas adósságát Kínával szemben, jégre akarta tenni a szabadkereskedelmi megállapodást, és visszatérni az India-közeli politikához.

Most viszont Újdelhin volt a sor, hogy hatalmas pénzügyi támogatással igyekezzen, infrastrukturális projektekkel és egyéb módokkal a Maldív-szigetekkel való kapcsolatok megszilárdítására. De Solih néhány hazai ellenfele „India out” kampányt indított, azzal vádolva Indiát, hogy katonaságot állomásoztat, haditengerészeti bázist keres a Maldív-szigeteken, és aláássa az ország szuverenitását. A Maldív-szigetek kormánya elutasította a vádakat, de tagadhatatlan a nyomás a kormányon.

A jóval nagyobb Srí Lanka (körülbelül 21,5 millió lakossal, a Maldív-szigetek félmillió) összetettebb és kényesebb egyensúlyozó aktusokat folytatott Újdelhi és Peking között. Kína nagy pillanata Srí Lankán a 2000-es évek elején érkezett, amikor még dúlt a polgárháború a kormány és a tamil tigrisek között. Az 1980-as években Újdelhi támogatta a tigriseket, és próbálta előmozdítani a rendezést a többségi szingaléz és a kisebbségi tamilok között. Míg India kiállt a tamilok jogai mellett, Peking fenntartások nélkül állt be Colombo mögé, politikai támogatást és katonai segítséget nyújtott a kormány gerillaszervezet elleni háborújához.

Míg Újdelhi továbbra is nyomást gyakorolt ​​Colombóra, hogy adjon autonómiát a tamil kisebbségnek az egyesült Srí Lankán belül, Peking egyszerűen kijelentette, hogy nem avatkozik be az ország belügyeibe.

Colombo felgyorsította a kínai projekteket, a legtöbb jelentős indiai beruházást felfüggesztette, ami nem esett jól Újdelhinek. De úgy tűnik, az áramlatok Új-Delhi javára fordulnak, mivel Colombo felismerte a veszélyeit a túlzott kínai függésnek.

Srí Lanka a Nyugattól elidegenedett, mivel az elszámoltatatta volna a tamil tigrisek ellen elkövetett bűncselekményeket. Gazdasága mély válságba került, így Indiához fordult érdemi gazdasági segítségért. Új-Delhi egy saját segélycsomaggal állt elő, beleértve a valutacsere-konstrukciót, valamint az importált élelmiszerekre, olajra és gyógyszerekre vonatkozó hitelkereteket. Eközben Colombo megkezdte a régóta függőben lévő indiai projektek támogatását Srí Lankán .

Srí Lanka felajánlott egy új kikötői terminál helyet Colombóban, India Adani kikötőinek és különleges gazdasági övezetének. A tervek között szerepel egy stratégiai olajtároló közös korszerűsítése is Trincomalee-ben, a sziget fejletlen nyugati partján.

Mivel az északi tamilok tiltakozásai kulcsszerepet játszottak abban, hogy az indiai területekhez oly közeli kínai energiaprojektet felszámolják, Peking most a régóta mellőzött tamil elithez nyúl. 2021. december közepén Kína Srí Lanka-i nagykövete, Qi Zhenhong Jaffnába utazott, a tamil többségű északi tartomány szívében. A különféle tisztviselőkkel való találkozáson kívül Qi egy helyi hindu templomban jelent meg, helyi öltözékben és a szokásos csupasz mellkasban, hogy felajánlásokat tegyen. Srí Lanka esetében, ahogy nagykövete, úgy Kína is egyértelműen hajlandó kilépni komfortzónájából az Indiával folytatott geopolitikai lovagi torna során.

Sok múlik azon, hogy India mennyire tudja hatékonyan megragadni a mindkét államban felbukkanó lehetőségeket. Wang utazása emlékeztet arra, hogy Kína nem kívánja feladni, akkor sem, ha a Maldív-szigetek és Srí Lanka megengedheti magának, hogy ellenségesnek tűnjön Pekinggel szemben, vagy elutasítson minden kínai javaslatot.

Hosszabb távon India nem számíthat arra, hogy Kínát – a világ második legnagyobb gazdaságát és a katonai felszerelések egyik fő szállítóját – távol tudja tartani a szomszédos szigetországoktól. Újdelhi stratégiájának szükségszerűen a saját erejére kell összpontosítania.

Mélyítenie kell saját együttműködését a Maldív-szigetekkel, Srí Lankával és a Comore-szigetekkel. Ennek legjobb módja az lenne, ha India nagyobb hozzáférést biztosítana számukra nagy hazai piacához, elősegítené a határokon átnyúló befektetéseket, megoldaná a régóta fennálló politikai vitákat, csökkentené ezen országok belügyeibe való beavatkozását, és elszigetelné a kétoldalú kapcsolatokat a hazai hatalmi harcoktól. .