Bohmann és Clare is támaszkodott a vadon élő állatokat megfigyelő korábbi kutatásaikra, amelyek során az állatok által kibocsátott DNS-t tartalmazó mintákat, úgynevezett környezeti DNS-t vagy eDNS-t gyűjtöttek. Ezt a technikát főleg vízi élőlények megfigyelésére használják a vízmintákból származó eDNS szekvenálásával.
A kutatócsoportok egy-egy helyi állatkertben végezték a vizsgálatokat: az állatkert különböző pontjain gyűjtöttek mintákat, beleértve a fallal körülvett zárt ketreceket, valamint a szabadtéri ketreceket. „A levegőben terjedő eDNS gyűjtéséhez egy ventilátort használtunk, olyat, mint amilyet egy számítógép hűtésére használunk, és egy szűrőt erősítettünk rá" – mesélte Christina Lynggaard, a Koppenhágai Egyetem posztdoktori munkatársa.
A ventilátor az állatkertből és környezetéből szívta be a levegőt. A levegő szűrése után kivonták a DNS-t a szűrőből, és másolatokat készítettek az állati DNS-ről. A DNS-mintákat feldolgozták, és összehasonlították őket egy DNS-referencia adatbázissal az állatfajok azonosításához.
A kutatók minden vizsgálatban kimutatták az állatkertben lévő állatokat és a közelben szabadon élő állatokat. Clare kutatócsoportja a londoni Queen Mary Egyetemről 25 emlős- és madárfaj DNS-ét mutatta ki, Bohmann a Koppenhágai Egyetem kutatóival 49 gerinces állatfajt, köztük emlős-, madár-, hüllő-, kétéltű- és halfajokat azonosított egy állatkertben.
A kutatás alatt a két csoport ügyelt rá, hogy a DNS-minták ne szennyeződjenek.