Nem csak az óceánok élővilágára jelent veszélyt
Az óceáni mikroműanyagok apró műanyagrészecskék vagy műanyagszálak, amelyek a vízben lebegve könnyen elfogyaszthatóvá válnak az ott élő halak számára. Amikor ezeket a halakat emberek vagy más állatok fogyasztják el, a mikroműanyagok bekerülnek a szervezetükbe, ahol komoly egészségügyi problémákat okozhatnak.
Az óceánokba kerülő mikroműanyagok számos forrásból származhatnak kezdve a műanyag csomagolásokon át egészen az utakról lemosott autógumirészecskékig, amelyek a vízelvezető csatornába kerülnek. A brit Plymouthi Egyetem tudósi ezen a vonalon elindulva kezdtek kutatni egyéb vízben lebomló szennyezőanyag után és egy eddig kevéssé vizsgált, de annál általánosabb eszközhöz jutottak: a halászhálók behúzásához használt polimer kötelekhez.
Méterenként 20 mikroműanyagdarab
Laboratóriumi szimulációk és helyszíni kísérletek során egyaránt megállapították, hogy az egyéves kötelek minden egyes méterenként körülbelül 20 mikroműanyagdarabot juttatnak az óceánba. Ez a szám a kétéves kötelek esetében méterenként 720 darabra, a tízéves kötelek esetében pedig több mint 760 darabra emelkedett.
Ezeket a számokat figyelembe véve úgy becsülték, hogy egy 50 méter hosszú új kötél minden egyes behúzáskor akár 2 ezer mikroműanyagdarabot juttathat az óceánba. A régebbi kötelek esetében ez a szám akár 40 ezer darab is lehet. További becslések szerint az Egyesült Királyság halászflottája - amely több mint 4500 hajót számlál - évente 326 millió és 17 milliárd közötti mennyiségben bocsát ki mikroműanyagdarabkákat.
Iparági szabványok bevezetésére van szükség
A kutatáshoz során mért adatokat egy 2,5 kg-os súly behúzásához számolták, ami azt jelenti, hogy nagyobb súlyok vontatása nagyobb súrlódást és ezáltal nagyobb mennyiségű szennyezést is jelenet, mert több mikroműanyagdarab jut az óceánba. A kutatást vezető tudós, Dr. Imogen Napper arra hívta fel a figyelmet, hogy a kutatási eredmények rámutatnak arra, hogy a tengerészeti iparágban sürgősen szükség van kötelek karbantartására, cseréjére és újrahasznosítására vonatkozó szabványokra.
Ugyanakkor azt is mutatja, hogy a szintetikus kötelek tervezésében folyamatos innovációra van szükség, amelynek konkrét célja a mikroműanyag-kibocsátás csökkentése
– mondta Napper.
A cikk szerzője Krakkai Alexandra
(Borítókép: Unsplash/Stijn Swinnen)