Rekordszámú aláírás érkezett a petícióra, ami havi 2000 dolláros (615 ezer forintos) segélyt követel az amerikai szövetségi kormánytól.
Továbbra is gyengélkedik az amerikai munkaerőpiac, melyet a Biden-kormány által kiírt munkanélküli segélyek egyáltalán nem segítenek elő. A 2020 decembere és 2021 szeptember közt érvényben lévő heti 300 dolláros támogatás közel 7,5 millió embert érintett, azonban ezzel az összeggel sokan olyan jól jártak, hogy nem akarnak visszatérni a munkaerőpiacra.
A szövetségi kormány már eddig is elképesztő, több mint 42 000 dollárt költött fejenként a COVID-hoz kapcsolódó segélyprogramokra. Mégis amerikaiak milliói nyilvánvalóan elégedetlenek – és állandó havi 2000 dolláros (615 ezer forintos) segélyt (stimulus check) követelnek, ami jóval több az eredeti 300 dolláros összegnél.
Biden azonban elzárta az ingyenpénz-csapot, és a segélyhez szokott amerikaiak ezt olyannyira nem tudják elfogadni, hogy lassan rekord aláírást ér el az pénzcsapok újranyitását követelő petíció.
Az eredetileg 2020-ban létrehozott Change.org petíció, amely az ingyenpénzt követeli, továbbra is növekvő támogatást élvez, és már közelít a 3 millió aláíráshoz – a Newsweek beszámolója szerint e hatalmas mérföldkő elérése minden idők egyik legnépszerűbb Change.org petíciójává tenné.
A petíció felszólítja a kongresszust, hogy „támogassa a családokat, a felnőttek számára 2000 dolláros, a gyerekek számára pedig 1000 dolláros azonnali kifizetéssel, és a válság idejére rendszeres tesztelésekkel”.
Tulajdonképp sokkal több, az adófizetők által finanszírozott csekket akarnak. A Fee újságírója, Brad Polumbo cikkében rámutat, hogy miért olyan félrevezető ez a törekvés.
A petíciót a #MoneyForthePeople hashtag alatt népszerűsítik, és azzal az általános érveléssel, hogy az amerikai emberek pénzügyi támogatást érdemelnek a sokak számára továbbra is nehéz időszakban. Az állandó segély koncepciója a „pénzt adni az embereknek” elképzelésen alapszik, azonban téves keretbe van foglalva – írja Polumbo.
Margaret Thatcher híres mondását idézi az újságíró, miszerint „a szocializmussal az a baj, hogy végül elfogy a mások pénze”. Valójában nagyon gyorsan elfogy.
„Egy ilyen hatalmas közkiadást nem lehet és nem is fogunk tudni finanszírozni kizárólag a »gazdagok« vagy a »nagyvállalatok« megadóztatásával,
mind matematikai értelemben, mind pedig azért, mert ezek a vállalatok rendelkeznek azokkal az erőforrásokkal, amelyekkel könnyen megkerülhetik az adókat vagy átháríthatják a költségeket” – mutat rá Polumbo.
Itt az egyszerű igazság: ahhoz, hogy a munkásosztálybeli amerikaiaknak havi segélyeket adhassanak, közvetlenül vagy közvetve jelentősen meg kellene emelni az adókat, amelyeket ugyanezeknek az amerikaiaknak kellene megfizetniük. Ha másként teszünk, akkor áldozatul esünk annak, amit Ludwig von Mises közgazdász a „Mikulás-elvnek” nevezett – mutat rá Polumbo, majd idéz Mises Bureaucracy című könyvéből:
„Az igazság az, hogy a kormány nem tud adni, ha nem vesz el valakitől. A kormány és vezetői nem rendelkeznek a mitikus Mikulás hatalmával.
Nem tudnak költeni, csak úgy, hogy egyesek zsebéből vesznek ki mások javára” – írja könyvében a közgazdász.
Ezért van az, hogy sok kormányzati segélyprogram valójában egyáltalán nem serkenti a gazdaságot. Egyszerűen csak átcsoportosítják a pénzt, a gazdaság egyik helyéről elveszik, és máshol osztják szét, és eközben a pénz nagy része szimplán a rossz szervezés vagy a korrupció miatt rossz zsebekbe vándorol – húzza alá Polumbo.
Az eddigiekből világossá válik, hogy senkinek sem segítünk igazán azzal, ha az egyik zsebébe pénzt rakunk, hogy aztán a másik zsebéből ugyanannyi összeget elvegyünk. A szövetségi kormány „hatékonyságát” mutatja, hogy a segély elsőkörös kiosztásakor milliárdokat küldtek halottaknak és milliókat véletlenszerűen európaiaknak, de a bűnözőknek is jutott bőven. Hasonló működési zavarok elkerülhetetlenül kísérnék a tartósabb újraelosztási rendszereket is.
Teljesen érthető, hogy a továbbra is küszködő amerikaiakat vonzza a feltétel nélküli kormányzati segély gondolata. „Pedig az elképzelés, hogy a semmiért kapunk valamit, csak egy megnyugtató fikció – akárcsak a Mikulás” – zárja gondolatait a Fee újságírója.
Borítókép: MTI/AP/Evan Vucci (szerk.)
„Washingtonból nézve a világ” – A Stratéga ezúttal az amerikai fővárosban járt, ahol szó esett a migrációs válság valódi tétjéről, Trump külpolitikájáról és Magyarország békepárti szerepéről.
Akármilyen mély politikai megosztottságot élünk is át, hazánk még mindig egy nyugalmas szeglete a nyugati világnak. Szilvay Gergely írása.
Nem akármilyen csomag indul Ukrajnába.
Az amerikai elnök látszólag egyáltalán nem foglalkozik Grönlanddal mostanában.
Egyetlen amerikai cég többet ér, mint az Európai Unió húsz legnagyobb tőzsdén jegyzett vállalata együttvéve.
Magyar Péter EP-képviselője igyekezett gyorsan kereket oldani a Mandiner riportere elől.
„Washingtonból nézve a világ” – A Stratéga ezúttal az amerikai fővárosban járt, ahol szó esett a migrációs válság valódi tétjéről, Trump külpolitikájáról és Magyarország békepárti szerepéről.
A Le Figaro szerint elkezdtek komolyan aggódni az EU-ban.
