Svédországban még arra is kilenc évet várhat egy fiatal, hogy bérlakáshoz jusson

Sokkal kevesebb svéd fiatal él a szüleivel, mint a többi európai országban, de ennek megvan az ára. A BBC-nek nyilatkozó 20 éves Oscar Stark elmondta, hogy oda kell figyelnie arra, hogy mit tesz a bevásárlókocsijába, mivel a

A lapnak Stark az nyilatkozta, hogy nem talált havi 11 ezer koronánál (~380 ezer forint) olcsóbb albérletet, de mivel a szülei távol laknak a várostól cselekednie kellett a svéd fiatalnak. „Nincs más választásom, de természetesen nem vagyok elégedett” – mondta a BBC-nek a 20 éves Stark.

Az albérletek hiánya a svéd városokban komoly fejtörést okoznak az országban élő fiataloknak, pedig Svédország a második világháború óta államilag fogja vissza a bérleti díjakat.

Az országos szabályok, valamint az államilag jóváhagyott bérlői és bérbeadói szövetségek közötti kollektív megállapodások értelmében igyekeznek a bérleti díjakat alacsonyan tartani. Elméletben mindenki feliratkozhat a városok államilag indított várólistájára, amit a svédek egyszerűen közvetlen (first-hand) bérleti szerződésnek hívnak. Ha egyszer egy bérlő hozzájut ezekhez az értékes szerződésekhez, akkor az egy életre szól – írja a BBC. A problémát az jelenti, hogy

de a felkapott belvárosi kerületekben a várakozási idő megduplázódik – derül ki a Bostadsförmedlingen, egy fővárosi lakásügynökség adataiból. A várakozási idő 10 évvel ezelőtt még csak öt év volt – teszi hozzá a BBC.

Ahol persze van elsődleges piac, ott felütik fejüket a másodlagos piacok: Svédországban is ez történik, így az elsődleges szerződéssel rendelkező kiváltságosok visszaélhetnek helyzetükkel (azzal, hogy ők már bebiztosították maguknak a kevés, állami szabályozás alá eső bérlemény egyikét). A lakást szerzők pedig extrém drágán adják tovább a lakást – azaz itt ténylegesen a magyarban albérletnek nevezett jelenség alakul ki. A helyzeten alig segít, hogy elvileg léteznek szabályozások, amelyek tiltják a bérlők kizsákmányolását.

Az államilag szabályozott, bürokratikus rendszer miatt az európai átlagtól messze elmarad a svéd ingatlanközvetítők és vállalati lakások száma is.

Az albérletpiacon történő feltorlódás (ami egyfajta hiány) jelentősen gyorsította az áremelkedést, annak ellenére, hogy pont ennek megfékezése miatt hoztak létre az állami szabályozást. A BBC által megszólaltatott Stark szerint

mivel a svéd fiatal úgy véli, hogy az államilag szabályozott bérlakásrendszernek köszönhetően kétszeres árat fizet a lakásért. Sokszor rokonokon és barátokon keresztül juthatnak hozzá az államilag szabályozott albérletekhez a svéd állampolgárok, ami jelentősen megnehezíti az újonnan beköltöző fiatalok lakáskeresését – írja a BBC.

Tovább nehezíti a fiatalok lakhatását, hogy egész Európában Svédországban a legmagasabb az egyszemélyes háztartások száma, azaz itt különösen megszokott, hogy az emberek egyedül élnek. Ez azt jelenti, hogy kevesen vesznek ki nagyobb lakásokat barátokkal, rokonokkal összeállva, ennek kevésbé alakult ki a kultúrája. A BBC-nek nyilatkozó Stark elmondta, hogy ez kulturális alapokon is nyugszik, mivel a svédek nagyon introvertáltak. Ennek ellenére az Abbé Pierre Alapítvány májusi jelentése szerint 2009 óta 11,5 százalékkal nőtt azoknak a svéd, alacsony jövedelemmel rendelkező fiataloknak a száma, akik túlzsúfolt ingatlanokban laknak.

A 29 éves Stockholmban élő, orosz származású Mara Grigorenko a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy rengeteg barátja van nehéz helyzetben, mert

Grigorenko kilenc év várakozás után jutott egy szabályozott albérlethez a svéd fővárosban – írja a BBC.

Régiós problémák

A nehézségek ellenére Svédország jobb helyzetben van lakhatás terén, mint sok európai ország – véli a BBC. Az Eurostat adatai szerint a svédek 8 százaléka él olyan háztartásban, ahol a rendelkezésre álló jövedelem több mint 40 százalékát költik lakhatásra, míg az Egyesült Királyságban ez az arány 15 százalék, de Görögországban csaknem 40 százalék. A BBC-nek nyilatkozó 37 éves nő egy éve költözött el Londonból Stockholmba és szerinte a lakhatás problémája nem kizárólag Svédországban van jelen. „Az Egyesült Királyságban az albérletek gyakran régiek és nincsenek karbantartva, ennek ellenére a bérleti díjak sokkal magasabbak, mint Svédországban” – mondta el a lapnak nyilatkozó nő.

Sokan azzal érvelnek, hogy az albérletpiac telítettsége azt az aggasztó mintát tükrözi, hogy

– írja a BBC.

A Svéd Vállalkozások Szövetsége szerint a lakhatási probléma jelentős hatással van a gazdaságra is. A szervezet állítása szerint a cégek egyötöde nehezen talált munkaerőt a lakások hiánya miatt, pedig a főváros folyamatosan szívná magába a szakképzett munkaerőt.

Úgy tűnik tehát, hogy a túlszabályozott svéd rendszer már a társadalmi mobilitást, a fiatalok előrejutását és kiszámítható életvitelét is gátolja, hiszen azok kevésbé tudnak stabil kereteket teremteni a munkavállaláshoz, tanuláshoz, majd a családalapításhoz.

Az albérleti szerződéseket ráadásul újabb bürokratikus szabályok korlátozzák időben is, így a másodpiaci bérlőknek rendszeresen lakóhelyet kell váltaniuk. Sokan vannak, akik egy évben többször is költözködésre kényszerülnek.

Ilyen körülmények között nem csoda, ha frusztrálónak tartják akár stockholmi cégek is, amikor alig tudnak ingatlant találni a külföldről érkező munkavállalóiknak.

Nincs konszenzusos megoldás

A probléma megoldására a svéd kormány ingatlanépítéssel reagált, de a végleges megoldásban nincs teljes egyetértés a döntéshozók között. A Länsstyrelsen – önkormányzatokat és a nemzeti hatóságokat összekötő állami szerv – adatai alapján 2015 és 2019 között 83 ezer új lakást építettek Stockholmban, viszont egyes ellenzéki, jobbközép pártok azt szeretnék elérni, hogy a svéd kormány támogatásokat – például alacsonyabb jelzálog-fizetési követelményeket - vezessen be annak érdekében, hogy a fiatalok könnyebben jussanak saját ingatlanhoz. Ez ellen azt hozzák fel a baloldali döntéshozók, hogy a többi európai városhoz hasonlóan a magántulajdonosok a jövőben magasabb árakat szabhatnak meg kiadáskor.

Pedig valójában épp az lehet az egyik megoldás, ha a svéd tulajdonosok szabadon állapíthatnák meg, milyen összegért adják ki az ingatlanukat – így profitálni lehetne a kiadásból, ami új befektetéseket vonzana az ingatlanpiacra és növelné a kínálatot.

A jelenlegi rendszerrel a baloldal persze saját befolyását és hatalmát is növeli, hiszen széles társadalmi rétegek függnek az államilag szabályozott lakhatástól.

Dennis Wedin, a Mérsékelt Párt lakásügyi szóvivője szerint az új piaci modellnek pontosabban kell áraznia az albérleteket. Wedin javaslata alapján a belvárosban kissé nőnének, míg a külvárosban csökkennének az árak.

A balközép nemzeti koalícióját vezető szociáldemokraták még a nyár előtt elkezdték tervezni azt a reformot, ami engedélyezné az újépítésű lakások piaci alapokon nyugvó kiadását, de júniusban meghátráltak az ötlettől. Karin Wanngård Stockholm Szociáldemokrata vezetője elmondta, hogy támogatja a szabályozott albérletek rendszerét, mert ez lehetővé teszi, hogy mindenki megfizethető áron juthasson hozzá a kiadó lakásokhoz. Wanngård elmondása szerint a piaci alapon működő albérletpiac felnyomná az árakat, ami azt eredményezné, hogy Stockholm kevésbé lenne nyitott az alacsony jövedelemmel rendelkező állampolgárok számára – írja a BBC. A Szociáldemokrata politikus elismerte, hogy jelentős beruházásokkal és fejlesztésekkel és legalább tíz évre lenne szükség, hogy a várakozási időt kevesebb, mint egy-két évre csökkentsék a szabályozott albérletek esetében.

Látszólag a döntéshozók nem akarnak változtatni a jelenlegi helyzeten, de a svéd lakosság jelentős növekedése a közeljövőben tovább fogja rontani a lakhatási problémákat az elemzők szerint.

Stockholm Európa egyik leggyorsabban növekvő városa. A szakértők szerint 2030-ra 400 ezer emberrel többen fognak élni a régióban, mint most, ami azt jelenti, hogy a lakhatási kérdés megoldása egyre nehezebb lesz.

A BBC kiemeli, hogy a svéd szabályozások célja, hogy az ingatlanokhoz ne kapcsolódjon hosszú távú profit. Tegyük hozzá: a piacgazdasági ösztönzők ilyen erős megsértése nem véletlenül okozott a városban instabilitást.

Egyes bérlők szerint az eredeti szándék jó volt, de a piaci folyamatok és a demográfiai változások elmentek a rendszer mellett, amely azokra nem tudott reagálni.