Még egy remek hely a harmadik világháború kirobbantására – igencsak forrósodik a helyzet az Északi-sarkon
Nukleáris elrettentés, flották és bombázók – ez az a hely, ahol a Nyugat igazán tarthat Oroszországtól, mutatjuk, miért!
A korábban a történelem végéről értekező szakértő nemrég az Economistban közölt cikket az amerikai hegemónia jövőjéről. A tudós szerint nem Afganisztánnal ért véget Amerika kora, hanem a belső polarizáltság gyengítheti meg az USA globális szerepét.
Habár az Afganisztánból az elmúlt hetekben érkező képek sokakat megrázhattak, s egyesek szerint ez olyan fordulópont a történelemben, mely szimbolikusan jelenti az amerikai hegemónia végét, Francis Fukuyama szerint már sokkal korábban eljött az USA hanyatlása, méghozzá sokkal inkább belső, mintsem külső okoknak betudhatóan. Ennek ellenére a kutató szerint
„az ország még sokáig nagyhatalom marad majd, az viszont, hogy pontosan mekkora befolyással bír majd, inkább attól függ majd, hogy mennyire tudja megoldani a belső problémáit, mintsem a külpolitikától.”
Fukuyama úgy véli, hogy az amerikai hegemónia csúcsidőszaka a berlin fal leomlásától nagyjából a 2007-2009-es pézügyi válságig tartott. Ekkor azonban „az ország túlbecsülte a katonai erő aziránti hatékonyságot, hogy gyökeres politikai változásokat hozzon”, amikor Afganisztán után Irakban is háborúzni kezdtek. Ezek a háborúk azonban elhúzódtak, majd pedig a pénzügyi válság az USA által vezetett globalizáció okozta világszintű egyenlőtlenségekre világított rá minden addiginál élesebben. Ennek ellenére viszont a kutató méis úgy véli, hogy az USA-nak még mindig számos olyan kulturális és gazdasági előnye van, mellyel kevés más nemzet veheti fel a versenyt.
Ez eleinte csak a hagyományos politikai kérdéseknél jelent meg, mint például az adópolitika, viszont mára gyakorlatilag semmiben nem tudnak konszenzusra jutni az amerikaiaik és teljes kulturális identitásokról vitatkoznak – fejti ki Fukuyama. A polirizáció napjainkban már az élet minden területére kiterjed; lényegében két külön valóságot látnak a „a kék és a vörös amerikaiak”. Mindez pedig a történész szerint a külpolitikára is rányomta bélyegét: amíg az Obama-adminisztráció idején a republikánusok vádolták túlzott oroszbarátsággal a demokratákat, addig Trump Putyin felé fordulása idején fordult a kocka.
A republikánus-demokrata megosztottság kapcsán az amerikai gondolkodó Tucker Carlson magyarországi látogatására is kitér, akiről azt írja, hogy „azért utazott Budapestre, hogy Magyarország autoriter miniszterelnökét, Orbán Viktort ünneplje;
»a libsik felhúzása« [owning the libs] fontosabb volt, mint a demokratikus értékek melletti kiállás”.
Fukuyama mindennek következtében úgy véli, hogy a megosztottság már eddig is ártott az USA világszintű befolyásának. Az Egyesült Államok puha ereje csökkenőben van, mivel az amerikai intézmények és társadalom már egyre kevésbé vonzóak a világ számára – állapítja meg a kutató.Ezt látva pedig Fukuyama meg is vonja a konklúziót:
„az Egyesült Államok nem valószínű, hogy visszaszerzi korábbi hegemón státuszát, és nem is kellene erre törekednie.
Amiben reménykedhet, hogy hozzá hasonló gondolkodású országokkal együtt fenntarthat egy demokratikus értékekkel szemben barátságos világrendet. Az hogy ez sikerül-e, nem a rövidtávú kabuli intézkedéseken fog múlni, hanem hogy helyreáll-e egy nemzeti identitás és egy otthoni cél” – írja a szerző.
Fukuyama eredeti cikkét az Economist oldalán itt olvashatja.
(Címlap: Francis Fukuyama amerikai filozófus, közgazdász előadást tart a Közép-európai Egyetem (CEU) Democracy and Its Discontents című konferenciáján 2015. október 9-én. MTI Fotó: Balogh Zoltán)