Benépesített galaxis: merre halad az emberiség jövője?

Karnofsky egyébként az Open Philanthropy Project vezetője és a GiveWell társalapítója. Ez egy olyan civil szervezet, amely adománygyűjtéssel és a jótékonysági szervezetek vizsgálatával kívánja támogatni, hogy a jó célokra szánt pénzek, valóban a megfelelő helyre kerüljenek. 

„Vad” időket élünk

Szerinte amennyiben ez bekövetkezik, akkor a század, amiben élünk, döntően meghatározhatja az egész galaxis jövőjét a következő évmilliárdokra. Fontosnak véli ugyanakkor, hogy minden oldalról meg kell vizsgálni a lehetséges jövőképek forgatókönyveit, mert bizony tisztában kell lennünk a jelen kor fontos szerepével, és sok megdöbbentő vagy félelmetes alternatíva is felmerülhet. 

Mielőtt Holden Karnofsky kifejtené elképzeléseit a lehetséges jövőt illetően, leszögezi, hogy az emberiség (vagy annak valamilyen digitális leszármazottjának) kiáramlását a galaxisba nem tekinti egyértelműen pozitív eshetőségnek, különösen, ha az emberi tevékenység egyben akadálya más életformák felbukkanásának. Központi gondolata inkább az, hogy a jelen kor, amelyben élünk, egy nagyon jelentőségteljes és „vad” korszaka a galaxis és az emberiség történetének. 

Az évszázad végén talán már költözhetünk

Elmélete szerint, jó esély van arra, hogy 2100-ra robbanásszerű növekedést érünk el a termelékenység terén, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy addigra „technológiailag érett” civilizációnak nevezhetjük magunkat. Ez pedig azt jelentené, hogy:

• képesek leszünk űrhajókat küldeni a galaxis bármely pontjára, sőt, akár azon túlra is;
• ezek az űreszközök eredményesen bányászhatnak hasznos nyersanyagokat, illetve bárhol felépíthetnek robotokat, számítógépeket vagy hatalmas, tartósan lakható településeket. 

Karnofsky elképzelhetőnek tartja, hogy most vagyunk az elején annak a rövidke időszaknak, amely alatt a szinte élettelen galaxisunk nagyrészt lakott területté válik. Számára lenyűgöző belegondolni, hogy az elképesztő számú emberi lény közül, akik valaha létezni fognak, mi még az elsők között vagyunk, illetve, hogy a galaxisunk több százmilliárd csillaga közül éppen a miénken alakultak ki azok a lények, amelyek benépesítik majd akár az egész univerzumot. 

A „konzervatív” nézet

Azt talán sokan nem tartják elképzelhetetlennek, hogy az emberiség meghódítja a világegyetem egy részét, azonban Karnofsky jóslata túl korainak tűnhet. Szerinte azonban már ebben az évszázadban képesek leszünk olyan fejlett mesterséges intelligenciát létrehozni, ami drasztikus növekedést eredményez a termelékenységben. 

Persze lehetséges, hogy mindehhez 500 évre is szükségünk lesz, de ha belegondolunk, hogy ez 5-10-szer több, mint amennyi ideje számítógépeket használunk, vagy hogy az több idő, mint amennyi azóta eltelt, amikor Isaac Newton elkezdte hiteles kísérleteit a fizikai törvényeinek megismerése érdekében. Azóta pedig hatalmas tudományos és technológiai fejlődés ment végbe, melynek üteme ráadásul az utóbbi évtizedekben rohamosan gyorsult.

Szintén elképzelhető alternatíva, hogy gazdasági és tudományos fejlődésünk elért egy maximumot és ezután inkább stagnálni fog, talán visszaesik. Így elképzelhető, hogy a mai civilizációk összeomlanak, aztán majd hosszú idő után mások újra felemelkednek, hogy a fejlődés bizonyos pontján újra elbukjanak. Ebben az esetben valóban nem számíthatunk a galaxis meghódítására már akár az évszázad végén, de várhatóan akkor is lesz olyan fázisa ennek a fejlődési hullámzásnak, amikor képesek leszünk más bolygók meghódítására. Igaz, így ez a folyamat beletelhet akár 100 ezer évbe is, bár ez tízszer annyi idő lenne, mint amennyi azóta eltelt, amióta az emberi civilizáció megjelent a Földön. 

Karnofsky elismeri, hogy ebben az esetben nincsen igaza a jelen kor kiemelkedő fontosságát illetően, de így is azt gondolja, hogy a ma élő emberek azon kevesek közé tartoznak, akik egy jelentős időszakban élnek. Bár az számára is kérdés, hogy azok a dolgok, amiket azért teszünk meg, hogy jobb világot teremtsünk, közelebb visznek-e a történelmi galaktikus hódítás megvalósításához.

A „szkeptikus” nézet

A kétkedő elképzelés szerint az emberiség (vagy annak néhány, akár digitális, leszármazottja) soha nem fog letelepedni más bolygókon és nem népesíti be a galaxist. Ennek számos oka lehet:

• Kiderülhet, hogy lehetetlen feladat az űreszközök, napelemek és robotok telepítése és használata más égitesteken, így az emberi civilizáció képtelen a Földön kívüli életre.
• Esetleg, ha technológiailag megvalósítható is a feladat, de nem találunk majd elegendő vállalkozó szellemű jelentkezőt a küldetések megvalósításához.
• Előfordulhat, hogy képesek vagyunk ugyan eljutni és városokat, bázisokat építeni szerte a galaxisban, azonban a környezeti feltételek miatt ezeken a helyeken az élet fenntarthatatlannak bizonyul hosszabb távon.
• Persze, az is előfordulhat sajnos, hogy az emberiség elpusztítja saját magát, még azelőtt, hogy ezt a grandiózus feladatot végrehajtaná. Itt azonban számításba kell venni, hogy amennyiben az emberiség által fejlesztett mesterséges intelligencia okozza fajunk pusztulását, akkor az MI képes lehet arra, hogy saját technológiát építsen, és ő maga hódítsa meg az egész galaxist. Ez pedig, végülis áttételesen, emberi gyarmatosításként is felfogható. 
• Megtörténhet, hogy egy földönkívüli faj azelőtt elterjed a galaxisban, mielőtt az emberiség megtenné azt. Erre azonban azért is kicsi az esély, mert az univerzum születése óta, azaz 13,77 milliárd éve nem történt ez meg, úgyhogy talán a következő évmilliókban sem fog. 
• Az sem kizárható, hogy valamilyen földönkívüli faj már mostanra sikeresen meghódította a galaxist, csak valamilyen oknál fogva mi ezt nem látjuk, nem érzékeljük. Akár azért, mert szándékosan rejtik el magukat, és készek bármikor megakadályozni, hogy mi emberek terjeszkedni kezdjünk más égitesteken. 
• Karnofsky szerint azzal a lehetőséggel is számolni kell, hogy az egész életünk és világunk csupán egy álom, esetleg valamilyen szimuláció és egyáltalán nem a valóság. 
• És persze lehet valami olyan ok is, amelyre a szerző most nem gondolt.

Ez elég sok lehetőség ahhoz, hogy kételkedjünk a megvalósításban, még akkor is, ha több alternatíva kifejezetten elképesztőnek tűnik. 

(illusztráció: igafencu.com)

Miért vad az összes lehetséges nézet: a Fermi-paradoxon

A Fermi-paradoxon egy feltételezhető ellentmondás a földön kívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége, és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között. Elméletileg az univerzum kora, és a benne található hatalmas számú csillag vagy galaxis arra engedne következtetni, hogy amennyiben a Föld egy tipikus bolygó, akkor hatalmas számban kell hasonló égitesteknek lenniük, így nagy számban kellene léteznie máshol is értelmes életnek.

Enrico Fermi, fizikus azonban felvetette a kérdést, hogy akkor vajon hol vannak?

Hiszen ha sok ilyen civilizáció létezik, akkor rendkívül furcsa, hogy még sosem találtunk olyan idegen űrszondát, rádióadást vagy űreszközt a Tejútrendszerben, amely nem a Földről származik. 

Karnofsky elismeri, hogy ugyanolyan „vad” elképzelés, hogy soha nem fogjuk benépesíteni a galaxist, mint ha azt gondoljuk, hogy jó esélyünk van a Tejútrendszer meghódítására. Szerinte van azért néhány olyan alternatíva, amiket jelenleg könnyebb elképzelni. Például, ha egy többnyire lakott galaxisban élnénk, amely emberek és földönkívüliek által vegyesen került benépesítésre. Így egy sűrűn lakott űrrégióban lennénk, ahol lakott bolygókkal volnánk körülvéve. A lakatlan égitestek hiányából és a történelemkönyvekből pedig tudhatnánk, hogy nem egy kezdetleges életforma vagyunk. 

Komoly küldetés vár ránk

Ez viszont azt jelentené, hogy a galaxis meghódításához vezető út legnehezebb és legvalószínűtlenebb lépésein már túl vagyunk. Ami ismét azt igazolja, hogy egy nagyon különleges korban, egy kivételes lehetőség előtt állunk, egy szokatlan naprendszer korai szakaszában. Karnofsky szerint nézeteit az tudná jelentősen módosítani, amennyiben hirtelen az intelligens élet nyomaira bukkannánk valahol a galaxisban. Mivel ez azt is jelentené, hogy van valami, ami megállította azt a másik fajt a terjeszkedésben, ami viszont nagy eséllyel számunkra is leküzdhetetlen akadály lenne. De Holden Karnofsky hisz abban, hogy ez a végtelenül apró kék pont az univerzumban, potenciális forrása lehet a Tejútrendszer meghódításának, és így a Föld lehet az eredete egy galaxis méretű civilizáció kibontakozásának.