Az urbanizáció a fejlődés oka vagy annak eredménye?

Sok ember sok tudást halmoz fel

Eredményeik szerint ugyanis, amikor a vidéki munkások a városba költöznek, az általuk képviselt intellektuális- és humánerőforrás olyan technológiai változásokat eredményez, melyek javítják a termelékenységet, ezáltal a növekedés motorjává válnak. A városokban nagyobb számban összegyűlt embertömegben számtalan interakció jön létre, ami tudáscseréhez és innovációhoz vezet. A tudós páros által kidolgozott modell összhangban van azzal a ténnyel, hogy Nyugat-Európa és különösen Anglia, a 18. század közepén ért el korábban soha nem látott magas szintet az urbanizáció, éppen úgymond, az ipari forradalom előestéjén.

A kutatás ideje alatt Brunt és García-Peñalosa arra jutott, hogy a városok kulcsszerepet játszanak az ismeretek létrehozásában és terjesztésében. Mivel sok embert foglal magába egy-egy város, így könnyen jönnek létre olyan találkozások az egyének között, melyek tudáscserét eredményeznek, a felek által a tudás könnyen tovább is terjed, így nagyobb eséllyel jönnek létre különféle innovációk. Modelljükben a gyártás a városokban történik, így ott jön létre a tudás és ott terjed el. Ebben a megközelítésben az iparosodást bármilyen olyan esemény fellendítheti, amely miatt fokozódik a lakossági beáramlás a városba. Ilyen esemény lehet például a mezőgazdaság kedvező teljesítménye, ami élelmiszer bőséget okoz a városban, és odavonzza a vidéki éhezőket. 

(fotó: themandarin.com.au)

Az innovációt elsősorban nem a pénz motiválta

A növekvő városi lakosság között egyre nagyobb számú interakció jön létre, ahol az ötletek hatékonyan és gyorsan tökéletesednek és terjednek, amelynek üteme egyenesen arányosan növekszik a városlakók számának emelkedésével. Így a népesség növekedése a termelékenységet is növeli a gyártásban, ami tovább ösztönzi a munkavállalókat, hogy vidékről a városokba költözzenek, ami aztán további tudáshoz és fejlődéshez vezet.

Véleményük szerint ugyanis az innovációt nem a piaci tevékenységek, hanem a társadalmi interakciók eredményének kell tekinteni. Ezt igazolja az is, hogy a korai újítókat, feltalálókat nem az anyagi haszon, sokkal inkább a társadalmi elismerés és elfogadottság motiválta. 

További bizonyíték az elméletre, hogy a 18. század közepén, az ipari forradalom elvitathatatlan jellemzője volt, hogy ugrásszerűen megnőtt a tudás, a termelés és a termelékenység viszont nem követte azonnal. Ezek növekedésére csak néhány évvel később, késleltetve került sor. Annak, hogy miért elsősorban Angliában és Európában mentek végbe ezek a folyamatok, számos oka van. A mezőgazdaság és az ipar termelékenysége az új technológiáknak köszönhetően, új növényfajok bevezetése és elterjedése, lakossági válsághelyzetek és a mezőgazdasági szektorra nehezedő megnövekedett költségvetési nyomás mind a tényezők között lehet. A tanulmány szerint, a különböző országokban változatos okok eredményezték a városok növekedését, az viszont közös jellemző, hogy az urbanizáció gyakori és fontos tényezője volt a gazdasági növekedési folyamatoknak.