Véleményük szerint ugyanis az innovációt nem a piaci tevékenységek, hanem a társadalmi interakciók eredményének kell tekinteni. Ezt igazolja az is, hogy a korai újítókat, feltalálókat nem az anyagi haszon, sokkal inkább a társadalmi elismerés és elfogadottság motiválta.
További bizonyíték az elméletre, hogy a 18. század közepén, az ipari forradalom elvitathatatlan jellemzője volt, hogy ugrásszerűen megnőtt a tudás, a termelés és a termelékenység viszont nem követte azonnal. Ezek növekedésére csak néhány évvel később, késleltetve került sor. Annak, hogy miért elsősorban Angliában és Európában mentek végbe ezek a folyamatok, számos oka van. A mezőgazdaság és az ipar termelékenysége az új technológiáknak köszönhetően, új növényfajok bevezetése és elterjedése, lakossági válsághelyzetek és a mezőgazdasági szektorra nehezedő megnövekedett költségvetési nyomás mind a tényezők között lehet. A tanulmány szerint, a különböző országokban változatos okok eredményezték a városok növekedését, az viszont közös jellemző, hogy az urbanizáció gyakori és fontos tényezője volt a gazdasági növekedési folyamatoknak.