A gazdaságpolitika céljait illetően három kulcsszavunk lehet a biztonságos, bevonó bővülés.
A szerző közgazdász
2025 elején úgy tűnik, hogy a német gazdaság bármilyen mély gödörből áteshet egy mélyebbe.
A makrostatisztikák, az iparági mutatók és a vállalati csődhullámok is arról árulkodnak, hogy Németország strukturális problémákkal küzd.
Évtizedek óta nem történt olyan, hogy két éven át stagnáljon a gazdaság, és a második világháború óta nem toporgott ennyi ideig egy helyben, hiszen a koronajárvány előtti évhez képest máig nem történt érdemi növekedés. A Financial Times a közelmúltban hosszú cikkben részletezte a Scholz-korszak folyamatos hanyatlását. A liberális lap persze Oroszország háborúját teszi felelőssé a német gazdasági csoda elmaradásáért, mi azonban tudjuk, hogy az ideológia- és vágyvezérelt, a valóságtól elrugaszkodott gazdaságpolitika és az ennek jegyében elindított szankciós gazdasági háborúskodás ütött vissza. Nem véletlen, hogy a gazdasági válság politikai válságot és előrehozott választásokat eredményezett.
Az ipari termelés 10 százalékkal elmarad a járvány előtt mérttől, így nem csoda, hogy az iparági folyamatok is borúsak. Az Ifo intézet felmérése alapján az autóipari cégek helyzetértékelése az elmúlt négy év legrosszabb szintjét érte el,
egyre több vállalat tárgyal leépítésekről és további csődeljárásokra lehet számítani.
A vállalati csődbejelentések száma jelentősen nőtt, tavaly közel 17 százalékkal, a csődök száma pedig a 2009-es szintet közelítette meg. Tavaly megközelítőleg 19 ezer munkahely szűnt meg a német autóiparban, mutatta ki az EY könyvvizsgáló és tanácsadó cég, amelynek autóipari szakértője a német autóipar „masszív és mindenre kiterjedő válságát” emelte ki.
A döntéshozók a német chipgyártás felépítésében látták az egyik menekülőutat, de mára a projektek elakadtak és a terv kudarcba fulladt, ami szintén jelzi, hogy a globális befektetői közösség kedvezőtlen ítéletet mondott a kilátásokról. Nem csak új irányokat nem sikerült nyitni, de a hagyományos ipari nagyság is a múlté. A Gartner tanácsadócég előrejelzése szerint az európai és észak-amerikai autóiparban gyárbezárások jöhetnek idén, míg a kínai márkák terjeszkedése folytatódhat.
A folyamatra szemléletes példa, hogy a kínai autógyártók érdeklődnek a Németországban bezárásra ítélt Volkswagen-gyárak megvásárlása iránt, különös tekintettel a drezdai és osnabrücki üzemekre.
Az Európai Autógyártók Szövetsége (ACEA) közben arra kérte Brüsszelt, hogy gazdasági háborúskodás helyett legyen végre béke, az európai autóipar megmentése érdekében ők egyezséget szeretnének Donald Trumppal, elkerülve egy kereskedelmi háborút az Egyesült Államokkal. Az autógyártók nagyon is jól látják, hogy az uniós szabályok nyomása alatt, uniós szintű támogatás nélkül a nyugati és a keleti versenytársakkal szemben is elbuknak, mert riválisaink minden eszközzel támogatnak, míg az unió csak korlátoz, szabályoz és bírságol, ráadásul környezetvédelmi büntetéseken keresztül finanszíroztatja az európai gyártókkal a fő versenytársakat.
A WEF friss globális kockázati jelentése a világ üzleti vezetőinek vélekedését mutatja be az idén fenyegető veszélyekről: legtöbben a fegyveres háborúkat, majd az extrém időjárási eseményeket, a gazdasági háborúkat, a dezinformációt, a társadalmak szétszakadását (polarizáció) és a gazdasági hanyatlást említik, mint egy globális válság potenciális okozóit. Érdekesség, hogy az inflációt és a járványokat már csak legfeljebb a válaszadók egy százaléka tartja fenyegetésnek.
Itt kell megjegyezni, hogy a külső sokkok halmaza térdre kényszerítette már szomszédainkat is: Szlovákia, Románia és Ausztria a megrogyó gazdasága miatt durva megszorításokkal kezdi az évet,
míg itthon erre nincs szükség, sőt, világújdonságot jelentő adókedvezményeket jelentett be a kormányzat.
A globális környezetből súlyos kockázatokat, legnagyobb kereskedelmi partnerünktől az elmúlt évtizedek legmélyebb válságát, szomszédunkból a háború szelét kapjuk, ezért is adhat rendkívül pozitív jövőképet, hogy a magyar gazdaság a piaci várakozások szerint idén gyorsuló növekedésre képes. Már megindult a fogyasztási fordulat: 2024 első három negyedévében a magyar háztartások fogyasztási kiadásainak volumene nőtt az ötödik legnagyobb mértékben az unióban,
januárban pedig repülőrajtot jelentő 4,7 százalékos éves növekedésről, robbanásszerű évkezdetről beszélhetünk,
azaz ténylegesen átszivárgott a kiskereskedelembe a 16 hónapja tartó erős reálbérnövekedés, a fogyasztás így egyre erősebb lába lehet a gazdasági növekedésnek. A turizmusban talpraállás történt, a lakástranzakciók száma több mint harmadával nőtt tavaly illetve a használt- és újautó piacon is szép visszapattanás látszik.
A költéseket támogatja, hogy a lakossági hitelállomány növekedése az uniós élmezőnybe került az előző év végére.
A magyar lakosság egyelőre sokkal előrébb jár, mint a kis- és középvállalkozások, akiket egyelőre jobban visszahúznak az elmúlt évek,
viszont az Új Gazdaságpolitikai Akcióterv 21 pontja nagyban segíti a fogyasztási fordulat kiteljesedése mellett a vállalati fordulat megvalósulását is. Pozitívum, hogy a K&H nagyvállalati növekedési index tavalyi utolsó negyedéves adatai alapján az elmúlt három hónapban nagymértékben esett azon cégvezetők aránya, akik csökkenő beruházással számolnak a következő évben.
Az akcióterven túl is bizakodhatunk a növekedést felhajtó erőkben, mivel a kedvező statisztikák mellett a kormány a Trump-kártya kijátszására is törekszik, az idei évben fegyvernyugvásra kerülhet sor a szomszédban, illetve a gazdasági békét és a kölcsönös előnyökön alapuló összekapcsolódást hirdető magyar politika továbbra is vonzó lesz a versenyképességét megmenteni kívánó nyugati, a vámokat kikerülni igyekvő keleti vállalatoknak, és minden befektetőnek, aki gazdasági és politikai biztonságot keres Európa szívében.
Jellemző lehet a svájci Feintool cég példája, amely Németországból költözik hazánkba, vagy a BP esete, ahol egy nagy globális leépítés közepette bővítenek hazánkban.
Említésre méltó a japán Nissin Foods élelmiszeripari óriás új hazai üzeme is. A globális kereskedelem zavarai és az elektromos autózásra való átállás lehetőségeket teremthet ugyanis néhány ország, például Magyarország vagy Szerbia számára, erősítette meg az S&P Global elemzése, hozzátéve, hogy a nagy kínai bankok aktívan figyelik a régiós befektetési lehetőségeket, mivel Orbán Viktor kormányzása alatt Magyarország fontos kereskedelmi és befektetési partnerré vált Kína számára, ellentétben néhány más uniós országgal, akik az elszigetelődésen dolgoznak.
Míg Németországban idén a gazdaság ellehetetlenítését követően a „kiárusítás” következhet, itthon a cél a gazdaság újraiparosítása és magyarosítása – nálunk új üzemek nyílnak a száz új gyár program keretében. A BMW, a CATL és a BYD gyárai várhatóan termelni kezdenek, ezek az óriásberuházások pedig már indulásukkor több mint hétezer új munkahelyet teremthetnek. Az ipari gyengélkedés elmúlt időszaka közepette a német vállalatok egyébként a Német Autóipari Szövetség (VDA) adatai szerint nem otthon, hanem a világ túlsó végén, külföldön, például Magyarországon fektettek be,
mert az Automobilwoche szerint 108 európai autógyár közül a leggyengébb teljesítményt nyújtók szinte kizárólag nyugat-európaiak.
Miközben a Mercedesre is a megszorítások várnak szülőhazájában, addig Magyarországra további új típus gyártását helyezheti a cég. A Die Presse pedig a közelmúltban a BMW „Neue Klasse” beruházásairól, „az évszázad projektjéről” cikkezett. Ezen információk arra utalnak, hogy az elhibázott brüsszeli gazdaságpolitika pusztítása elől a nyugati vállalatok közül sokan valóban hazánkba „menekülhetnek”, mert a nyugati üzemeknek egyelőre nem látszik a jövőjük. Ezt erősíti meg a Baker Tilly könyvvizsgáló által végzett, 200 céget megkérdező felmérés, amely szerint a német ipari vállalatoknak közel kétharmada elmenekülne otthonából a megugró energiaárak miatt. Nem véletlen, hogy a spanyol Iberdrola és a portugál EDP energiaipari vállalatok rezsicsökkentést követelnek Brüsszeltől.
Az elmúlt hetek valódi hírözönt zúdítottak az elemzőkre. Gazdasági előrejelzéseket felülíró változások sorozata valósul meg. Trump elnök továbbhaladt a vámok kivetésének útján, miközben az unió a kibocsátási célok enyhítésével (egy helyett három év az új CO2-kibocsátási célok teljesítésére) is lendületet kíván adni az akkumulátorgyártásnak és az autóiparnak: 1,8 milliárd eurót szánnának az autóipar európai értékláncainak kiépítésére. A Bizottság 800 milliárd eurós fegyverkezési csomagot is bejelentett, amit azzal is támogat, hogy a növekvő tagállami hadiipari kiadásokat nem számolná bele a költségvetési deficitekbe. Az uniós élénkítést az új, konzervatív német vezetés terve, történelmi fordulata egészítheti ki,
miszerint gyakorlatilag eltörlik a szükséges költéseket korlátozó, a gazdaságot gúzsbakötő adósságfék-szabályt.
Emellett az infrastruktúra fejlesztésére is 500 milliárd eurós összeget szánnának. Ráadásul minden nap egy lépéssel közelebb vagyunk a békéhez is, ami önmagában is magasabb növekedéshez vezet: az MBH elemzői szerint az alappályához képest 1-2 százalékkal is megemelhetné a kibocsátást a tartós béke 2026 végéig. A béke jellege azonban szintén fontos, mert Európa, úgy érzékelve, hogy magára marad védelmi ügyekben, gyorsan igyekszik minél erősebbé válni. Az erő és a hatékony elrettentés pedig köztudottan egyet jelent az ipari kapacitásokkal, az újraiparosítással. A hadiipar reneszánsza akár a bezárásra ítélt nyugati autóipari üzemeknek is menekülőutat jelenthet. Az európai források háborúba csatornázása és „elégetése” helyett remélhetőleg a békés és eltökélt gazdaságfejlesztés korszaka következik.
Globális kockázatok közepette, külső fékekkel és belső lendülettel haladunk tehát idén a középosztály megerősítésének irányába. A GDP növekedése ugyanakkor nem ragadja meg mindazt, amiért élni érdemes. A Financial Times szerint például Biden elnök gazdaságpolitikája növekedést hozott, miközben cserbenhagyta az amerikaiakat. A magyar gazdaságpolitika a bevonó növekedésben hisz, amit a középosztály esetében bővülésnek érdemes nevezni: a gazdaság növelése mellett a magyarok lehetőségeinek, szabadságának bővítése a legelső feladat. Ennek csak következménye lehet, ha növekszik a GDP is, de önmagában ezt a mutatót világszerte számos „trükkel” fújják nagyobbra, lásd az ír adóparadicsom példáját. Gondolhatunk itthon a 2010 előtti tömeges munkanélküliség, szegénység és eladósodás korára is,
mert a GDP ekkor is növekedett (bérnövekedés nélkül, adósságból), csak itthon élni, dolgozni, befektetni sem volt érdemes.
A jólétre érdemes szélesebb és mélyebb értelemben tekinteni, ezért vizsgálja a kormányzat a mindennapi jólétünkhöz kapcsolódó mutatószámokat: a foglalkoztatottság, a bérezés, a fogyasztás, a hitelezés, a lakáspiac és az autópiac folyamatait. A GDP szintén nem értékeli életünk egyik legfontosabb értékét, a kockázatkezelés képességét, a válságállóságot (a szuverenitás kiteljesítését támogató gazdaságszerkezetet), a biztonságot. Márpedig a veszélyek korában az üti meg a főnyereményt, aki kimarad a bajból.
A gazdaságpolitika céljait illetően három kulcsszavunk lehet a biztonságos, bevonó bővülés. Utóbbi egy egyre több magyart a középosztályba belépni segítő folyamatot jelez. Ez valósul meg abban is, hogy 2024 első tíz hónapjában a legkisebb és a közepes keresetűek átlagkeresete nőtt a legnagyobb mértékben éves alapon. A biztonságos gazdaság megvéd a külső válságoktól: kevés ország mondhatja el, hogy magas inflációt gyorsan szelídített meg, hogy megőrizte a rezsicsökkentést és hogy a költségvetési egyensúly újabb családtámogatásokat tesz lehetővé, miközben hosszabb távon, 2019 vége és 2024 második negyedéve között is rekordmértékű reálbérnövekedést mért hazánkban az OECD.
Miközben Németországban a cégek leépítenek, addig hazánkban bővítésre is van példa, a foglalkoztatottság pedig csúcson áll.
Márpedig minden munkahely egy esély a középosztályba lépésre. A gazdasági növekedésnek tehát csak akkor van értelme, ha a középosztály bővítését szolgálja. Ez nem teljesen automatikus folyamat, a kettőt ezért a bevonó gazdaságpolitikának kell összekapcsolnia.
Nyitókép: Pixabay
A kormánybiztos visszavágott Pogátsa Zoltánnak: „Az államadósság nem játék – a jövő terhére él, aki így gondolja.” György László szerint a pénzügyi fegyelem és a munkaalapú társadalom nélkül nincs középosztályi felemelkedés.
„Ebből nem pluszbevétel, hanem vagyonexport lesz” – jelentette ki a tervről a Blochamps Capital ügyvezetője.
A hírt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter jelentette be.
A magyar családpolitikai modell példaként szolgálhat.
Miért éri meg élni az Otthon Start Program nyújtotta lehetőséggel? Milyen szempontok alapján érdemes lakást választani? Illetve, mikortól érhetők majd el az új építésű ingatlanok a piacon? Többek között erről kérdeztük Lánszki Regő építészeti államtitkárt.
A Blaha Lujza téren rajtolt el a Tisza Párt legújabb konzultációja, de alig akadt érdeklődő az aktivisták pultja körül.
Miután a magyar miniszterelnök videója bejárta a román sajtót, Nicușor Dan államfő mégsem vett részt az RMDSZ kongresszusán.
