A háborúban meghalt ungváriak száma egy év alatt közel megduplázódott, ha a Kálvária hősi temetője sírjainak számát nézzük. Először múlt májusban jártam ott, aztán október végén, végül most május 10-én. Hasonlítsák össze a három videót –  ahogy a 2. sor 1 év alatt majd olyan hosszú lett, mint az első. 
Sok magyar név is van, ami nem feltétlenül takar persze magyar áldozatot. De 71 magyar halott már biztosan van ebben a háborúban – olyanok, akik magyarnak vallották magukat. A százezres nagyságrendű ukrán mellett. 
Érezzük át ennek súlyát, terhét. A szörnyű történeteket nem osztom meg, de alig van már valaki, aki ne veszített volna el rokont vagy legalább ismerőst. És azok az emberek, akik nem kerültek a frontra, mert rejtőzködnek, Magyarországra jöttek vagy van valamilyen felmentésük – nos azok is nagyon nehéz élethelyzetben vannak. Elszakítva a családtól egy nehezen átjárható határon túl (órák, 4-5 egy irányban nem ritkán, vagy B verzióként a gyaloglás - amit most magam is megtapasztaltam), bezárva egy házba 3 éve, állandó félelmeben, hogy elvesztik a felmentést stb. Arat az alkohol, de vannak öngyilkosságok is.
Ettől még van jövő, mert a kárpátaljai magyarok nagyon kemények, de jelen nehéz.”
***