Már sötétedni kezdett Budapest felett az ég, amikor erős fékcsikorgás hallatszott. Egy sötétszürke vonatszerelvény gurult épp be a Keleti pályaudvarra. A kíváncsi fülek csak kívülről hallgathatták az eseményeket, a pályaudvart ugyanis már délután lezárták. Az amerikai és magyar zászlókkal feldíszített csarnokban csak a legmagasabb rangú tisztségviselők tartózkodhattak. Az erősen őrzött vonatból állig felvegyverzett amerikai katonák szálltak ki, majd megjelent az ajtóban Nyárády Miklós államtitkár. Ekkor már mindenki szája széles mosolyra húzódott, hisz tudták: a nemrég kinevezett politikus hazatért a nemzet aranyával.
Dr. Nyárády Miklós nevét talán kevesen ismerik még a magyar történelemkedvelők körében is. A jogász végzettségű politikus 1945 után lépett be a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba, ahol hamar meg is mászta a ranglétrát. Nagy Ferenc kormányában már a Pénzügyminisztérium államtitkára volt 1946. áprilisától, majd ezt követően az ország pénzügyminisztéri tisztségét is ő töltötte be – egészen addig, amíg 1948 novemberében egy hivatalos út során a haza politikai helyzet alakulását látva úgy döntött, hogy nem tér vissza Magyarországra, hanem helyette az Egyesült Államokban telepszik le.
A mi történetünk szempontjából azonban nem magyarországi pályájának vége, hanem az államtitkári minőségben eltöltött egy éve az igazán érdekes. Ő volt ugyanis az akkori magyar kormány azon politikusa, akit azzal a nem kis feladattal bíztak meg, hogy vezényelje le a második világháború alatt a nyilasok által külföldre hurcolt tetemes mennyiségű jegybanki arany hazahozatalát.
Július 16-án számolt be róla a Kis Ujság, hogy az államtitkár vezette bizottság elutazott Frankfurtba, hogy letárgyalja az aranytartalékok repatriálását. „A németországi bizottság Frankfurtba utazik és ott beszéli meg a szállítási lehetőségeket. Természetesen gondoskodás történik a rendkívül értékes aranyszállítmány útjának megfelelő biztosításáról” – írta rövid cikkében a Kis Ujság.
Az induláskor kitűzött feszített menetrendet azonban nem sikerült tartani.
A Nyárády-misszióról a magyar közvélemény először július 20-án hallhatott újabb híreket. Ekkor az államtitkár táviratban jelezte, hogy „a nagyhatalmak illetékes hatóságai megadták az engedélyt” a külföldre hurcolt javak hazaszállítására. Emellett az is kiderül a Szabad Nép cikkéből, hogy Nyárády Frankfurtban még további tárgyalásokat folytat majd annak érdekében, hogy megfelelő biztosítás mellett térhessen haza a jegybanki arany. Július 24-én ismét jó hírek érkeztek: a Magyar Nemzet cikke szerint ezen a napon az „államtitkár kézhezvette az Északamerikai Egyesült Államok State Department-jének írásbeli felhatalmazását, amely egyben
utasítás a németországi amerikai katonái megszálló erők főparancsnokságának, hogy a Magyar Nemzeti Bank ott őrzött aranykészletét minden fenntartás nélkül ki kell szolgáltatni”
Minderről ugyanakkor csak hat nappal később számolt be a sajtó, így ekkor már-már borítékolható volt, hogy nem ér haza az aranytartalék a forint bevezetésének idejére.
Az arany végül – a korabeli híradások tanúsága szerint – július 31-én kezdte meg hosszú útját Frankfurtból Budapest felé, ráadásul a korábbi sajtóértesülésekkel ellentétben nem a levegőben, hanem vasúton szállítva. Ezt követően szinte napi rendszerességgel jelentek meg az újabb és újabb hírek arról, hogy mikor futhat be Budapestre az akkoriban aranyvonat néven emlegetett szerelvény, azonban ezek sorra téves információknak bizonyultak. Sőt, valószínűsíthetően az indulás időpontjáról is tévesen számolt be a magyar sajtó, mivel a Magyar Nemzet augusztus 8-án a Nyárádyval készült sajtóbeszélgetésre hivatkozva azt írja, hogy a vonat valójában csak augusztus 5-én délután 6 órakor indult el.
A vonat végül augusztus hatodikán, kedden este nyolc órakor érkezett meg a Keleti pályaudvarra. „Már a délutáni órákban érős rendőrkordon zárta körül a Keleti pályaudvar egy részét. Az érkezési csarnokot magyar és amerikai zászlók díszítettek” – írja tudosításában a Világosság. A fogadáson a magyarországi elit színe-java képviseltette magát: ott volt Nagy Ferenc miniszterelnök, Gordon Ferenc és Gerő Ernő miniszterek, a Magyar Nemzeti Bankot pedig Oltványi Imre, Büchler József és dr. Jeszenszky Ferenc képviselték. Emellett megjelent még Schoenfeld amerikai követ és Weems, az amerikai katonai misszió vezetője is, de a Szövetséges Ellenőrző Bizottság képviselői is a helyszínen voltak az arany érkezésekor.
„Ez az aranytömeg nem holt ásvány, hanem életet megindító erő lesz”
– nyilatkozta Jeszenszky. Gordon Ferenc pénzügyminiszter pedig azt mondta az arany kapcsán, hogy „ez a gesztus megnyugtat bennünket, hogy a jövőben is számíthatunk Észak-Amerika nagy népének baráti jóindulatára”. Az amerikai küldöttség részéről pedig úgy fogalmaztak, hogy „ezt az aranyat az amerikai hadsereg hadizsákmányként vette birtokába és az amerikai kormány jogosult lenne ezt az aranyat saját céljaira felhasználni. Mindazonáltal kormányom helyesnek tartotta, hogy segítségére legyen a magyar kormánynak a pénz stabilizálásáért folytatott küzdelemben.” A legnagyobb horderejű bejelentést ugyanakkor kétségkívül Nyárády tette, amikor az aranyvonatból kilépve odalépett a pályaudvaron felállított mikrofonhoz, és azt mondta:
„Jelentem, hogy 30 tonna színaranyat hazahoztam.”
Az aranyat összesen 3 négytengelyes vasúti csomagkocsi szállította, melyeket még Frankfurtban lezártak oly módon, hogy azt Budapesten is csak hidegvágó szakember segítségével lehetett felnyitni. Az aranyat kocsinként egy tiszt és két állig felvegyverzett, gépfegyveres katona őrizte. Ugyanakkor nemcsak a katonáknak volt különleges az út: a hivatalos személyek Hitler egykori szalonkocsijában tették meg a Frankfurttól Budapestig tartó utat
„Az ajtóban két amerikai katona lövésre kész géppisztollyal áll”
– számol be a Világosság arról, mi fogadta Nagy Ferenc miniszterelnököt, amikor elsőként belépett az egyik aranyat szállító vagonba. Miután a tisztviselők megbizonyosodtak arról, hogy valóban hazatért a magyar arany, kezdetét vette az arany átszállítása a Magyar Nemzeti Bank trezorjaiba. A nagyjából harminctonnányi arany egyes források szerint 1291, más források szerint 1222 lepecsételt zsákban került átrakodásra a magyar teherautókra. „A tehergépkocsik előtt a budapesti államrendőrség gépkocsiján egy tiszt parancsnoksága alatt négy géppisztolyos rendőr haladt, utánuk a szovjet városparancsnokság őrsége ment teherautón. Az aranyat szállító gépkocsioszlop a késő esti órákban érkezett meg a Nemzeti Bankba, ahol pontos lemérés után az egyik páncéltrezorban helyezték el” – zárja az aranyvonat kalandos történetét a Világosság augusztus 8-i száma.
Amennyiben mégtöbbet szeretne olvasni a magyar jegybank aranyáról és annak történetéről, ajánljuk figyelmébe a Makronóm cikkeit: írtunk már a jegybanki aranytartalék megháromszorozásának hátteréről, nemrég pedig bejártuk azt a szupertitkos trezort a Várnegyedben, ahol a második világháború alatt a jegybanki aranyat őrizték.
(Címlap: Ismeretlen egyenruhás az 1946-os aranyvonat hazatérte után egy aranytömbbel a kezében. MTI Fotó)
Kereken két évszázada, 1825. szeptember 11-én – közel másfél évtizeddel a megelőzőt követően – hívta össze újfent I. Ferenc király az országgyűlést Pozsonyban, amely elindította hazánk legnagyobb társadalmi átalakulását.
Amíg mi, magyarok kényszeresen méricskéljük az országunkat a külföldhöz, sok külföldi úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Rajcsányi Gellért írása.
Októberben érkezik a kommunizmus által eltörölni szándékozott polgári irodalom egyik nagyjának kiadatlan első világháborús írásait bemutató könyv.
Szenzációsan házasodott többször is, kitartott a Habsburgok mellett, mégsem feküdt le idegen érdekeknek. Nagy kortársának, Bethlen Gábornak méltó ellenfele, Pázmány Péternek méltó bajtársa volt.
A haladás eredeti koncepciója a szabadságról szólt, a mai változat a mások feletti hatalomgyakorlásról. A liberálisoknak, szociáldemokratáknak, konzervatívoknak ideje visszatérniük a gyökerekhez – írja Ben Cobley.
Itt van a Tempó. Íme a TOP5 legrosszabb magyar uralkodó.
Nem mindennapi jelenetek.
