Több mint fél évszázada határozza meg az, hogy hova születünk, azt, hogy mire vihetjük az életben

Egy friss kutatás állítása szerint a magyar társadalomban akár 80 százalékban is az határozza meg egy ember életpályáját, hogy milyen családból származik. A nem túl kedvező adat ráadásul gyakorlatilag már a második világháború vége óta velünk van, azaz

A magyar részről Gáspár Attila, a Padovai Egyetem kutatója és Pető Rita, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtusományi Intézetének (KRTK KTI) tudományos munkatársa által jegyzett tanulmány nemrég jelent meg a KRTK KTI műhelytanulmányai közt. Ez azt jelenti, hogy a cikk még nem jelent meg tudományos szakfolyóiratban, s így még szakmai lektoráláson sem esett át, mindazonáltal az előzetes eredmények is rengeteg új információval szolgálnak a magyar társadalom szerkezetéről, és annak alakulásáról a történelem folyamán. A magyar kutatók mellett a kutatás további szerzői Pawel Bukowski (London Schoool of Economics és Lengyel Tudományos Akadémia) és Gregory Clark (London Schoool of Economics) is.

Mondd meg a neved, megmondom mire viszed az életben

A társadalmi mobilitás kérdése már régóta foglalkoztatja a közgazdászokat, a szociológusokat, és tágabb értelemben véve a társadalomtudományok egyik legfontosabb témája ez. Ennek megfelelően az idők során a kutatók már számtalan módszerrel áltak elő, melyek mind azonos céllal bírtak: azt akarták a tudomány eszközével megragadni, hogy vajon mennyire befolyásolja a szükők társadalmi helyzete a gyermekük boldogulását az életben. A legtöbb etéren születő kutatás kifejezetten a szülő-gyermek kapcsolat szintjén vizsgálja a jövedelmi szinteket vagy foglalkozási státuszokat, s ebből von le következtetéseket a társadalmi mobilitásra vonatkozóan. A most napvilágot látott kutatás azonban egészen újszerű eszközökkel dolgozik:

A nevek terén a kutatók öt nagy csoportot állítottak fel, kettőt a magas, hármat pedig az alacsony társadalmi osztályok terén. A magas státuszú vezetéknevek közé tartoztak az ipszilonra végződő nevek. Habár nincs determinisztikus összefüggés a név végződése és a nemesi rang között, a kutatók mégis a 18. századig visszamenőleg igazolni tudták, hogy ezek a nevek felülreprezentáltak az elit körében. Továbbá magas státuszú lett minden olyan vezetéknév is, melyek tulajdonosai jelentősen nagyobb arányban tettek érettségit a két vilgháború között, mint azt a nevük társadalmi aránya indokolta volna. Alacsony státuszt azok a nevek kaptak, melyek a 20 leggyakoribb vezetéknév közé tartoztak, illetve azok, melyek legalább húzszor gyakoribbak voltak a házasságkötők nevei közt, mind az érettségit tevők körében. Emellett a szerzők külön figyelték a roma kisebbséghez köthető nevek mobilitását is, melyeket szintén alacsony státuszúnak címkéztek.

Azt, hogy ki tekinthető a társadalom elit rétegéhez tartozónak, három szempont mentén vizsgálták a kutatók. Szó van tudományos elitről, akiket a egyfelől a végzett orvostanhallgatók és a Műegyetemen doktori címet szerzettek reprezentáltak. Az általános elithez azok tartoztak, akik bekerültek a Ki kicsoda kiadványokba, valamint azok a feltalálók, akik a vizsgált időszakban adtak be szabadalmat. Végezetül a politikai elithez a kutatók a mindenkori Országgyűlés tagjait, valamint a Magyar Tudományos Akadémia tagjait sorolták.

Rendszereken is átível az alacsony társadalmi mobilitás

A kutatók az adatok vizsgálatával öt fontos megállapítást tettek:

1. „A társadalmi mobilitási ráta alacsony volt mind a felső, mind az alsó osztályokhoz tartozó családok körében 1949 és 2017 között.”
2. Nincs „szignifikáns változás a mobilitásban a rendszerváltozást követően”.
3. „A roma kisebbség mobilitása mindkét időszakban jóval az átlagos alatt maradt.”
4. „Az ipszilonra végződő családnevek viselőinek társadalmi státusza még 1949-ben és ezt követően is jóval az átlag felett volt.”
5. „Míg a társadalmi mobilitási ráta a rendszerváltás során nem változott jelentősen, a politikai elit összetétele ugyanekkor gyorsan és élesen megváltozott.”

Ha az eredményeket számszerűsíteni is akarjuk, akkor az mondható, hogy

A kutatás részletes adatai szerint a tudományos és az általános elitek körében viszonylag azonosan lassú a társadalmi csoportok közti átmenet, s ebben a rendszerváltás sem hozott változást. Ugyanakkor legalább van átmenet, azaz ahogy halad az idő, úgy apad el a társadalmi ranglétra magasabb fokán levők örökölt tényezőkből fakadó előnye. Ez azonban nem mondható el a roma populációról: az ő esetük abban más, hogy ők nemhogy felzárkóztak volna a társadalmi átlaghoz, hanem jobban eltávololdtak tőle a vizsgált időszak alatt.

A kutatásból az is kiderül, hogy

A Rákosi-éra és a Kádár-korszak első évtizedeinek idején jelentősen megcsappant a magas társadalmi státuszú nevek felülreprezentáltsága a politikai elit körében. Ez aztán a hetvenes években indult változásnak, s a rendszerváltás idején csúcsosodott ki, amikor az első szabad választáson ismét számos magas státuszú névvel rendelkező politikust választottak meg, a felülreprezentáltságuk pedig azóta is jelentős.

Az adatokat szemlélve fontos hangsúlyozni, hogy a kutatók semmi esetre sem azt állítják, hogy a Rákosi- és Kádár-éráknak ne lett volna hatása a társadalom rétegződésére. A kutatók ehelyett azt emelik ki, hogy még egy ilyen nagyvolumenű társadalmi kísérlet sem volt képes arra, hogy érdemben befolyásolja a társadalmat, és eltüntettese az eleve meglévő társadalmi különbségeket. A kutatók mindehhez azt is hozzáteszik, hogy a kapott eredmények megkérdőjelezik azokat a feltevéseket, melyek szerint az intézményi változások nagy hatással lennének a társadalmi mobilitás ütemére – hiszen a rendszerváltás ellenére maradt Magyarországon a mai napig alacsony és lassú az átmenet az elit és az alsóbb rétegek között.

A teljes kutatást angol nyelven itt érhetik el.

(Címlap: Fortepan / Gyöngyi)