A munkaerő-piaci kényszer komoly problémát okozott például a gyapjúipar számára, amely rendkívül sok kézimunkát igényelt, ugyanis aprólékos munka volt a szövetek előállítása.
Christopher Dyer, a Leicesteri Egyetem történelem professzora elmondta, hogy egy hét kellett ahhoz, hogy egy kelmét megfelelően kikészítsenek, tömörítsenek ami ráadásul nagyon fáradtságos fizikai munka volt.
Ezután jelentek csak meg azok a kallómalmok, amik a víz energiáját használva végezték el a tömörítés nehéz feladatát. Ezáltal a gépesített megoldással már néhány óra alatt elkészülhetett a szövet. Ezek a malmok nem csak azért szaporodtak el, mert képesek voltak a munkaerő kiváltására, hanem azért is, mert az egyre magasabb jövedelemmel rendelkező parasztok divatos, szép, új ruhákat szerettek volna vásárolni, így rohamosan nőtt a kereslet a kelmék iránt.
Ahogy Dyer kifejtette, elsőként természetesen a nemesek akartak maguknak egyre több és finomabb anyagból készült, drága és mutatós ruhákat, de ez a trend aztán átterjedt a társadalom többi rétegére is. Sok újításhoz hasonlóan, a kallómalmoknak is tartós hatásuk volt. Ezt, a textilipar számára hatalmas segítséget jelentő malom típust, a 14. században fejlesztették ki, Gloucestershire környékén, mely vörös textíliáiról híres, és ott készítik a brit hadsereg vörös kabátjait is.
A szükség segítette a fejlődést