„A parti talaj általában nem ropog, amikor ott sétálsz. De olyan sok üres kagyló hever mindenfelé, hogy nem lehet nem rálépni a halott állatokra” – mondta Harley, akinek orrát megcsapta a megfőtt és rohadó kagylók szaga. A sekély vízben bomlásnak indult csigák, tengeri csillagok hevertek.
Míg Vancouver körül 35-40 Celsius-fokot mértek, Harley és munkatársai infravörös kamerák segítségével 50 fok fölötti hőmérsékleteket regisztráltak a sziklás partok mentén.
A kagylófélék tömeges pusztulása ideiglenesen befolyásolja a víz minőségét, mivel ezek az állatok megszűrik a tengervizet, és eléggé tisztán tartják ahhoz, hogy a napfény lejusson a fenékre, ahol a tengerifű nyújt élőhelyet más fajok számára.
Míg egyes kagylók (kékkagylók) populációi két év alatt regenerálódnak, más kagylófélék és számos tengeri csillag évtizedekig él, és sokkal lassabban áll helyre a populációjuk.
Szakértők szerint