A kulcsszereplő ebben a kérdéskörben egy olyan enzim, ami segítene az anyag lebontásában. Ez a megközelítés eddig nem volt működőképes, mert a műanyagokat olyan magas hőmérsékleten dolgozták fel, hogy az enzimek nem élték túl a folyamatot, azonban most lehet, hogy egy müncheni kutatóintézet megoldást talált erre a problémára.
A német kutatók kifejlesztettek egy módszert, mely során porózus szervetlen hordozóba ágyazzák be az enzimeket, így stabilizálva azokat. Ez ugyan korlátozza az enzimek mobilitását, de lehetővé teszi számukra, hogy aktívak maradjanak és sokkal magasabb hőmérsékletnek is ellenálljanak.
A folyamat mind a bioműanyagok, mind a hagyományos kőolaj alapú műanyagok esetében működik, valamint a lebomlás elősegítése mellett a műanyag tartósságát is megnövelte.
A kutatók véleménye szerint ugyan az eljárás egy kissé bonyolult, de a műanyagok ellenállóképességét is növelhetik ezzel, illetve egyes enzimek esetében még öntisztító hatást is elérhetnek. Ez például a műanyag csövek esetében kifejezetten hasznos, ugyanis ily módon nem kell aggódni az eltömődés miatt.
A Frauhofer Kutatóintézet számos más törekvést is eszközölt az elmúlt években, ugyanis legfőbb küldetésük, hogy kémiai úton csökkentsék a műanyag hulladékot és minimalizálják a kőolaj alapú műanyagok használatát a világon.
A cikk szerzője Blősz Dalma.