Világszerte számos kutató óhajtott célja, hogy bekerüljön valamely vezető amerikai egyetemre. Az olyan iskolákban, mint például a Berkeley és a Stanford, nem csak jól fizetnek, de kiváló felszereltséggel vannak ellátva és rendkívül jók az oktatói és kutatói csoportok is. Ez a piaci előny lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy tehetséges doktoranduszokat és professzorokat vonzzon a világ minden tájáról.
Azonban ez nem mindig volt így. Ha visszatekintünk 120-150 évvel ezelőttre, akkor azt láthatjuk, hogy az akadémikusok fő célja az volt, hogy valamely neves európai egyetemre kerüljenek be, ugyanis innen került ki a legtöbb Nobel-díjas hallgató és professzor is, és még a láthatáron sem voltak az amerikai egyetemek.
Az amerikai kutatóegyetemek a 20. század elején
Sok megfigyelő a második világháború körüli eseményeket idézi az amerikai kutatóegyetemek sikerességének fordulópontjaként, ugyanis a zsidó akadémikusok ekkor emigráltak Németországból az Egyesült Államokba, valamint ekkortájt kezdte az Egyesült Államok is komolyabban támogatni a kutatásokat.
Ha összehasonlítjuk a Nobel-adatokat – vagyis, hogy melyik egyetemről kerül ki a legtöbb Nobel-díj – akkor azt láthatjuk, hogy az amerikai egyetemek már jóval a második világháború előtt is felülmúlták a legtöbb ország eredményeit, azonban mégsem tudtak olyan áttörést elérni, mint az európai felsőoktatási intézmények.
Amellett, hogy az Egyesült Államok jelentős anyagi támogatást biztosított a kutatásokra, két reform tényezőt kell megvizsgálnunk, melyet a polgárháború után vezettek be a felsőoktatásba, és amelyek lényegesen megkülönböztették az amerikai egyetemeket bármely más rendszertől.
Először is, az Egyesült Államok viszonylag szabadpiaci megközelítést alkalmaz a felsőoktatás terén, tehát nem támaszt nagy elvárásokat a hallgatók felé, így könnyű bekerülni az egyetemekre. Másodszor pedig az intézmények nem egyetlen „szaktudással” látják el a hallgatókat, hanem komplex szolgáltatást kínálnak, melyből a hallgatók kedvük szerint hasznosíthatják a tanultakat.
Emellett pedig, amikor az amerikai egyetemek összeállítják a tanulócsoportokat, akkor mindig külön figyelmet fordítanak arra, hogy különböző típusú és beállítottságú emberek kerüljenek egy csoportba, hogy tágítsák egymás látókörét és fejlődhessenek egymás által is.
Azonban az, hogy szinte bárkit felvettek az egyetemekre, aki tanulni szeretett volna, az ahhoz vezetett, hogy az iskolák egy idő után kicsinek és alulfinanszírozottnak bizonyultak. Merev tantervhez ragaszkodtak és az órákat nem szakosodott, gyakran rosszul fizetett professzorok tartották, így az oktatás egyáltalán nem volt színvonalas.
Mi történt ekkor Európában?
Eközben Európában egészen más volt a helyzet. A protestáns reformáció után az európai államok hajlamosak voltak nagyvonalúan finanszírozni a szigorú keretek között működő egyetemeiket. Az órákat jól fizetett köztisztviselők tartották, akiket az oktatási minisztériumok szakosodott professzorai osztottak be. Így ezek az intézmények fokozatosan kezdték uralni a kutatási tevékenységeket, és egyáltalán nem volt meglepő, hogy az amerikai egyetemek nem tudtak ezzel versenybe szállni.
Az amerikai felsőoktatás felemelkedése
Az 1800-as évek végén az amerikai egyetemek által tanított szakok és a való élet között egyre nagyobb szakadék keletkezett. Az iparosodás fokozódásával az embereket a mérnöki és az üzleti élet kezdte érdekelni, de azt addig sehol nem tanították, így ennek elkezdtek hangot adni a hallgatók. Ezt meghallották az olyan új egyetemek, mint a Cornell és a John Hopkins, és kiterjesztették az oktatási területeiket olyan témákban is, melyekre valóban igény volt, mindezt rendkívül magas színvonalon. A Harvard és a Columbia is gyorsan reagált a kérésekre, és ők különböző művészeti és természettudományi képzéseket indítottak.
Az ingyenes képzéseket a magánadományok mellett pedig egyre több állami támogatás is segítette, így tudott fejlődni például a Stanford, a Berkeley és az MIT is.
Az anyagi támogatással a szakmai korlátok is lazultak, így elkezdtek olyan professzorokat alkalmazni, akik minőségi szaktudással rendelkeztek az adott területeken, valamint egyre több olyan eszközt is biztosítottak, melyek a kutatási eredmények sikerességét szolgálták.
A szelektív felvétel bevezetése
Az 1900-as évek elején a nagy amerikai egyetemek hatalmas mennyiségű forrást szereztek, azonban hamar rá kellett jönniük, hogy a tanulók válogatás nélküli felvétele nem szolgálja a fejlődésüket. A Columbia volt az első egyetem, ahol az 1920-as években bevezették a szelekciót a felvételi eljárás során. Ezt a példát hamarosan több egyetemen is követték.
A válogatás eredménye az lett, hogy a jó képességű, illetve magas jövedelmű diákok koncentrálódtak az iskolákban, akik motiváló indokot jelentettek arra, hogy további nagy hírű professzorokat toborozzanak a tanári gárdába.
Ezenkívül az 1900-as évek elején megjelentek a kutatásokért járó díjazások is, ugyanis az egyetemi vezetőségek meglátták, hogy az ösztönzési rendszer bevezetése elősegítheti a kutatási teljesítmények sikerességét.
Így rövidesen az Egyesült Államok felsőoktatási intézményeiből olyan elit körök lettek, ahol mágnesként vonzották a kiemelkedő hallgatókat és professzorokat, akik biztosított eszközök és anyagi körülmények között végezhették a kutatásaikat.
Ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy míg a nagy egyetemek szárnyaltak, addig számos olyan oktatási intézmény hátramaradt, ahová a „kiselejtezett” diákokat vették fel, így az iskolák közötti egyenlőtlenség csak fokozatosan nőtt.
Ezzel ellentétben pedig Európában ez a dinamika sokkal gyengébb volt, ami lelassította a nagy tehetségek felemelkedését is, illetve ösztönző rendszereket sem vezettek be, ezért nem volt annyira motiváló az európaiak számára a kutatás eredményessége.
Végezetül fontos hozzátenni, hogy a világ állandóan változik, így az is lehet, hogy a kocka ismét fordulni fog. Míg az amerikai felsőoktatási intézmények elértek egy rendkívül magas színvonalat, melyet már régóta alkalmaznak és nem nagyon módosítanak ezen a kor igényeinek megfelelően, addig például az Európai Unió és az Egyesül Királyság is létrehozott olyan programokat az elmúlt 20 évben, melyek az egyetemi versenyek fokozására és minőségi mérésére hegyeződtek ki.
Vajon a fentről lefelé szerveződő európai stílus túl fogja-e múlni a szabadelvűbb amerikai megközelítést? Erre a kérdésre keresték a választ az eredeti cikkben W. Bentley MacLeod és Miguel Urquiola, a Columbia egyetem professzorai.
A cikk szerzője Blősz Dalma.
Minden olyan beruházás és fejlesztés, ami értéket visz Miskolcra, az a „városvezetés számára üdvözlendő”, és örülnek, hogy az épület újra élettel telhet meg, üzente a polgármester.
A Mathias Corvinus Collegium történelmi helyszínen várja a tanulni vágyó fiatalokat.
Mozgalmas év volt a felsőoktatásban és a szakképzésben egyaránt, Varga-Bajusz Veronika kértük meg, hogy értékelje az évet.
A tehetséges gyerekeket karolná fel Krausz Ferenc alapítványa a kormánnyal és a Nobel Alapítvánnyal karöltve.
Hankó Balázs tárcavezető egyedülálló magyar fiatalokkal beszélgetett a fesztiválon.
Nagyon büszkék vagyunk rá, amilyen szeretettel fogadtak minket Dunaszerdahelyen. Nagyinterjú.
A lehetséges vádak között a gyújtogatás, a terrorizmus anyagi támogatása és pénzügyi bűncselekmények szerepelnek a New York Times értesülése szerint.
Volt itt minden: meg nem adott gólok, büntető, három percen belüli paksi fordítás, és még Böde Dánielt is köszöntötték. A Puskás Akadémia sorozatban második bajnokiján maradt pont nélkül.
