Nobel-díjas sztárközgazdász: A neoliberális közgazdaságtan kora véget ért

Az állam visszatér, véget ér a neoliberalizmus

Joseph E. Stiglitzet talán senkinek sem kell bemutatni: a Kolumbiai Egyetem professzora 2001-ben kapta meg a Svéd Nemzeti Bank közgazdasági Nobel-emlékdíját a piacok elemzéséért asszimetrikus információ mellett. Emellett korábban a Világbank alelnöke és vezető közgazdásza volt, de Bill Clinton korábbi amerikai elnök Közgazdasági Tanácsadók Testületének elnökségi tagjaként is többen ismerhetik. Neve megfordult már a világ legbefolyásosabb embereinek listáján, az Open Syllabus Project gyűjtése szerint pedig az ötödik legidézettebb közgazdász az egyetemi közgazdászképzéseken.

– nyitotta meg előadását Stiglitz. A közgazdász szerint a neoliberális megközelítést a 2008-as válság után letaszították az uralkodó pozíciójából, így pedig egy kérdés maradt: hogyan tovább a poszt-neoliberális világban.

A neoliberális gondolkodás piedesztálra emelte a piacokat, s csak igen kevés teret hagyott a kormányzati intézkedéseknek – fejtette ki a közgazdász. Ez azonban szerinte hiba volt, hiszen mind az elmélet, mind a gyakorlat arra enged következtetni, hogy

A különböző piaci externáliákat nem lehet másodrendű mellékhatásként kezelni, hiszen ezek gyakran életbevágáóan fontosak lehetnek az emberek számára, elég csupán a klímaváltozásra gondolni. A pandémia is magában hordozza ezeket az externáliákat, mivel akár a maszkviselést, akár az oltakozást elutasítók negatív externáliát jelentenek a környezetük számára, de a 2008-as válságot is a negatív externáliák okozták – sorolta a példákat Stiglitz.

A piaci elosztás nincs tekintettel a társadalmi igazságosságra, a megtermelt javak társadalmon belüli elosztására – ismertette a neoliberlizmussal kapcsolatos következő problémáját a korábbi Nobel-díjas. Ebben a világban kétféleképpen lehet meggazdagodni: vagy hosszú éveken át tartó kemény munkával, vagy pedig mások kizsákmányolásával – s az igazán gazdagok inkább az utóbbit szeretik alkalmazni, hiszen erre a hatalmi pozíciójuk lehetőséget teremt számukra. Mindennek jó példája a dolgozók szakszervezetekbe tömörülésének megnehezítése az utóbbi években bizonyos szabályok megkerülése által, melyet például az Uber is előszeretettel alkalmaz.

A tudásalapú gazdaságban a kormányzati beavatkozásnak még nagyobb szerep jut majd

– szögezte le Stiglitz, így pedig ha magáncégek termelik meg, akkor egyszerűen nem fognak belőle eleget termelni. Emiatt pedig ahogy egyre inkább átlépünk a tudásalapú gazdaságba, úgy jut majd egyre fontosabb szerep a kormányoknak. A tudós szerint a koronavírus-járvány alatt is ezt láthattuk: a vakcinák kifejlesztésében a magánvállalatok fontos szerepet játszottak, de csak az utolsó mérföldön. Az alapkutatásokat, és így például az mRNS-technológia kidolgozását az állami támogatások tették lehetővé.

A közgazdasági berendezkedésünk a társadalmunk fejlődésére is kihat – véli a közgazdász. A neoliberális berendezkedés kapzsivá, önzővé tesz, holott a legtöbb szülő pont azért dolgozik, hogy gyermeke ne válljon ilyenné. Stiglitz szerint ha a munkahelyeinken csakis az anyagi javakra, a profitmaximalizálásra és a pénzre gondolunk, akkor ez idővel a személyiségünkbe is beivódik. Szerinte sokkal több társadalmi intézményre volna szükség, amik nem feltétlenül a minél nagyobb profitért dolgoznak, hanem a társadalom egészének jólétéért. Erre remek példa az egyetemek kérdése: évszázadok óta ezek az intézmények az emeberiség fejlődésének motorjai, holott egyetlen jelentős egyetem sem működik for-profit alapon. Stiglitz szerint

Amikor arról gondolkodunk, hogy milyen lesz a poszt-neoliberális világ, azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy milyen társadalomban akarunk élni. Ez pedig egy olyan lehetőség, melyre Stiglitz szerint le kell csapnia az emberiségnek.

Fotó: Festival dell'Economia di Trento