Ez az ötlet annyira megihlette Slingerlandet, hogy egy Drunk című könyvet is kiadott erről. A szerzeményben azt írja, hogy az ilyen terek, melyek mind a személyes találkozást, mind az alkoholhoz való könnyű hozzáférést lehetővé teszik, azok a kollektív kreativitást is elősegítik.
Az emberek évezredek óta alkoholt vagy más tudatmódosító anyagokat használnak egy magasabb elmeállapot eléréséhez. Azonban, ha ezek a bódító szerek pusztán csak örömöt adtak volna, akkor az evolúció másképp alakította volna a szervezetünket, így a szerző szerint más is áll a háttérben.
Slingerland tézise szerint a bódult állapot eredménye, hogy az emberek kreatívabbak és szívesebben töltenek időt társaságban, tehát lényegében ez az alapja a civilizációnknak.
Ez merész állításnak tűnhet, azonban Slingerland a történelemre, az antropológiára, a kognitív tudományokra, a szociálpszichológiára, a genetikára és az irodalomra is támaszkodik az érvelése során.
Egy alapvető tudományos megközelítés szerint az alkohol az agyban leginkább a prefrontális kéregre van hatással, pontosan arra a területre, amely az absztrakt gondolkodásmódért és a kreativitásért felelős. Így, ha az alkohollal átmenetileg “kikapcsolják” ennek a területnek a működését, akkor egy gyermeki lelkiállapotot és kreativitást lehet elérni.