Dr. Lovászy László Gábor írása a Makronómnak. A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, a Miniszterelnökség miniszteri biztosa.
Az ember egyik legnagyobb gyengesége, hogy a változást nem mindig tudja jól felmérni, illetve ez a „fogyatékosság” egyben az emberiség fejlődésének egyik záloga is, hiszen hajlamosak vagyunk elfelejteni a korábbi időszakok szenvedéseit, nehézségeit és változatlanul elégedetlenek maradunk, bármennyit is javuljon a helyzetünk, mert valamivel mindig lehetünk elégedetlenek, akár megalapozott az értékítéletünk, akár nem.
Nem is olyan régen, 1900-ban teljesen más volt idősnek, avagy „öreg”-nek lenni. Pontosabban nem is lehettünk öregek, mert az emberek jelentős része még 100 éve sem érte a meg a 70. életévét – ma meg már a fejlett országokban arról szól a közbeszéd, hogy mikor és hol emelik fel a nyugdíjkorhatárokat 70 évre.