Most Valdís Steinarsdóttir izlandi tervező, aki korábban lószőrből állított elő papucsokat, és biológiailag lebomló csomagolásokat készített állati bőr és csont hulladékból, újabban áttetsző, zselatinos ruhadarabok fejlesztésével foglalkozik. A tervező egy olyan technikát alkotott meg, mellyel rugalmas szilikonhoz hasonlító anyagból készíthető ruhanemű. A folyamat teljes egészében környezetbarát, hozzájárul az ipar új, fenntartható szemléletéhez, ehhez mérten a kollekció minden darabja újrahasznosítható majd végül lebomló.
Steinarsdóttir rugalmas gél állagú anyagot hoz létre, zselatin vagy agar (vörös algákból származó vegán gélképző szer) víz, természetes festék és cukoralkohol keverékéből. A gélt ezután a kész ruhadarab formájába öntik. Az öntőformákban különböző minták vannak, ezért azok textúrája átkerül az egyes darabokra. Az anyagot körülbelül egy napig hagyják pihenni, hogy az megszilárduljon. Ezután varrás nélkül készen áll a viselésre.
Amikor a viselője megunta a ruhadarabot, ahelyett, hogy az eldobásra kerülne, minden gond nélkül újra folyékony állagúvá, majd formázhatóvá tehető. Könnyedén lehet belőle más, új ruhaneműt készíteni. Így nem keletkezik szemét és nincs pazarlás, ezzel megoldást kínál az iparág legégetőbb problémáira. Bár a kapott anyag szintetikusnak tűnhet, valójában teljesen természetes. Ez azt is jelenti, ha az anyag a végfelhasználhatóságához ért, akkor természetes biológiai lebomlása sem jelent problémát.
A hulladék további csökkentése érdekében magukat a formákat is adaptálhatóan és újrafelhasználhatóan alakították ki.
Ez a ruhakészítési módszer mindenképpen kihívást jelent arra, hogy megállítsuk és átgondoljuk a jelenlegi gyártási módszereket
– mondta Valdís Steinarsdóttir.
A kutatók szerint a ruhaipari tömeggyártás folyamata több mint 60 milliárd négyzetméter textilhulladékot eredményez, amelynek nagy része levágott maradék és használhatatlan tekercsvégi darab . Nagy márkák is gondolkodnak fenntartható megoldásokban, ahogy arról egy korábbi cikkünkben is beszámoltunk, például a fel nem használt tekercsvégek orvoslására.
A tervező jelenleg szimbiotikus baktériumokkal és élesztőkultúrákkal (SCOBY) kísérletezik hasonló eredmény elérése érdekében. Reméli, hogy további együttműködésekre nyílik lehetőség a divattervezőkkel, hogy az anyagnak a gyártható felsőkön kívül több felhasználási lehetősége legyen. Függetlenül attól, hogy a kifejezetten furcsa állagú ruhák mennyire lesznek népszerűek a piacon, egyértelmű, hogy meg kell találnunk a divat által termelt hulladék csökkentésének lehetőségeit, ehhez ez egy kellően szélsőséges, de működő és jó kezdeményezés. A projektet a DesignMarch-on, Izland legnagyobb tervezőfesztiválján mutatták be.