A ruhaipar egyik legvitatottabb jelensége a fast fashion, ami gyors gyártási ciklusokkal és olcsó termékekkel vonzza a fogyasztókat. Bár népszerűsége még mindig növekszik, súlyos kritikákat kap környezeti és társadalmi hatásai miatt.
Nyitókép: AFP/Jade Gao
A szerző a Makronóm Intézet elemzője
A fast fashion a globális ruházati ipar egyik legmeghatározóbb tényezője napjainkban. Olyan üzleti modellről van szó, amely sebesen reagál a stílusirányzatok változására, és olcsó, trendi, de hamar feleslegessé váló, akár már egy szezon után csak a hulladék mennyiségét növelő termékeket kínál a fogyasztóknak. Az utóbbi évtizedekben, különösen az internetes vásárlás térnyerésével, a fast fashion cégek hatalmas növekedést produkáltak, kihasználva a fiatalabb nemzedékek árérzékenységét és divat iránti rajongását.
Bár a gazdaság növekedésének üteme alapján Magyarország már most is az Európai Unió első feléhez tartozik, az eddigi 1 százalékról 3 és 5 százalék közé emelné eredményeinket.
Ha most úgy állítanánk élére a kérdést, hogy vagy okostelefon, vagy könyv, akkor hamis dilemmát kreálnánk. Mindkettőre szükségünk van, vagy legalábbis remélem én.
Most már úgy látja, nincs annyira szükség a közös adósságvállalásra.
A statisztikai tény nem rettegő élettárs – nem hódol be, ha ráüvöltenek. Varga Mátyás Zsolt írása.
Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka, elsőként Orbán Viktor miniszterelnök szólalt fel.
„Útközben / rájöttem / Minden híd lángol mögöttem / Útközben / gyűrötten / Látom, hogy hol kéne lennem / Útközben / ütköztem / Vajon mennyi van még bennem? / Az út csak kanyarog / egyre bennem”
A programprospektusokban nem szerepel, és a bejárat körül sem hívja fel rá semmi a figyelmet, hogy odabent filmeket vetítenek. Ide csak betévedni lehet, ahogyan az álmaimban tévedek be, mindig meglepetten, mindig örvendezve, hogy vannak még ilyen helyek.
Hat szívmelengető történetet ígér Adalbert Stifter magyarul idén kiadott elbeszéléskötetének alcíme.
