Az elektronikus eszközök és elektromos járművek iránt egyre nagyobb a kereslet, mely megnövekedett igényt jelent a lítium-ion akkumulátorok iránt is. Ezek nehézfémekre támaszkodnak, amelyek beszerzése nem olyan könnyű és sokszor konfliktusokkal jár. A kobaltot például etikai kérdések sújtják, az afrikai gyermekmunkát érintő bányászati gyakorlatok, valamint a környezetromlás és a vízszennyezés miatt. Ezenkívül az elemek élettartama végén, nehéz ezeket az anyagokat szétválasztani és visszanyerni.
„A lítium-ion akkumulátorok nagy problémája jelenleg az, hogy nem hasznosítják őket újra olyan mértékben, mint amire a jövő villamosított közlekedési gazdaságához szükségünk lesz”
– mondta Dr. Jodie Lutkenhaus, a tanulmány szerzője.
Ezek a problémák arra késztették a Lutkenhaushoz hasonló kutatókat, hogy vizsgálják meg a fémmentes akkumulátor-architektúrákat. A texasi A&M Egyetem tudósai az aminosavak elektrokémiailag aktív láncait, az úgynevezett redox-aktív polipeptideket használták fel az akkumulátor két elektródájának felépítéséhez, amelyek az eszköz töltése és kisütése során oda-vissza adják az energiát.
A tesztelés során az organikus akkumulátor bejelölt pár fontos négyzetet. Mindenekelőtt ezek az elektródák működés közben aktív anyagként töltötték be a szerepüket, végig stabilak maradtak. Ezután az összetevőket képesek voltak lebontani savas körülmények között, amelyek aminosavakat és más „jóindulatú” bomlástermékeket eredményeztek, ezáltal újra felhasználhatóvá váltak, vagy pedig ártalmatlanul oldódtak fel a környezetben.
A kutatók eredményesnek ítélték az első szakaszt a fenntartható akkumulátorok fejlesztéséhez. Egy újabb lépcső az okos felhasználás felé, amely a környezetünk megóvása érdekében ösztönzi a kutatókat a gondolkodásra és csökkenti a környezetünkre nehezedő nyomást. A tervek között szerepel a gépi tanulás felhasználása, hogy javítsák a termékek dizájnját is.