Ha a robotokat csatatéren akarják használni, akkor bármilyen körülmények között megfelelően kell működniük. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a robotok nem tudnak egymással kommunikálni: rejtve kell maradniuk, ellenséges beavatkozás történt, meghibásodott a készülékük, vagy csak spórolni kell az akkumulátorral. Azonban ilyenkor is tudniuk kell önállóan végezni a feladatukat és koordinálni saját magukat.
Erre a problémára fejlesztette ki a DEVCOM (U.S. Army Combat Capabilities Development Command) az α-shape-nek nevezett metódust. A módszer lényege, hogy az adott feladatot hozzárendelik egy csapat robothoz, majd ezt az információt megadják más csapatok kiválasztott robotjainak is, amelyek a későbbiekben emlékezni fognak arra.
Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy a többi csapatból a robotok megkérdezzék attól az egy beavatott robottól, hogy ki végzi a feladatot, közvetlen kommunikáció nélkül a szóban forgó robotcsapattal.
Az, hogy melyik robot emlékszik az egyes hozzárendelt feladatokra, az a csapat kommunikációs hálózatának konfigurációján és a robotok telepítésének geometriáján alapul. Így minden robotnak van egy olyan területe, ahol emlékeznie kell arra, hogy az adott helyen mik a feladatok és melyik társát bízták meg azok elvégzésével.
Ennek eredményeképpen a robotok gyorsan megtalálják a szükséges információkat, és adott esetben fel is vehetik a kapcsolatot az osztály felügyelőjével, hogy megtudják, mi történik éppen.
Emellett egy intelligens keresési algoritmust is használnak a fennakadások azonosítására és tárolására, így amikor helyreáll a kommunikáció, akkor utólagosan meg tudják oldani a problémát. Ily módon a robotcsapat ellenállóbb és kevesebb sávszélességet használ, mint korábban, valamint minden robot képes önállóan dolgozni.
Ez a kutatás lehetővé teszi a robotok közti koordinációt. Minden robot felhatalmazást kap a következő feladatára, anélkül, hogy azt először a csapat többi tagjával egyeztetnie kellene.
A cikk szerzője Blősz Dalma.