Irán talajvíz kimerülése elérte a válságszintet

A tanulmány szerint a hatóságok nem megfelelő fellépése súlyosbítja a félszáraz ország helyzetét. Az alacsony hatékonysággal működő mezőgazdasági módszerek túlhasználják a terület víztartó rétegeit, mely komoly károkhoz vezet. Ha nem születik mihamarabbi szabályozó megoldás, akkor több súlyos, az egész nemzetet érintő válsággal kell szembenéznie az országnak. 

A napvilágot látott tanulmány becslései szerint az ország 500 medencéjéből 2002-2015 között 74 köbkilométer (km³) talajvíz tűnt el. Az apadás hozzájárult a talaj sótartalmának és a föld süllyedésének növekedéséhez. A föld süllyedésének leginkább kitett terület a Sóstó-medence, amely Irán fővárosát, Teheránt foglalja magában. A 15 millió lakossal bíró fővárost már egyébként is súlyos szeizmikus tevékenységek fenyegetik. 

Egyértelmű az emberi fellelőség 

A kutatók a tanulmány elkészítéséhez többek között az iráni energiaügyi minisztérium által közzétett, nyilvánosan elérhető adatokat használták. A károk számszerűsített adatait szerették volna látni, hogy a felszín alatti vizek milyen mértékben kerültek kiürítésre. Erre azért is volt szükség, hogy aztán diagnosztizálni lehessen a kimerülés okait. 

Miután megvizsgálták a rendelkezésükre álló összes adatot, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a talajvíz kimerülésének elsődleges oka a rosszul szabályozott mezőgazdaság. Az ország nyugati, délnyugati és északkeleti részein tapasztalható a legsúlyosabb csökkenés. Ezeken a területeken a gazdák olyan stratégiailag fontos növényeket termesztenek, mint a búza és az árpa. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a víztartó rétegeket az emberi tevékenységekkel túlhasználják, ami súlyos kockázati tényezőkkel bír. A kutatók a sótartalom mérésének helyettesítőjeként, a talaj elektromos vezetőképességét figyelték az ország egész területén, mely a megfigyelések alapján szintén emelkedik.

Sürgős cselekvési tervre van szükség 

A tanulmány szerzői a legnagyobb felelősöknek a döntéshozókat tartja, akik az egyre növekvő válsághelyzetet nem kezelik, pedig azonnali cselekvésre volna szükség mind rövid, mind hosszú távú megoldások tekintetében. További problémákat szülnek a nemzetközi szankciók, a helyi korrupció és a lakosság általános bizalmatlansága a hatóságokkal szemben. 

Rövid távú, azonnali megoldásként az illegális, be nem jegyzett kutak felszámolását javasolták, míg távlati célként a mezőgazdaság teljes megreformálásában látják a talajvizek megmentésének lehetőségét. Ennek megvalósításához számos területen szemléletváltás javasolt, például az öntözési gyakorlatok tekintetében, vagy az ország adottságaihoz mért termésminták alkalmazásában. 

Iránt nehezített körülményei, mint a természetes környezete, az egyre növekvő népesség vagy a hatástalan kormányzás problémája fokozottan veszélyezteti, de ez intő jelként kell, hogy szolgáljon más nemzetek számára is. A vízzel való gazdálkodás fontossága minden ország nemzeti és globális érdeke is kell, hogy legyen. Az ezzel kapcsolatos rossz döntések dominóhatást kiváltva megannyi területre hatással vannak. Éppen ezért egy nemzet sem engedheti meg magának, hogy struccpolitikát követve ne vegyen tudomást a környezetet és az éghajlatváltozást érintő kérdésekről.