A szilícíum-karbid, azaz karborundum egy ultrakemény anyag, amelyet kerámiákban, csiszolópapírban, félvezetőkben és LED izzókban használnak. A Salk csapata egy korábban már bemutatott módszert használt a növényi anyagok szilícium-karbiddá történő átalakítására. A művelet három szakaszból áll, és minden részfolyamatnál megvizsgálták a megkötött szén-dioxid mennyiségét. Első lépésként elvetették a rövid tenyészidejű dohány magokat, majd lefagyasztották és porrá őrölték a betakarított növényeket. Eközben a dohányt több vegyszerrel, köztük szilícium tartalmú vegyülettel kezelték. Az utolsó szakaszban a porított növényeket köves anyaggá alakították, többek között azáltal, hogy 1.600 Celsius fokra melegítették fel.
A számok ígéretesek
A folyamat értékes információkat nyújtott a tudósoknak azzal kapcsolatban, hogy konkrétan mennyi szenet lehet kinyerni olyan mezőgazdasági hulladékokból, mint például a kukoricacsuhé. A növényi porok analízise során a kutatók az elkülöníthető széntartalom ötvenezerszeres növekedését mérték, mely igazolja, hogy a növények milyen elképesztően hatékonyak a légkörben található szénatomok megkötésében. A magas hőmérséklet hatására, persze ennek egy részét a növény elveszítette, de végül így is megőrizte a megkötött szén 14 százalékát.