A folyamat értékes információkat nyújtott a tudósoknak azzal kapcsolatban, hogy konkrétan mennyi szenet lehet kinyerni olyan mezőgazdasági hulladékokból, mint például a kukoricacsuhé. A növényi porok analízise során a kutatók az elkülöníthető széntartalom ötvenezerszeres növekedését mérték, mely igazolja, hogy a növények milyen elképesztően hatékonyak a légkörben található szénatomok megkötésében. A magas hőmérséklet hatására, persze ennek egy részét a növény elveszítette, de végül így is megőrizte a megkötött szén 14 százalékát.
Ez egy újabb lépés a környezettudatosság felé
A tudósok kiszámították, hogy 1,8 gramm szilícium-karbid előállításához körülbelül 177 kilowattóra energia szükséges, melynek legnagyobb részét, körülbelül 70 százalékát, a kemencék felfűtéséhez használják fel. Így tehát maga a karborundum előállítása sem egy szén-dioxid semleges folyamat. Ezért a tudósok azt javasolják, hogy a levegő károsanyag tartalmának további csökkentése érdekében, érdemesebb lenne hagyományos fűtési eljárások helyett, megújuló energiával működő, új technológiákat alkalmazó, kemencéket használni. A tudóscsoport következő lépésként további növényeket von be a vizsgálatba, mivel például a zsurló vagy a bambusz természetesen nagy mennyiségben tartalmaz szilíciumot, s így kevesebb hozzáadott anyag mellett lehetne velük hasonló eredményeket elérni.
A cikk szerzője Papp Helga.