Az amerikai polgárháború végétől egészen az 1900-as évek elejéig a koncentráció folyamatosan csökkent. Ennek oka, hogy a 19. században kirobbanó második ipari forradalom jelentős gazdasági-társadalmi változásokat eredményezett. Erre az időszakra tendál a felsőoktatási rendszerek kialakulása, melyre az 1862-es Morill-féle földadományozási törvény is ösztönzően hatott. Az új egyetemek, nem a meglévő nagy innovációs központokban helyezkedtek el, hanem a vidéki lakosság számára is könnyen megközelíthető fővárosokban. A főiskolák közelébe eső területeken gyorsabban nőtt a mezőgazdasági termelékenység, ezzel is elősegítve az innováció terjedését.
Azonban a 20. században lényegesen csökkent a korábban említett főiskolák jelentősége, miután széleskörben elterjedt az autó és a telefon használata. Ez pedig megmagyarázza azt a felvetést, miszerint a csökkenő közlekedési és tömegkommunikációs költségek kevesebb adott térben koncentrált innovációhoz vezettek.
A második világháborút követően megkezdődött az innováció térbeli sűrűségének hanyatlása. A háború éveiben a kormány jelentős szerepet vállalt a kutatási tevékenységekben. Olyan térségek is nagy összegű háborús finanszírozást kaptak, amelyek a világháború előtt, nem tartoztak az innovációs szektor kiemelt szereplői közé, majd a háború után megtartották ezen előnyüket.
Az 1990-es évek elején az internet megjelenése és az erősen központosított oktatás növekvő jelentősége hirtelen fellendülést eredményezett az innováció térbeli sűrűségében, ami a háborút követő években addig folyamatosan csökkent.