Azonban a 20. században lényegesen csökkent a korábban említett főiskolák jelentősége, miután széleskörben elterjedt az autó és a telefon használata. Ez pedig megmagyarázza azt a felvetést, miszerint a csökkenő közlekedési és tömegkommunikációs költségek kevesebb adott térben koncentrált innovációhoz vezettek.
A második világháborút követően megkezdődött az innováció térbeli sűrűségének hanyatlása. A háború éveiben a kormány jelentős szerepet vállalt a kutatási tevékenységekben. Olyan térségek is nagy összegű háborús finanszírozást kaptak, amelyek a világháború előtt, nem tartoztak az innovációs szektor kiemelt szereplői közé, majd a háború után megtartották ezen előnyüket.
Az 1990-es évek elején az internet megjelenése és az erősen központosított oktatás növekvő jelentősége hirtelen fellendülést eredményezett az innováció térbeli sűrűségében, ami a háborút követő években addig folyamatosan csökkent.
Mennyire tartós a területi vezető(pozíció), illetve ez a tartósság fokozódott vagy csökkent-e az idő múlásával?
A következő ábrán a találmányok térbeli eloszlásai figyelhetőek meg. Az 1. képen (a) a szabadalmi arány felosztása látható az ingázási zónák felső 5 százalékával és alsó 50 százalékával együtt, az éves szabadalmi tevékenységek alapján rangsorolva. A szabadalmi arány az eloszlás alsó 50 százalékában sokkal kevésbé változik és minden évben csak a szabadalmak csekély hányadát teszi ki. A 2.ábra (b) mutatja a szabadalmaztatást a főbb ingázó zónákban. Az 1. ábrán az 1945 utáni felső 1 százalék részesedéseinek tendenciái jól tükrözik a térbeli koncentráció nemzeti irányvonalát.
Összességében elmondható, hogy a nemzeti innováció térbeli sűrűségének irányvonalát néhány elit innovációs központ szabja meg. Ha területi szinten fellendül a megtérülés és az összesített innovációs hatás, akkor az innováció korai elöljárói nagy valószínűséggel előnyre tesznek szert, fokozva ezzel az állandóságukat.